Erre szokták azt mondani, hogy "megy a szekér"!? :)

Hát a hétfő az valami katasztrofálisan indult. Anyuka jön le, kérdezi, hogy van-e tervem mára?! Mondtam, hogy megyek takarítani. Elkezd gondolkodni - ott már gondoltam, hogy valami szokatlan következik -, és akkor mondta, hogy szegény Felixet a világért sem szeretné felkelteni, olyan mélyen alszik, megmondja az oviba, hogy ma nem megy és itthon marad velem. Nálam rövid hatásszünet...miért marad itthon? Hát mert szombaton és vasárnap este is a 8 óra helyett fél 9-kor feküdtek le és nagyon fáradtak szegények. Hozzáteszem semmi egyebet nem csináltak a hétvégén, mint grilleztek és itthon ültek. Nálam ez nagyon kiverte a biztosítékot, anyuka nagyon jól tudja, hogy a takarítás milyen fontos nekem, de hogy nyugodtan vigyem magammal a srácot, majd eljátszik. Oké, nagy ímmel-ámmal rábólintottam, mást nem is tudtam volna tenni. A gyerek pontban negyed 9-kor lebattyogott a lépcsőn - remek, ezért kellett itthon maradnia. Elvittem magammal takarítani, de az is borzalom volt, mivel mindennek kétszer kellett nekiállnom, totálisan hátráltatott a munkában. Pl.: felmosóronggyal törölte végig a tükröt, az ablakokra ráborított fél üveg ablakmosót - így ezek "tetszettek" a legjobban. Végül fél 2-kor jöttünk haza, beültettem a tv elé, aztán elvoltunk...na de akkor is...
A hétfő amúgy mindig ilyen, de mondhatnám azt is, hogy az összes nap - az van, hogy jönnek le hárman és nem győzik hangsúlyozni, hogy ők mennyire fáradtak, mennyire korán van (reggel negyed 8-kor!), majd mindig megkérdeznek engem is, hogy kialudtam e magam. Igen, kialudtam magam, pedig tényleg én is minden nap éjfél magasságában fekszem le, na aztán a hétvégék meg elég rázósak, de amit ők művelnek ezzel az alvás dologgal...és komolyan mondom, hogy a semmittevésben fáradnak el.
Most tudom, mielőtt bárki mondaná - ez a dolgom, a munkám. De ilyet ki hallott, hogy fáradt a gyerek és itthon marad?! Ennyi erővel én is mondhatnám azt, hogy totál kivagyok, ne haragudjatok majd kedden kezdek csak el dolgozni. Tudom, hogy nem hasonlítgathatok magamhoz egy 6 évest, de ez kiborított. Sík ideg voltam az anyukára reggel. Főleg azért, mert néha úgy érzem direkt csinálja ezeket a húzásokat, hogy a gyerekkel maradjak itthon egész nap, mivel ő is tisztában van vele, hogy messze nem dolgozom le itt náluk a heti 30 órát. De arra is gondoltam már, hogy így "hálálja" meg, hogy egész hétvégén nem vagyok itthon, velük és gondolja, hogy akkor már hétközben marha sokat legyek a gyerekkel. A legidegesítőbb az egészben pedig az, hogy még így is én vagyok a fiúkkal a legtöbbet, mivel a szülők hétvégéje abból áll, hogy elküldik a fiúkat ismerősökhöz, moziba, színházba, mindenféle sportra - ők pedig lazulgatnak. De nekem lepasszolja hétfőn, amikor keresem a pénzt a takarítással. Hát komolyan mondom, ehhez azt hiszem mást nem fűzök...azóta természetesen lehiggadtam már, de bele tudnak taposni idilli kis napjaimba néha, totál feleslegesen. Anyuka húzásait néha nem tudom hova tenni...?!
A nap szenzációja az volt - Celia mesélte, hogy Lena-nak (orosz au pair, együtt jártunk nyelvsuliba) egy 60 éves német barátja/pasija van. Na és akkor most mondom azt, hogy van abban valami, hogy az oroszok csak férjet fogni jönnek ide, mivel ez könnyű utat biztosít ahhoz, hogy vízum nélkül tengjenek-lengjenek, valamint hazamenni sem igazán akarnak. Annyian vannak, mint az oroszok. :) És ez a mondás tényleg így van. Én bántani sem akarom őket, de furcsa egy népség az biztos. :)
