Az 'Örök város', 'Észak Velencéje' és a hamburgi hétköznapok

Nagyon rég írtam már bejegyzést, ezért úgy gondoltam most már megérdemeltek egy kis összegzést az elmúlt két hónapomról - no meg ismét kapom az "aggódó" emaileket és üzeneteket, hogy nagyon el vagyok tűnve. Pedig én nem eltűnve vagyok, egyszerűen csak minden rendben van és a legtöbb dolog hál' istennek olyan mederben halad, ahogyan én azt elképzeltem.

A család március első hetében nem tartózkodott itthon, egyedül hagytak és elmentek síelni. Ennek örömére én minden nap az étteremben dolgoztam, többségében egyedül vittem már a boltot. Volt olyan nap, hogy 11 órát húztam le, de abszolút nem volt megerőltető. Takarítós munkáim is megvannak, így ha éppen nem az étteremben töltöttem a drága jó időm, akkor mentem másokhoz segíteni. Megvendégeltem itteni barátnőmet, főztünk, sztoriztunk, jártuk a várost és itt is aludt nálam. Március 8-án pedig repülőre ültem és elrepültem Rómába öt kerek napra, ahogyan azt már előzetesen is írtam. Útitársam a tesóm volt (Frankfurtból érkezett), valamint egyik barátnőm, Vivi (Münchenben volt au pair, áprilistól pedig Párizsban lesz). Szállás gyanánt természetesen a 'kanapészörfölést' (couchsurfing) választottuk és ismét nem csalódtunk, sőt...Eleinte féltünk az időjárás miatt, mivel végig esős, borús időt írtak, de végül egy vasárnap esti kiadós zuhéval és bőrig ázással megúsztuk az egészet, különben végig tavaszias, napos időben volt részünk.
Tesómnál és Vivinél jobb társaságot talán nem is választhattam volna, annyira szuper öt napban volt részem, hogy azt elmesélni sem tudom. Nagyon sokat nevettünk, nehézségek persze akadtak itt-ott, de olyan probléma meg nincs, amit ne tudnánk megoldani. Három srác szállásolt el minket, egytől egyig jó fejek voltak, tiszta olaszosak, még igazi olasz estben is volt részünk. Mindenben segítettek nekünk, jöttek velünk bulizni és még azt is megengedték, hogy két drága magyar ismerősöm feljöhessen hozzánk egy este erejéig. Igen, sikerült Angival és Lilyvel is találkoznom Rómában, mindkettejüket blogolás-emailezés során ismertem meg és élőben is éppen olyan szenzációs emberek, mint ahogyan az nekem előzetesen lejött már.
Róma pedig elmesélhetetlen! Nekem annyira nagyon jól esett már a sok tavalyi ultramodern amerikai város után egy kis higgadtabb, történelmesebb, olyan lenyűgöző hely, mint Róma. Azok az utcák, a romok, a történelmi helyek, a csodás város hangulata, a Colosseum és a Trevi-kút - édes istenem, végre mindent láthattam élőben is. Az ételekről meg már ne is szóljak, amiket fogyasztottunk - eredeti pizza, hatalmas adag fagyik, mozzarella és tészta minden mennyiségben - dőzsöltünk is eleget. Róma viszont (szerintem) iszonyatosan drága, lehet ha jobban meggondolom még Münchennél is drágább, de Hamburgnál mindenképpen. És ami még nagyon meglepett, hogy az emberek tényleg alig makognak valamit angolul, számomra ez felfoghatatlan (hozzá kell tennem, néhány helyzetben éppen ez volt a szerencsénk, hogy egy árva szót nem értettek az angolból!). A tömegközlekedés valami brutális, nagyon rossz. A busz éppen akkor jár, amikor kedve tartja, vagy hétvégén teljesen ki is esnek járatok. Akkora összevisszaság van, hogy az hihetetlen (na azt mondjuk nem biztos, hogy meg tudnám szokni). Az emberek szerintem nem élnek akkora jólétben, mint mondjuk eddig más-más országban tapasztaltam. Egyszerűek, egyszerű munkával, egyszerű kocsikkal és házakkal. A metrón nem az iPhonet vagy iPadet nyomkodják, hanem régi, egyszerű kis kütyüiket. Az olasz talán a legeslegszebb nyelv a világon (nekem mindig is jobban tetszett, mint a spanyol - ezt sokszor írtam az amerikai blogomban is) és az emberek természetesen teljesen mások, mint itt, Németországban. Ott mindenki laza, olyan leszólítgatós és merész, már-már túl barátságos. Nagyszerű lehet ott élni, és minden nap részese lenni ennek az életvitelnek. Rengeteg embert megismertünk, különböző történeteket mindenkitől és mindenhonnan, a lábunkat lejártuk és szinte megállásunk nem volt az öt nap alatt. Életre szóló és csodás élményekkel gazdagodtam ismét, szavakkal egyszerűen leírhatatlan az egész. Ja, és gyanítom maradunk még pár napot, ragad ránk még több olasz kifejezés, mert így is nagyon sok mindent sikerült elsajátítani. Gondolom a többség arra is kíváncsi, hogy vajon milyenek az olasz pasik!? Azt hiszem ez esetben elég ha annyit mondok, hogy annyi 'bello raggazot' láttunk az öt nap alatt, mint amennyit néha egy év alatt nem látok sehol sem! Őrület ami ott van, voltunk ám 'bellák' és még a rendőrök sem bírtak normális útbaigazítást adni a 'beautiful eyes' miatt... :) Óóó, mennyit tudnék mesélni még...De inkább tegyék meg helyettem a képek. Viszont ha egy-egy kedves Olvasóm a jövőben Rómában jár, nyugodtan megkereshet és elkalauzolom, segítek neki mindenben, amiben csak tudok.

