Szerettem volna még egy 'rövidke' poszttal jelentkezni, mielőtt megint útra kelek - mesélek kicsit arról, hogyan telt az elmúlt 6 hónapom.
Egészen január végétől május végéig (valójában azt mondhatnám, hogy a főszezon ideje alatt) Thaiföldön, pontosabban Bangkokban dolgoztam. Egyik német ismerősöm tavaly felvásárolt két hostelt és már azóta kérdezgette, hogy nem szeretnék e neki segíteni. Nos így kötöttem ki végül a thai fővárosban - és nem mentem vissza délre. Elég kemény, húzós és nem éppen lazsálós időszak következett aztán. És nagyjából mindenes voltam; be - és kicsekkolások, recepció, kis idegenvezetés / elkalauzolás, valamint néha az étterem és bár. Ha választanom kellene és lehetne - így hogy lassan 7 éve vagyok turizmus - vendéglátásban -, akkor éppen az az a vendégkör akikkel bárhol, bármikor szívesen dolgoznék - illetve értük, ugye :-) Ők voltak a 'hátizsákosok', azaz a backpackerek. Akikkel alig van gond, mindig boldogok, mindig vevők az újra, állandóan "éhesek" az új kihívásokra és kalandokra, akikkel mindig elsőre megértettük egymást. Rengeteg alkalommal mentünk ki vendégekkel szórakozni, thai ételeket enni vagy csak várost nézni. A sztorik amiket hallottam, az élettörténetek amiket megismertem és megszámlálhatatlan dolog, amiket magamról is tanultam. Április közepén, amikor a thai új év zajlik (3 napig tartó vízi fesztivál, amikor is mindenhol, mindenki hatalmas vízipisztolyokkal lődözi a jónépet - bevallom őszintén, nem igazán hagytam el a szállásom olyan 4 napig, mert képtelenség, hogy ezt szárazon megúszd:) naponta 10-12 órákat dolgztam, szinte szünet nélkül. Szólna ez inkább azoknak, akik azt hiszik Ázsiában csak lazsáltam és hogy "jajj te állandóan utazgatsz" - ja neem kérem, ott is kell dolgozni és nem is keveset. Csak ugye arról vagy nem mindig posztol az ember vagy feledésbe merül, hogy azért ott sincs kolbászból.. :) És megmondom azt is őszintén, hogy amíg Ázsiában dolgoztam, nem is ismertem a 'heti 2 szabadnap fogalmát' - sem Thaiföldön, sem a Maldív - szigeteken. Viszont ha nem tetszett volna az egész, akkor már rég eljöttem volna (ennyire talán már ismertek) - én az Ázsiában töltött másfél év alatt lehiggadtam, megtanultam kezelni azt, hogy nem mindig jó ha siettetünk dolgokat vagy idegeskedünk olyasmi miatt, amin valószínű változtatni sem tudunk - 'go with the flow'; mondja az angol és igyekeztem is eszerint élni. Megtanultam értékelni az apró dolgokat, örültem a kevesebbnek is és nem vágytam vissza abba az életbe se, amit mondjuk itt Európában (Németországban) magam mögött hagytam.