Kedden Felixnek, szerdán Robinnak kellett könyörögnöm, hogy focira menjenek. Kati azt mondta, hogy mindenképpen menniük kell, ha törik ha szakad. Mert hogy nem mozognak semmit, nem sportolnak semmit, bla-bla. Felixet hamar rá is vettem, szeretem én azokat a foci edzéseket, mert ugye csak néznem kell, az pedig nem kerül semmibe. :) Megint ott volt az a kis "csokifiú", annyira édes, hogy elmondani sem lehet. :)
Nos, Robinnal nehezebb dolgom lett volna szerdán, mivel múlt héten kijelentette, hogy az volt az utolsó alkalom, hogy ő focizni megy. Ez most csak nekem fura, hogy NÉMET gyerekek lévén ennyire nem szeretik a focit?! Más gyerek örül ha mehet, nekik meg órákat könyörgünk, hol én, hol a szülők. Olyan szinten nem vevők semmire, és ez néha annyira lehúz engem is. Bármit mondok, a válasz NEM! De nem csak én, ha apuka vagy anyuka akkor is ez van. Lelombozó ez néha.
Csütörtök reggel Kati elutazott Duisburgba üzletelni. Két nap nyugi. Valahogy mindig minden könnyebben megy ha néha nincs itthon. :)
Délelőtt a szokásos program, városban voltam. Andival és Orsival találkoztam, vettem még ezt-azt a többieknek, majd nagy hévvel kimentünk a magyar boltba, már előre "csorgott a nyálunk" a kürtőskalács miatt. El kellett, hogy keseredjünk, mivel csak a tulaj felesége volt ott, a férj éppen Magyarországon van így nem volt kürtőskalács sem. Kicsit beszélgettünk a nőcivel - nagyon aranyos egyébként, kaptunk három ajándék sportszeletet. :P Utána csajok ettek egy dönert, aztán mekiztünk egyet. Jegeskávé, csibefalatkák - kész az ebéd. Na, de nehogy azt higgyétek, hogy mindig ilyeneken élek, csak néha megkívánja az ember. :) Olyan jó beleélősen és nagyon hangosan (mint mindig, mivel úgysem értik) beszélgettünk, amikor megállt mellettünk egy fazon és köszönt, hogy "sziasztok"! :) A pasi jó 40-es lehetett, Szeged mellől jött és egy éve dolgozik itt. Megkérdezte, hogy leülhet e, mert jó kicsit magyar szavakat hallani. Megtárgyaltuk vele az élet nagy dolgait, útba igazítottuk - éppen valami boltot keresett, aztán mindenki hazament. Szeretem az ilyen csütörtököket egyébként, jó egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, meg amúgy is sok tennivalóm volt a héten, kétszer voltam takarítani is, itthon tettem-vettem...ránk fért már ez. :) Délután el kellett intéznem egy kisebb bevásárlást, majd mentem is Felixért. Robin 6 körül jött haza, Felix pedig Elias-szal játszott nálunk. Olyan csendben voltak, mint még soha. Fogalmam sincs, mit műveltek kint, majd fent, de elvoltak ennyi a lényeg. Jaa, míg el nem felejtem; oviban "kihallgattam" egy beszélgetést, amit az óvónő és az egyik apuka (spanyol származású) folytatott. Amúgy a pasi olyan marha laza volt, hol németül hol spanyolul beszélt, össze-vissza, így-úgy...tök bírtam :) Az óvónő pedig kérdezte, hogy mennek e valamerre a két hetes tavaszi szünetben. Erre a pasi: "jaaa, hát jövő pénteken utazunk Dubai-ba két hétre!"...hmm...nem kicsit vagyok irigy. Itt annyira jó mindenkinek, otthon egy család van hogy évekig tervezget egy kisebb kivitelű utat is, itt meg röpennek ide-oda az emberek...na mindegy, írtam már, hogy szinte össze sem lehet hasonlítani a kettőt...
A péntek reggel - ahogyan azt már jó előre elterveztem - nagyon simán ment. Ugye egyedül voltam, de a két fiú magától felkelt - Felix is mindenféle hiszti nélkül! - majd megreggeliztek. Nem túlzok, fél 9 helyett 3/4 8-kor az oviban voltunk. Na, ezek után ne kérdezzétek, hogy miért szeretem ennyire ha anyuka néha "sztrájkol". :)