                                                                           Trevi-kút

                                                                      Szent Péter-bazilika

                                                                              tesós

                                                                              <3

                                                                          Colosseum

                                                             szállásadókkal utolsó este :-)

                                                                  Lilyvel és Angival

                                                     mulattunk is, igen - Viviel és tesómmal

                                                                         Babysmall you!?

Rómát látni kell. Én regélhetek akármennyit, biggyeszthetek sok képet, akkor is látni kell. Nagyon remélem, hogy lesz még majd alkalmam visszatérni, magával ragadó várost, nem véletlenül vágytam én oda mindig... ;-)

Március 23-24. - Amszterdam

Még februárban befizettünk egy kis túrára, Amszterdamba. Nagyon olcsó volt, bár a túra csak 'shopping-party' túraként volt emlegetve, nem láttuk semmi akadályát, hogy elmenjünk, már nagyon örültünk mindannyian, mivel három olyan leányzóval is találkoztam volna, akiket rég láttam, még a müncheni au pairkedés köt össze minket. Tesóm, és az ő egyik barátnője is csatlakozott volna, ők Frankfurtból. Viszont utolsó héten derült ki, hogy onnan Dél-Németországból nem indulnak az előre kikiáltott városokból buszok, így mindenki visszamondta, egyedül tesómat illetően voltak még halovány reménysugarak, de végül neki sem sikerült eljutnia Kölnbe, így egyedül vágtam neki Amszterdamnak az elmúlt hétvégén. Eleinte nem sok kedvem volt, úgy meg pláne nem, hogy tele volt a busz németekkel, 14-20 év közötti korosztály. Nagyon nem éreztem jól magam, amíg meg nem érkeztünk (szombaton este fél 5 körül). 7-ig kaptunk "kimenőt", a legtöbben beültek coffee-shopokba szívni és boltokat jártak, én lejártam a lábam, hogy lehetőleg világosban meg tudjak nézni pár dolgot, sajnos egyedül. Farkasordító, szinte szibériai hideg volt Amszterdamban, komolyan mondom én ilyet még sosem éltem át sehol, szóval az időjárás rányomta bélyegét kicsit arra a napra/éjszakára. Az esti program buli volt, 17 eurót kellett befizetni, ennek fejében hat klubba/bárba vittek be minket, mindenhol korlátlan ital fogyasztással. Szerencsére lett olyan mákom, hogy felkarolt egy 5 tagú banda, akikkel a buszon is együtt utaztunk, hozzájuk csapódtam, így szuperül alakult az este. Amszterdam nekem hihetetlen módon tetszett, álmomban sem hittem volna, hogy ennyire csodás és fantasztikus. Kicsit számomra olyan, mintha Hamburg 'tesója' lenne - ott is megvan a folyó, ami kanyarog szerteszét a városban, megvan a híres piros lámpás negyed is (brutál-őrült a hely, ott aztán tényleg keményen űzik az ipart a lányok, kicsit modernebb változatban, mint mondjuk itthon, nálunk), megvan a kis kikötő és egyszerűen van egy varázsa az egésznek. Annak ellenére, hogy egyedül voltam sem bántam meg, hogy elmentem - most azt bánnám, ha visszamondtam volna. Nagyon szép a város, nyüzsög, sok a turista és minden egyes utcát beleng a fűszag. Nagyon szeretnék visszamenni majd még nyáron, jó időben, de időközben azt is megfogadtam, hogy ilyen szervezett úttal soha, sehova nem megyek többet. Jöjjenek a képek Amszterdamról:

Szép volt, jó volt, egész eseménydús március és egyfolytában csak arra gondoltam, hogy mennyire szuper dolog ez, hogy szinte majdnem minden hétvégét a világ más-más városában tölthettem el!

