Animátorkodásom története - 2 hónap Hurghadaban, Egyiptomban

Az élet és pár körülmény úgy hozta, hogy az 5 hónapra tervezett animátorkodásból sajnos csak kettő lett. Jelenleg ismét Németországban vagyok és dolgozom, november végén érkeztem vissza, Frankfurtba és most a tesómnál töltök 1-2 hónapot.
Szeptember 27-én indultam útnak Afrikába. Első hotelem a Citadel Azur volt, ahol sajnos nem töltöttem 2 és fél hétnél többet, mert áthelyeztek egy másik hotelbe, ahova S.O.S kellett egy animátor, aki tud németül. Onnantól kezdődtek a gondjaim, amelyeknek aztán nem akart vége szakadni. Tapasztalatok nélkül érkeztem a Citadel Azurba és fogalmam sem nagyon volt az egész animátorkodásról. Napok és órák alatt kellett sok-sok mindent elsajátítanom, megtanulnom és olyan dolgok jöttek szembe néha, amikkel életemben ott találkoztam először. A röplabda, vízipóló, darts, boccia, vízi aerobik, strandtenisz és hasonló dolgok a napjaim részévé váltak, percről percre ragadtak rám különböző nemzetiségek szavai és egész napos szolgálatban álltunk. A vendégkör minden héten cserélődött és 80%-ban oroszokból állt. Minden áldott este az animációs csapat közreműködésével különböző show-műsorokkal szórakoztattuk a közönséget, vagy táncoltunk, színházi darabot adtunk elő, karaoke-showt szerveztünk, vasárnaponként pedig strandpartit tartottunk. A mi műszakunk éjfélig tartott és közös diszkóval zártuk a napot, ahova annyi vendéget kellett meginvitálnunk, amennyit csak tudtunk. Sokszor még a napi teendők után éjszakába nyúló táncpróbáink voltak és gyakori volt, hogy éjjel 2-3 körül kerültünk csak ágyba.

                                           kedves egyiptomi baráttal a Citadel Azurban

                                                 a legelső képem Egyiptomból

                                                      kilátás a szobánkból

                                                               Hotel Citadel Azur

                                                                    esti show előtt

                                                              Vörös-tenger

                                               Hard Rock Cafe-ban a vendégekkel

Amint azt már az előbb írtam, a harmadik hetemen átkerültem egy sokkal alacsonyabb kategóriás hotelbe, ahol aztán totális újdonságok fogadtak. A körülmények, ahol laktunk, az ott dolgozók, a menedzserek, a csapattagok, egyszerűen semmi és senki nem volt szimpatikus - egyedüli pozitívumként tudnám talán a munkát, azaz magát az animációt kiemelni, hogy az Al Nabila hotelben ezerszer könnyebb volt a vendégekkel együttműködni, együtt dolgozni, meginvitálni őket különböző programokra. Rengeteg külső tényező befolyásolta azt, hogy rosszul és boldogtalanul érezzem magam - az, hogy nem volt meleg víz vagy nem volt fény este a szobában, azok majdnem hogy "normális" dolognak számítottak, de amikor egyik éjjel 3 órakor arra riadtam meg, hogy valaki kívülről bedobta egy hatalmas kővel az ablakot, amely alatt én aludtam és az üvegszilánkok beterítették az ágyam, valamint néhány helyen megvágták a lábam, ott már azért kezdett elszakadni a cérna, türelmem pedig kezdett fogyni. Próbálkoztam az ügynökségnél - nem érzem jól magam, szeretnék váltani vagy visszatérni az első hotelbe, elmeséltem mik szoktak történni és hogy így nem tudok normálisan dolgozni, de mindig csak az volt a válasz, hogy várjak, hátha változnak majd a dolgok.

                                                                   munkahely

                                                   Russija, Italia, Hungary & Ukraine

                                                               Ice Bar - Hurghada

                                                                     a csapat <3

                                           Liana (olasz csapattárs), én és egy olasz vendég

                                                       ha a csapat vigadni megy...

                                                Little Buddha diszkótúra a vendégekkel

Körülbelül 5 hetet töltöttem az Al Nabila-ban, amikor is jött egy lehetőség - kiléptem az ügynökségtől, befejeztem velük a szeerződést és gondoltam megpróbálkozom egy egyiptomi vezetésű céggel, hátha jobban járok. Az Al Nabila-ból való kiköltözésem napján aztán kezdtem rájönni, hogy talán mégsem ez lesz az én következő, járható utam, megannyi dolog történt ismét 1-2 nap leforgása alatt, majd következtek be olyan dolgok és jött el az a pont, ahol azt mondtam; ezt így én nem folytatom tovább, ez így nem mehet tovább, vissza kell mennem Németországba. Ne haragudjatok, nem szeretnék teljes részletességgel belemenni itt dolgokba és kitaglalni mindent. Akit az animátorkodás bővebben érdekel, annak szívesen mesélek majd privátban, akárhol. Viszont a legnagyobb oka, amiért itt többet erről most nem írok, az az, hogy ha a szívemre hallgattam volna, még talán mindig ott lennék - és talán még mindig az Al Nabila-ban, a második hotelemben. De a dolgok sajnos úgy alakultak, hogy jobbnak láttam jönni, amikor már nem csak rólam szólt ez az egész.