Nekem délelőtt gyorsan be kellett ugranom Münchenbe, de másfél óra alatt meg is fordultam. Megvettem a Bayern Ticket jegyet, aminek az a lényege, hogy szombaton és vasárnap, valamint ünnepnapokon érvényes 5 fő részére, 29 euróba kerül és Bajorország területén érvényes a vonatokra, szóval kiránduló, túrázó csoportoknak nagyon kedvező. Nekünk pedig már kb. 1 hónapja tervben volt, hogy szeretnénk megnézni Salzburgot, szóval fogtam magam, készítettem egy jó kis tervet, szóltam négy magyar csajnak és eldöntöttük, hogy megyünk. Nos, megvettem a jegyet, miután hazaértem hamar kitakarítottam a fürdőszobám, átnéztem még mindent, hogy nehogy valami véletlen folytán eltávedjünk a "nagy" Ausztriában...
A délután is nagyon gyorsan és lazán telt, kissráccal voltam végig a játszótéren. Ez annyiból áll, hogy ő futkozik és csúszik-mászik, amíg én a padon ülök és merengek. :) Este megjött Kati, mondtam neki, hogy következő nap Salzburg a terv, valamint a Königsee (Salzburgtól fél óra vonattal). Furcsállta kicsit, hogy mi úgy gondoljuk, hogy egy napba mindkettő bele fog férni, de mondta, hogy érezzük jól magunkat és vigyázzunk egymásra. Este annyira boldog voltam. Úristen, nagyon. :) Végig cápákat küldözgettem chaten mindenkinek, valamint folyamatosan ezt a számot hallgattam:
http://www.youtube.com/watch?v=tg_bjWn_Bug
:) Jól van na, hát néha engem is elkaphat az "ötperc"...
Szombat reggel 5.45-re felhúztam az órát...magamtól kelek, nézem, 6.36...ááááá! Majdnem sikerült elaludnom és fogalmam sincs, hogy miért nem csörgött az ébresztőm?! Még szerencse, hogy megébredtem. Gyorsan reggeliztem, elkészültem, irány a vonat. Valamit muszáj elmesélnem, ami másnak nem biztos, hogy olyan poénos, de én annak találtam. Állomásra egy néni után érkeztem (így én voltam a második), teljesen hátra mentem, mert Zsuzsival és Tamarával megbeszéltem, hogy az utolsó kocsiban leszek. Igen ám, de rendesen elszámítottam magam, mivel egy rövidebb S-bahn jött a megszokottnál és még majdnem hogy futnom kellett rá, mert jóval elhúzott előttem. Nos, a néni még messzebb állt, rohant a vonatra és becsukták előtte az ajtót. Szóval, hogy érthető legyek; úgy sikerült lekésnie a vonatot, hogy ő volt ott legelőször és az orra előtt húzott el. :) Jó, tudom, nem vicces mást kinevetni, de ez valahogy akkor is...
Münchenben Hauptbahnhof-on találkoztunk Orsival és Szimivel, teljes a csapat, irány Salzburg! A vonaton természetesen be nem állt a szánk, ettünk-ittunk, már ott kellemes volt a hangulat. Viszont akadt egy kis gond; Rosenheim-ben mindenkit leszállítottak a vonatról, bemondták, hogy fognunk kell egy vonatpótló buszt, mivel előttünk kisiklott egy vonat és lezártak mindent. Mesés. Vártuk a buszt - nem csak mi, 200 ember még tuti. A busz átvitt minket egy Bad Endorf nevű helyre, ott ismét vonatra szálltunk és Salzburgba jutottunk. Igen ám, de kb. 2 órás késéssel, ami nem jött valami jól. Megkérdeztem Salzburgban az infó-s csajt, és ahogy elmondta az útvonalat a Königsee-hez, úgy Salzburg - maga a város, nem fért volna bele a programba, ha még a tóhoz is elmegyünk. Úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a tavat, arra szánunk majd egy teljesen másik hétvégét. Maradtunk Salzburgban.
A csajok először kicsit "húzták a szájukat". :) "Ez nem München, ez nem olyan jó, ez nem olyan nyüzsgő, ez ilyen, ez olyan..." Meg sem próbáltam összehasonlítgatni a kettőt. München teljesen más. Aztán később ők is megbarátkoztak vele. Kisebb a város, barátságos a környezet, mindenhol hatalmas hegyek, Mozart kirakatok, kínai turisták (sok-sok-sok, nagyon SOK!). Első körben felmentünk az úgynevezett Hohensalzburg várhoz, ahova rengeteg lépcső vezetett fel. Hát gyalogtúrára nem készültünk, de sikeresen túlélte mindenki az akciót. A kilátás fentről csodálatos volt, kárpótolt minden egyes lépcsőfokért. :) Nekem a képen picit az jön át, hogy a háttérnek budapesti hangulata van...

