Már megint 'Boci-földön'? - egy fantasztikus nyári szezon története Svájcban

Sziasztok!

...Sokan kértétek és kérdeztétek (nem ám – igazából alig valaki, de ezt így szokták volt mondani J), hogy írjak újra és meséljek picit hogyan is alakult az életem a tavaly tavaszi szinte 4 hónapos, otthon töltött ’kényszerpihenő’ után. Igazából a blogot javarészt és főleg magam miatt írom és csinálgatom még néhanapján, mert állati jó tényleg visszaolvasgatni a dolgokat és lecsekkolni, hogy melyik évben hol is voltam, mit csináltam és hogyan tengettem a napjaimat. Ahhoz kissé túl sok minden történt vagy éppen túl sűrű volt a költözködés, hogy ember legyen a talpán, aki ezt normálisan nyomon tudja követni…

A covidnak ’köszönhetően’ én is hazakényszerültem pár hónapra, mint ahogyan azt említettem. Nem éltem meg rossz dolognak, inkább amolyan másfajta változás és egy-egy dolog átértékelése, átgondolása, majd újratervezés. Nem szokásom megtorpanni – voltak persze nehezebb napok és hetek, ugyanis 10 éve nem éltem otthon huzamosabb ideig (főleg nem a szülői házban, amivel persze semmi gond nincsen), csak a kilátástalanság és bizonytalanság, ami azokban a hónapokban belengett mindent, az volt kicsit egy negatívabb tényező.

Rengeteg helyre jelentkeztem azalatt az idő alatt és persze senki sem tudta előre, hogy mikor is lesz valamiből majd megvalósítható munka / vagy költözés – akkor még nem szerettem volna otthon maradni és otthon munkát keresni. Voltak munkahelyek, akadtak lehetőségek és pozíciók, amelyekkel kapcsolatban már meg is volt beszélve és leegyeztetve minden, aztán ez persze mindig tolódott, ahogyan az is világossá vált, hogy a turizmus/idegenforgalom mint olyan (ami eddigi életem szerves része volt és ebből éltem) egy időre biztosan hanyatlóban..

Aztán mégsem – csodák márpedig vannak. Emlékeztek még Zermattra ('Toblerone' hegy meg mindenség megvan még?), amikor életemben először dolgoztam Svájcban? Nos, mielőtt arra a pozícióra igent mondtam, kapcsolatban álltam egy másik hotellel is és a kettő közül én anno Zermatt mellett döntöttem. Tuti minden okkal történik, így az is, hogy ez a másik hotel nem nagyon hagyta nyugodni gondolataimat és lám-lám ők is kerestek ugyanarra a pozícióra embert, mint azelőtt 2 évvel. Simán jelentkeztem megint, simán megvolt még nekik az anyagom és simán lezajlott az interjú is, majd kaptam egy konkrét szerződést (ajánlatot), hogy azonnal kezdhetek, amint a határnyitások s gondatlan határátjutások fényesebben néznek ki… J Ez volt 2020. április eleje körül, ezután még hetekkel (sőt hónappal) tolódott az, hogy mikor is nyit majd újra a hotel Andermattban. Egy olyan hotelről van szó, amely a téli szezon után pár hétre mindig lehúzza a rolót, nagytakarít, renovál, majd a nyári szezontól pörög újra minden – szóval ilyen szempontból nekem és ennek a lehetőségnek a covid nem nagyon tett keresztbe.

Végül június közepén jutottam ki – mondhatni könnyedén (akkor még a környéken sem voltak kötelező tesztelgetések és társaik, a reptér igaz egy szellemváros volt, de mindenféle probléma nélkül tudtam Budapestről Bázelbe repülni).

Majdnem 5 hónapot húztam le a ’The Chedi Andermatt’ nevezetű hotelben – a fő étteremben, hostess pozícióban. Dolgoztam már életemben hátizsákos hostelekben, 3 csillagos business hotelben, de 5 csillagos luxus-resortban is a Maldív szigeteken, viszont a Chedi is egy teljesen más kategória volt..

Ilyesmi…

                                               a parkolóról akad képem.. jobb napokon:)

Nem igazán szabadott bent fotóznunk, emiatt egyetlen saját képem sincs a hotel belsejéről, de az internet nyitott világ mindenki számára, ha gondoljátok csekkoljátok nyugodtan. Imádtam a pozíciót – őszintén szólva sokkal jobban be is jött, mint amikor a recepción dolgoztam itt-ott. A food&beverage  osztály is sokkal jobban bejött, a csapatnál jobbat sosem kívánnék, de hozzá kell tennem, hogy a nyarunk javarésze 9-10 órás munkanapokkal telt (néha 9-10 nap zsinórban), ugyanis ez a kis ország nem nagyon mutatott érdeklődést afelé, hogy valamiféle szigorítás kellene bevezetni vagy hogy be kellene zárni…