És ami a hamburgi hétköznapokat illeti; csúcs szuperül és remekül érzem magam, jobban talán nem is alakulhatnának a dolgok. Lett két nagyon jó magyar barátnőm is, sokszor röffenünk össze, szinte nincs is olyan hétvége, amikor ne mennénk Reeperbahnra mondjuk. A családdal minden rendben, továbbra sincs rájuk egy rossz szavam sem, talán furcsán hangozhat, mert nem az első alkalom, hogy au pair vagyok, viszont az eddigi első családom, ahol az au pairre tényleg csak akkor van szükség, amikor a szülők távol vannak. Amúgy meg akármelyik pillanatban hazaér anyuka, én felszívódhatok és mehetek a dolgomra. Ez iszonyatosan ritka eset, komolyan. A gyerekek neveletlenek és baromi agresszívek, nem vagyunk túl jóban, de elvégzem a dolgom és mivel a velük töltött napi óráim száma nem haladja meg a kettőt, így nem fonom be a szemöldököm és befogom a pofim, hogy a szülők viszont mennyire rendesek. A mellékállásaimmal is minden rendben, most éppen lehet új projektbe fogok, mivel ahova járunk bulizni helyre, keresnek pultosokat és mindig is szerettem volna kipróbálni magam azon a területen is, szóval valószínűleg jelentkezni fogok - étterem és takarítás vonal megy továbbra is úgy, ahogy eddig ment. Szabadidőmben futás ezerrel, itthon tevékenykedek, de sokszor találkozom hét közben is a többiekkel.
Tanulom az oroszt is, továbbra is, bár ez a heti másfél óra sajnos szerintem nagyon kevés. Amennyit csak tudok hozzáteszek szabadidőmben is, de nagyon jól tudom és tisztában vagyok vele, hogy egy nyelvet normálisan csak az adott országban lehet megtanulni, ahol azt beszélik. Ezért esküszöm még az is megfordult a fejemben, hogy 3-6 hónapra Oroszországba kellene menni, emiatt már írtam is pár illetékesnek, soha nem tudhatja az ember, mit hoz az élet, milyen lehetőségek vannak...;-)
Eszméletlenül jól érzem magam itt, talán már azt is ki tudnám jelenteni, hogy élni/letelepedni is képes lennék ebben a városban. Folyamatosan lesem természetesen a lehetőségeket, mit/hogyan/merre tovább majd, lenne sok tervem, de elkiabálni még semmi esetre sem szeretném a dolgokat.
Április 11-14-ig megyek meglátogatni tesóm Frankfurtban, nagyon várom már, mivel Németországnak azon a részén még nem voltam, így mindenre kíváncsi vagyok, legfőképpen a családjára. Direkt kértem, hogy legyenek otthon, jó móka lesz :-) Május 2-án hazalátogatok pár napra, unokatesómnak ballagása lesz és végre összeröffen a család, mindenki ott lesz. Otthonról 9-én pedig tovább állok, nem máshova, mint Münchenbe, három teljes napra - meglátogatni a barátaimat és a második otthonomat. El sem tudom mondani, mennyire várom már. Apuka jövő héten jön haza majd, akkor derül ki, hogy nyáron mikor, hogyan és mennyi szabit kapok, a legvalószínűbb viszont, hogy július utolsó két hetében vinnem kell a gyerekeket Mallorcára apukához (ott van ugye házuk) és ott is maradok (ez nekem semmibe sem kerül majd).
Húh, így állok most. Pörög szépen minden, aggodalmakra semmi ok, azt hiszem itt egy élet is kevés lenne... ;-)
Csatolok pár képet, aztán lassan rittyentek magamnak valamit ebédre.

                                                             szerény kis vacsink Szandival

                                                    átmulatott éjszaka után, hazafele menet...

                                                                            Szandi&én

                                                                         Ági&én

                                        Thomas (francia au pair, ő is éttermes), Ági, Thio és én

                                                                             Urlaub

Csók mindenkinek! Otthoniak és müncheniek, másfél hónap és találkozunk ;-)