Elvoltunk fent, fújt a szél, gyönyörűek voltak a hegyek, a kínaiak pedig kattogtatták a fényképezőgépeket, mint az őrültek... :) Miután lementünk a vártól, kicsit megnéztük a belvárost. Érdekes hangulata van az egésznek; kicsi terek, lovaskocsik, templomok, nagyon szűk utcák - engem megfogott egyébként, nagyon tetszett. Kerestünk magunknak valamiféle elemózsiát; kakaó, vajas croissant, hot-dog szerepelt az "étlapon". A hot-dog árusnál azt hittem "fejbe lövöm magam"; előttünk húsz olasz próbált rendelést felvenni. Ordítottak, üvöltöttek, hangoskodtak és nem voltak hajlandóak sem németül, sem angolul megszólalni. Nem tudom, hol érzik magukat?! :) Temperamentumos kis csoport volt...

Megtaláltuk Mozart szülőházát, lőttünk pár képet, sétáltunk. Volt sok-sok ilyen utcai szórakoztató emberke. Csinálnak, mutogatnak valamit és cserébe pénzt kapnak. Nekem intett az ujjával egy bácsika, odamentem és a kezembe nyomott egy képeslapot. Nyomban előkotortam a pénztárcám, akkor már illő valamit adni neki. Dobtam neki egy kis pénzt, lefényképezkedtem vele aztán viszontlátásra! :) Egyébként nagyon aranyos volt és baromi jó anyaga volt a ruhájának...

Kaja után a Hellbrunni kastély és a Vízi Játékok voltak tervben. Gyalogosan szerintem még most is ott lennénk, így kénytelenek voltunk fogni egy buszt. A Bayern Ticket nagy előnye ez is; akárhova megy az ember, igyénybe veheti az ott található tömegközlekedési eszközöket is. A kastély kertjében tudtunk sétálni kicsit - azt hiszem addigra már elég fáradt volt mindegyikőnk. Sajnos a Vízi Játékokra esélyünk sem lett volna, mivel csak májustól indítják be és előadásszerűen működik - 9,50 euróért...Még szerencse, hogy fel sem merülhetett a lehetősége annak, hogy megnézzük. :)

Visszabuszoztunk a Hbf-re, vettünk itókát az útra, ettünk egy fagyit, majd kényelembe helyeztük (volna) magunkat a vonaton. Mellettünk ugyanis valami kemény rockerekből álló banda foglalt helyet - még ha csak helyet foglaltak volna; fent feküdtek a "csomagtartón", bevásárlókocsiban, megállás nélkül vedeltek és dohányoztak a vonaton, emelett baromi hangosak voltak. Na, mondom csak most jussunk haza! Ha haza nem is, de Bad Endorf-ig ismét eljutottunk - még mindig le volt zárva egy szakasz a reggeli vonatbaleset miatt; irány a vonatpótló busz. Természetesen a hibbant bagázzsal egy buszba kerültünk, akik útközben elkezdtek újságpapírt pörkölni a buszon és újságpapírral dobálóztak. Egy élmény volt. Megállapítottuk, hogy az osztrákok valószínűleg nem normálisak... :)