Mégis akadtak aztán nálam is olyan pillanatok, amikor elkezdtem jobban agyalgatni a jövőn, sokszor gondoltam arra, hogy érdemes lenne megint valami nagyba vágni a fejszém, valami tartalmasba és olyan dologba, ami mellett kitartok. Mert valljuk be én miután elhagytam Hamburgot, kissé átcsaptam szezon - dolgozó életmódba és mindig éppen oda mentem, ahol szükség volt rám, ahol sütött a nap, vagy amihez éppen kedvem szottyant. Hát ha ebben a témában nem is jutottam egyről a háromra, de van pár dolog a gondolataimban a jövőmmel kapcsolatban és a szezon - dolgozó életmódot sem számolom fel egyelőre teljesen, ugyanis hétvégén Ibizára megyek és egészen októberig ott fogok dolgozni, mint partipromóter. Azaz jegyeladás: a legnagyobb klubok belépői, hajós partik, elő bulik és a többi ami ezzel jár. Időben elkezdtem már nézegetni a lehetőségeimet és mindenképpen Európában szerettem volna lehúzni a mi szezonunkat, azaz a nyarat. Első körben imádott Horvátországom volt porondon, szinte mindent átfutottam, de sajnos nem jött volna úgy össze munka, ahogy elképzeltem - így és ezután tévedtem be Facebookon pár ibizai csoportba, ahol szinte 5 percenként új poszt érkezett lehetséges és betöltendő pozíciókról. Valószínűleg életem legőrültebb nyara áll előttem és azt is tudom, hogy nappalok az éjszakákkal egybe érnek majd, de most így éreztem ez a helyes út - és hál' Istennek időközben ezt is megtanultam, hogy mindig inkább a megérzéseimre hallgassak.
És hogy ezután majd mi jön? Kérlek ne kérdezzétek, még én sem tudom :-) Jön pár utazás az biztos (erről majd később), valamint van pár tervem is (nekem ne lenne?), de azt hiszem nem tervezném túl a tervezést inkább most, mert elég valószínű, hogy Ibizán is szert teszek pár kapcsolatra majd, hallok gondolom ezt-azt és jönnek új gondolatok is, szóval egyelőre koncentrálnék most erre.
Mint már említettem; az elmúlt fél év megint egy csoda volt.
Januárban megjártuk tesómmal Indonézia gyönyörű szigeteit - Balit, Lombokot és Gili Trawangant sikerült ezúttal kipipálni.
Szavakkal leírhatatlan amiket volt alkalmunk átélni és ott látni. Indonézia jóval olcsóbb, mint Thaiföld, viszont talán azt mondhatnám, hogy sehol máshol Délkelet-Ázsiában nem kellett úgy, olyan erővel alkudoznunk mint ott. Esős évszakban mentünk és igen, néha esett is, de azt kell mondjam, hogy az ország még így is maga volt a csoda. Annyi zöldet, olyan természetet, lélegzetelállító strandokat talán egy kezemen meg tudom számolni, hány helyen volt eddig alkalmam látni. Az első napokat persze Bali déli részén, Kuta beachen töltöttük (a legtöbben igyekeznek elkerülni ezt a helyet, mert ide általában bulizni jön az ember és a strand sem a legszebb, mi mégis megláttuk a szépségét a helynek és alaposan bejártuk azért a környező strandokat is). Utolsó délen töltött éjszakánkat a híres Ayana Resort and Spa komplexumban töltöttük - nem tartozik a legolcsóbb szállások közé (de nem is azért dolgoztam előtte 7 hónapot keményen, hogy egy ilyet ne engedhessek meg magamnak:) és az egész napot igyekeztünk a resortban tölteni, alaposan kihasználva a medencék által nyújtott élményt, az éttermek hatalmas választékát, a híres Rock bárt és a mesébe illő szobánkat.
Majd innen tettük át magunkat Ubudba - ez a sziget belseje, tele zöld övezettel, dzsungelekkel, vízesésekkel, templomokkal, az egésznek kissé 'laidback' hatása van, amit imádtunk. Órákig tudtam volna a rizsteraszokat bámulni és még akkor sem untam volna meg. Itt két olyan szállásunk volt, amelyek messze taroltak mindent, ahol eddigi életemben lehetőségem volt megszállni. Dzsungel kellős közepén, rizsföldekkel körülvéve, pazar és pompás reggelivel, privát medencével és határtalan kényelemmel.