                                                                Andermatt utcáin

kiscsapat

Lugano - és ez Svájc, nem Olaszország:)

Andermatt

                                                     szuperkedves lakótárssal :-)

                                                 Domi... és magyarok mindenütt :-)

                                      Valle Verzasca, szabadnapos fürdőhelyek egyike... álom!

ugye ekkora csapatnál mindig van kit/mit ünnepelni... <3

Augusztus 1. - avagy Svájc megalapításának ünnepe (természetesen munka)

Brutális egy szezon volt – de minden tekintetben. Mivel a munkaadó biztosított szállást – majdnem az összes kis ott dolgozó ’egykupcon’, így a jókedv és a jobbnál jobb programok is állandóan garantálva voltak. Egyedül nem igazán voltam – lévén, hogy volt egy szobatársam is (mit ad Isten, egy ázsiai lány személyében).

Kirándulás Ascona-ba - még mindig Svájc, de olasz sármmal 

lengyel barátnővel - egyébként a vendégek is rendszerint megkérdezték, hogy tesók vagyunk e (ő a
bárban dolgozott)

Andermatt-ban sem unatkoztunk soha...

Aztán elnéztem végre Olaszországba is.. Como, te csoda!

csodálatos Comói-tó

... majd megpihentem és magyaroskodtunk egyet Szimivel Zürichben <3

... és újra Andermatt... meg a jobbnál jobb szabadnapok

tavaly kerek születésnapot ünnepeltem és nagy mulatságot terveztem - otthon -, ezt a covid némiképp 
átírta és maradtam Svájcban, de felejthetetlen 2 napban és ünneplésben volt részem...

A szabadnapok eseménydúsan, szuperül teltek – de ugyanígy a munkanapok is. Nem volt megállás és nem sűrűn fordult elő az sem, hogy valamiféle programra vagy iszogatásra, főzőcskézésre az ember a munkanap után nemet mond. Egyszerűen annyira jó volt a banda és a társaság, hogy az valami elképesztő. Itt szeretnék megint egy gondolatot hozzáfűzni mindenhez; tök mindegy az ember hol van – lehetsz Kukutyimban, a Paradicsomban, Mucsaröcsögén (ezek persze mind-mind jelképes helyek haha), a világ legszebb részein, ha nem a ’megfelelő’ emberek vesznek körül. Ez Andermattban megint bebizonyosodott – hiába volt Zermatt ezerszer szebb és gyönyörűbb, fele ennyire nem éreztem ott anno  ilyen jól magam, mint Andermattban – ami Zermattal ellentétben abszolút nem volt olyan extrás. Persze szép, szép.. hiszen Svájc.. mi nem szép, ugye? J

fenti képek még szeptember közepén készültek...

... ami csak azért furcsa, mert ez a kép pedig a rá következő hétre...

Zürich mindig is a legnagyobb szerelem lesz Svájcban!

Oktoberfest-ezések Andermattban:-)

Mint szöveg, úgy gondolom ennyit szántam, ugyanis a képek úgyis többet mesélnek helyettem.

A legfantasztikusabb embereket ismertem meg – mint kollégák, mint barátok és barátnők személyében. Rengeteget tanultam egy ismét új pozícióban, láttam olyan helyeket, hogy ihaj – sokszor nevettünk és sírtunk együtt (mert ha ennyi ember, ennyi különböző országból együtt dolgozik, abból csak jó dolog sülhet ki). Tényleg nem találok szavakat az ott töltött rövidke, bár nagyon intenzív időszakra.

                                                       Egy hétvége Milánóban...

Az ok, amiért a Chedi-ben csak a nyári szezont ’vállaltam be’ és utána szerettem volna hazamenni, az teljesen egyszerű – a ’lockdown’ időszaka alatt én is sok mindent átgondoltam és eldöntöttem, hogy szeretném végre elvégezni azt a rendezvényszervezői tanfolyamot, amelyet már ’ezer éve’ szerettem volna és végre elérkezettnek láttam ennek idejét. Úgy gondolom ez az időszak arra is jó volt, hogy lenyugodjak kicsit, koncentráljak arra, hogy karrier-szinteken is picit tovább fejlesszem magam és végül, de nem utolsó sorban eljött az ideje annak, hogy hazamenjek és kipróbáljam milyen otthon élni és dolgozni. Egyébként ezt is régóta tervezgettem már. Ugyanis erre ezelőtt még soha nem volt példa – akiknek újat mondanék, azokhoz szólok most; én anno egyből az érettségi után elhagytam kis hazánkat és azóta róttam a köröket a Nagyvilágban…

Na, de innen következik majd a folytatás… Már csak 1 évnyi anyaggal lógok:-)

Köszönöm, hogy itt vagytok!

Utolsó napok és este Andermattban...

aznap este, mint vendég :)

<3