A hazaút további része nagyon-nagyon kellemesen telt, de azt hiszem ezzel nem is árulok el nagy titkot, öt au pair, akik egy nyelvet beszélnek, holtfáradtan. :) Lefoglaltunk egy hat személyes fülkét, még hangosabban "beszélgettünk" az eddig megszokottnál...valami iszonyat gyorsan a müncheni Hbf-en találtuk magunkat. A legfurcsább az egészben, hogy most voltam életemben úgy először kirándulni, hogy ide jöttem haza, Németországba, Münchenbe, Pöckingbe. Annyira jó érzés volt leszállni a vonatról, hogy hihetetlen. Körülbelül egyszerre hangzott el a szánkból a mondat; "de jó újra itt, Münchenben, de jó újra itthon!".

Zsuzsi és Szimi hazamentek, de Tamarával és Orsival úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk még a Schluckaufot, esetlegesen iszunk is még valamit...?! Hát, ittunk egy sört, beszélgettünk még - időközben befutott Andi és Norbi is, majd éjfél körül szedtük a sátorfánkat és haza indultunk. Fél 2-re estem ágyba, de igazából annyira nem is voltam fáradt. Ezt bizonyítja az is, hogy fél 10-kor felkeltem. Fürödtem, ettem, megbeszéltem a családdal az eseményeket, délután pedig randim volt a csajokkal. Na nehogy már itthon üljek vasárnap délután, 20 fokban! :D Az valahogy nem én lennék...

Marienplatzon találkoztam Szimivel, Orsival és Tamarával és ismét kimentünk a Westparkba. Nem, még mindig nem unom azt sem. :) Megint marha jó volt és még mindig nagyon tetszik. Az érdekesség az, hogy német szót alig lehetett hallani. Körülnéz az ember, görögök, törökök, arabok, sok-sok kendős nőci, mindenféle kétes alak... :) Sütögetnek, eszegetnek, iszogatnak - kánaán! :) Őrült turisták lévén ismét végigjártuk az egészet, de ezúttal hasznos elfoglaltságot is találtunk magunknak; hullahopp karikáztunk és gólyalábaztunk. :) Majd megmásztunk egy dombot és leheveredtünk napozni...hmm, micsoda idill. Igen-igen, irigykedhetsz Anya; ez tényleg édes élet! ;)

A délután további részében meki, szokásos jegeskávé, majd róttuk az utcákat, amik tele voltak zenészekkel, hegedűsökkel, zongoristákkal, stb-stb...jajj olyan nagyon jó volt! Meleg, napsütés, emberek mindenhol, jókedv, móka és kacagás...hihi :) Megintcsak eszméletlenül jól éreztem magam és csodás hétvégém volt; erre szavak sincsenek. Akarom még! Nagyon sokat itt lenni még, nagyon sok ilyen pillanatot és nagyon sok ilyen hétvégét!

Óóó, a hétvégémet megkoronázta még egy kisebb lehetőség; kaptam e-mailt egy starnbergi családtól, akik most költöztek oda. Látták az interneten, hogy munkát keresek (pedig már 2 hónapja adtam fel a hirdetést), és szeretnék ha besegítenék a háztartásban, takarításban és a kutyájuk körüli teendőkben. Ha érdekel, hívjam őket. Nos, este felhívtam őket és holnap megyek hozzájuk délelőtt fél 10-re, megismerkedni a kutyával és megbeszélni a továbbiakat. Ááá olyan boldog vagyok!!! :) Mondjuk szerintem most lefekvés előtt elmondok pár imát, hogy az a bizonyos kutyus ne egy rottweiler legyen, mert akkor nem tudom, hogy mi lesz..?! Na jó, viccelek csak. Mondtam már, hogy nincs olyan probléma, amit ne tudnék megoldani! ;)

Most pedig megyek és elteszem magam holnapra. "Millió" kép a szokásos helyen, csemegézzetek nyugodtan!

Szép hetet kívánok Mindenkinek! Puszi 

:)