Életem egyik legnagyobb élménye volt a Mt. Batur vulkán megmászása - éjszaka, egyetlenegy világító zseblámpával a fejemen. Hajnali 2-kor kellett kelnünk és 4 órakor indult a túra, éppen napfelkeltére, olyan fél 7 körül értük el a csúcsot. Elképesztő volt az egész! Hatalmas tériszonyom küzdöttem le - mert ugye nem egyszerű sötétben egy olyan hegyet megmászni, amelynek talaja erősen rongálódott a kitörések során.
10 napot töltöttünk Bali szigetén, ám úgy gondoltuk, hogy nem lenne rossz egy kevésbé turisták által bevett helyet is meglátogatni, így esett a választásunk Lombok szigetére. Az ott töltött 5 nap valójában csak a pihenésről szólt. Ez a sziget még nem turistásodott el annyira, bár bőven van mit nézni. Egy napra béreltünk sofőrt, aki elvitt minket a fontosabb látnivalókhoz, megmutatta a legszebb strandokat, de ennyiben ki is merült a jövés-menés. A napok nagy részét a szállásunkon és környékén töltöttük és élveztük, hogy végre olyan vakáció van, ahol nem feltétlenül kell egyik nevezetességtől a másikhoz rohanni és percről percre beosztani az időnket - élveztük a semmittevést a medencénél, a hotelünk partszakaszánál és az egyik kis hangulatos "belváros jellegű" helyen, ahol az éttermek és bárok voltak fellelhetőek.
Már jó előre kinéztem, hogy a Gili szigeteket vétek lenne kihagyni, ugyanis mindenki ódákat zengett róluk, na meg a szigetek strandjait Indonézia legszebbjei között tartják számon. Választásunk Gili Trawanganra esett - noha ez a "legturistásabb", legzsúfoltabb és egyben legnépszerűbb is. Lombokról csónakkal vittek át minket Gili Trawanganra és ott töltöttünk még 4 éjszakát - mint indonéziai nyaralásunk utolsó állomásán. Program volt bőven - a szigeten hál'Istennek nem igazán van tömegközlekedés, ugyanis olyan pici, hogy gyalog / biciklivel fél óra alatt bejárható. Imádtuk! Voltunk mini kilátón, hajkurásztunk teknősbékákat, béreltünk kajakot, megnéztük kicsit az éjszakai életet, napoztunk, strandoltunk és élveztük a homokban elterülő babzsákok kényelmét este, naplemente közben. Aki Indonéziában jár és nem csak Balit teszi a listájára, annak mindenképpen ajánlanám a Gili szigeteket. Merőben más.
Január végén mentünk vissza Thaiföldre - ott tesóm még maradt velem pár nap erejéig, míg "leugrottunk" Koh Phi Phi szigetére (abszolút kedvenc!) találkozni a spanyol barátnőmékkel és bungalózni kicsit - megunhatatlan a hely, majd Bangkokban töltöttünk még 2 éjszakát.
barátságot (ő volt az utánam következő au pair). Azután találkoztunk már
Budapesten, többször Hamburgban, Londonban, ezúttal pedig Thaiföldön :-)
Az indonéz út után következett még két kisebb kirándulás.
Március végén úgy döntöttem, hogy ideje lenne ellátogatni Hong Kongba. Bár 2 éve jártam ott - szintén tesómmal - olyan 20 óra erejéig (mert éppen jól jöttek ki a járataink hazafele), egy röpke városnézést éppen le tudtunk zavarni, de persze a lényegesebb dolgok kimaradtak és ott már hulla fáradtak is voltunk 3 hét intenzív Ázsia után. Mivel van pár barátom és ismerősöm azon a környéken, így gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal. Hát de jól döntöttem; Hong Kong annyira megfogott, olyan gyönyörű idő volt, annyira állatira szép a város, elmondhatatlanul jó a fekvése, sokszínű és változatos - és hát valljuk be; nem Kína, sőt kicsit inkább nyugatias. Minden modern, könnyen, egyszerűen mennek a dolgok, a helyiek beszélnek angolul és nagyon-nagyon sok a külföldi, akik ott élnek (főleg franciák). Engem meggyőzött, olyannyira hogy a top3-mas listámon bizony szorosan az élen jár és mindenképpen vissza fogok még menni. Elmondhatom, hogy egy új barátra is szert tettem; megismertem Zsuzsit aki fél éve dolgozik HK-ban és szuper időt töltöttünk együtt. Olyannyira, hogy múlt hónapban mielőtt hazajöttem Bangkokból, meglátogatott engem ott:-)
Sikerült találkoznom a még tavaly a Maldív-szigeteken megismert kinai barátaimmal is és fergeteges 4 napot töltöttem ebben a hihetetlenül szuper metropoliszban.
