Nyelvsuli

Aztán szeptember 27-én, hétfőn elindultam Starnbergbe. Igen, elkezdődött a nyelvsuli. Hihetetlenül izgultam, hogy vajon kik lesznek, honnan jöttek, lesznek e barátaim, megértjük e majd egymást...kérdések tömkelege :) de azt hiszem ez természetes! Vártam az előcsarnokban, hogy elkezdődjön az óra...és mit hallok?! magyar szavak...mellettem két csaj magyar, másik osztályból kijöttek a többiek, szintén egy magyar srác...olyan boldog voltam!:):) Anna és Zsuzsi...nagyon jó fejek, majdnem egy idősek vagyunk, Anna ráadásul nagyon közel lakik hozzám Magyarországon. Rengeteg embert megismertem, van minden nemzetiség, spanyol, svéd, dán, kirgizisztáni, oroszok, olasz, ír, ukrán, algír, román, kolumbiai, indiai és még sorolhatnám. A spanyol csajjal, Celiaval kerültem egy csapatba és egyből jóban is lettünk. Valenciából jött, de volt már au pair Londonban is. Nagyon furcsa volt, néhányan alig akartak németül megszólalni, mindenki az angolt tanulta és az megy nekik. Mikor megkérdezték, hány éve tanulom a németet, leesett az álluk, hogy már 10...és ehhez képest szerintem egyáltalán nem megy úgy, ahogy kellene!:$ Azon is meglepődtem, hogy van 4 srác, akik szintén au pair-ek! :D
Nyelvsuliba minden hétfőn, szerdán és pénteken járok, fél 11-től fél 1-ig van óra, de 1 órára már itthon vagyok, Pöckingben. Nagyon élvezem, otthon nem szerettem tanulni, de itt mindig alig várom h megint suliba kelljen menni, egyrészt a társaság miatt, másrészt elmegy az időm, mindig van leckénk is.
Celia sajnos annyira nem tud németül, eleinte az volt, hogy ő angolul beszélt, én megértettem és németül válaszoltam és mondtam a magamét, ő pedig szintén megértette...ahh érdekes volt nagyon, néha elő kellett volna vennem a nem létező angol nyelvtudásom! :P

Erre sajnos itt, Németországban kellett rájönnöm, hogy milyen fontos is az angol valójában. Talán ezt bánom a legjobban, hogy otthon nem foglalkoztam vele és alig tanultam, pedig 5 év alatt azért ragadhatott volna rám valami.
Egyébként mióta itt vagyok és tanulom a németet, jobban nekiálltam az angolnak is. Ha csak egy kis időm is van, bújom a könyveket, teszteket csinálok neten, Celiaval mindig igyekszem angolul beszélni, mert egyszerűen KELL!
A német sem egyszerű. Főleg ez a bajor...akkora a különbség aközött amit otthon tanultam és amit itt hallok, hogy elmondani sem tudom. Azt is elhiszem már, hogy egy nyelvet kizárólag csak akkor tudsz normálisan megtanulni, ha az adott környezetben tanulod, minden nap csak azt hallod mindenhonnan, úgy gondolkodsz és rá vagy kényszerítve, akármilyen helyzetről is legyen szó! És sajnos rá kellett jönnöm, hogy nekem sem megy annyira, mint amennyire szeretném. Eleinte nehéz volt mindig németül megszólalni, válaszolni...de apránként beleszokik az ember. A bajor nagyon különbözik mindentől. Sok az angol szavuk, mindent csak lerövidítenek, én meg olyan vagyok, hogy mindent túlbonyolítanék (sajnos amit otthon tanultam, arra nem mindig van szükségem). Volt olyan eset, hogy mondtam valamit nekik és csak néztek, hogy ez meg az a szó mit jelent...itt nem használják. Ezt annyira különösnek találom, hogy ennyire eltérjen ez és amit tanultam 10 éven keresztül...komisch :)

Aztán nem ritka az sem, hogy mellettem folyamatosan spanyolul beszélnek, Carolina (Kolumbiából) és Celia szinte mindig, de imádom hallgatni, tetszik az a nyelv nagyon! ;)