Ázsiában, ahol legális a kaszinózás. Totálisan úgy néz ki mint Vegas,
a hotelek és kaszinók is ugyanazok. Imádtam! Mivel portugál gyarmat volt,
látszott a mediterrán befolyás és a második hivatalos nyelv is a portugál.
Gazdag kínaiak és ázsiaiak mindenütt, pörögnek a luxus autók kulcsai,
mindenki sikkes, jól öltözött, gazdag .. és mindenki nyerni jött :-)
Hong Kongból komppal lehet átmenni erre az apró szigetre, kb. 1 órás volt az út.
Semmiképpen ne hagyjátok ki, ha Hong Kongban jártok!
Tulajdonképpen egy lakótelep. Itt forgatták a Transformers című film
pár jelenetét. Vicces volt leülni oda pár percre és nézni a többi turistát
akik szerettek volna minél jobb szögből képeket készíteni (nem egyszerű)
Órát esetleg valaki? :DDD
A másik utamon kissé szokatlanabb úti célt választottam, így töltöttem pár napot Vientiane-ben, Laosz fővárosában. Biztos vagyok benne, hogy manapság akadnának még emberek, akik nem is igazán hallottak erről az országról. Nos körülbelül úgy kell elképzelni, mint amilyen Thaiföld volt úgy 30 évvel ezelőtt. Persze nem tudom milyen volt, de mindenki így mesélt nekem Laoszról, mielőtt mentem. Nos igen; francia gyarmat volt hajdanán, szóval mindenhol fellelhető a francia hatás, a pékségek, apró kávézók és beülős kis lokálok alaposan kenterbe vernének mindent, ha már Délkelet-Ázsiánál tartunk. Nagyon olcsó ország, kedves helyiek (akiknek még annyira nem vette el az eszét a pénz..:-), egyszerű nép, mégis beszéltek minimális szinten angolul és nagyon segítőkészek voltak. Térerő és internet sajnos szinte sehol nem volt (csak a szállásomon) és kb. háromszor olyan meleg volt, mint Thaiföldön. De olyan szinten, hogy első nap délután kimentem kicsit felderíteni a várost, de 2 óránál tovább nem bírtam kint megmaradni, így inkább vissza menekültem a szállásra és nyomtam egy 15 fokos légkondit. Akkor mutatott kinti 38 fokot a telefonom és higgyétek el, az már nem az a kellemes nyári meleg - konkrétan egy álló helyedben leizzadsz és szénné égeti a bőröd a nap. (nem élveztem)
Megfogott ez a kis ország, a kis egyszerűségével, jó volt kicsit eltűnni a bangkoki zsongás elől és kikapcsolni, pihenni, tenni a semmit és azért megismerni egy másik világot. Vientiane kezd amúgy fejlődni, már most nagyon sok turista keresi fel és abszolút nem sorolnám a nagyon elmaradott helyek közé sem.
Hosszúra ezt most nem is nyújtanám már - még mindig tudjátok hol és merre találtok (email és különböző közösségi oldalak), vagy Ibiza? ;-) Bátran írjon, aki arra tévedne a nyáron, szívesen segítek majd bármiben.
Addig is puszi és pacsi, jók legyetek és élményekkel teli nyarat!
Vivi