                                                           day off Hurghadaban

                                        itt adtuk elő az esti showkat - Citadel Azur, színház

                                           kilátás a szobánkból a második hotelemben

                                                                enjoying the sun

                                                         csodálatos vízi világ

                                                        szafari túrán a sivatagban

Ha arra gondolok miket éltem át, mennyi mindent tanultam, kisebb mennyiségű orosz nyelvtudást elsajátítottam (ez volt az a nyelv, amit körülbelül 90%-ban hallottam a nap 24 órájában), mennyire szuperül éreztem magam, minden áldott héten újabb és újabb embereket ismertem meg különböző országokból, hogy engem mennyien bírtak és szerettek és megint mennyivel lettem bátrabb és határozottabb, hát akkor mindenképpen pozitívan jöttem ki az egészből. Volt alkalmam megismerni és kisebb részét bejárni egy másik kontinensnek és országnak, ültem tevén, éltem arabok és szegények között, láttam koszt, port és sivatagot, amíg csak a szem ellátott. Megtapasztaltam egy teljesen másik életformát, zöldet és természetet a néhány pálmafán kívül 2 hónapig nem leltem, sokszor féltem és nem éreztem magam biztonságban, viszont mindent egybevetve és visszagondolva az ott töltött időre semmit sem bánok, és egy percig azt sem, hogy nem egy másik országot választottam animátorkodásom céljául.

                                                  helyi sisha bár és fehérorosz barátom

                                                           legújabb szerzeményem:-)

Hozok nektek pár "idézetes" bejegyzést (üzemeltetek egy titkos csoportot facebookon, ahol csak a leegközelebbi barátaim és családtagjaim tagok, így mindig mindent naprakészen tudnak rólam), amelyeket október és november során írtam, hátha sikerül jobban betekintést nyernetek eme csodás animátor világba. Mint foglalkozás és tevékenység, teljesen és totálisan hozzám illett, ez volt az a dolog, amelyet mindig örömmel és határtalan boldogsággal űztem, de ebből sajnos megélni nem lehet, én nem a pénzkereseti lehetőség miatt mentem oda, nekem ez egy nyaralással egybekötött 'munka' volt.

                                                                  Hurghada

                                                     ez arrafelé sajnos nem ritka látvány:/

                                                                    tevegelek

Részlet a hazautazásom előtti hétről:
"Ismertek és nem szokásom feladni dolgokat, végigvittem Amerikát is mindenáron, de itt elszakadt a cérna. Pénteken elhagytam a Nabilat, és nagy naívan azt hittem, hogy Marco (az új menedzser) majd egyből az új helyre visz, végre az új csapattal lehetek, meleg víz, kaja, internet.. hát ehelyett egy lakásba hozott, egy koszfészek az egész és közölte velem, hogy innentől kezdve van egy hét szabim. No már most itt SEMMIT nem lehet csinálni.. nincs kaja, nincs ivóvíz, nincs internet és akárhova megyek költenem kell taxira. A fürdőben a fogkeféjén undorító bogarak mászkálnak, majd utánam 20 perccel hozott még egy egyiptomi srácot egy orosz csajjal, akit beköltöztettek mellém a szobába és szót sem ért - nemhogy beszél - angolul. Ott kezdett elegem lenni.. mondtam neki, hogy nem kell egy hét szünet sem. Az egész péntekem azzal telt délután 3-tól, hogy alvás-bőgés-agyalás. Hiányzott a Nabila is esküszöm, mert ott láttam rendszert és nem tettek magasról az emberre. Itt mindenhol egyiptomi mentalitás van, amit nekem sehogy sem vesz be a gyomrom. Nagyon hiányzik Kostya is, vele kezdtem a munkát, majd követett a második hotelembe is, két hétig egyszerűen mindent együtt csináltunk és higgyétek el tényleg nem számít a rosszabb hotel vagy kaja és meleg víz, ha van melletted egy normális ember, akivel úgymond 'egy követ fújtok'.
Szombaton találkoztam az új csapatommal. Kilencen vannak és szinte mindenki orosz vagy ukrán, 80% nem ért és nem beszél angolul, 10% ért de nem beszél, a maradékkal meg talán megértetem magam. Tegnap döntöttem el, hogy hazamegyek. Vagyis nem döntöttem el, több tényező is nagyobb hatással volt rám - ez így nem mehet tovább. Sokan nem tudjátok és talán nem is itt fogom megosztani, de ez a kis 2 hónapos afrikai túra nekem annyi mínuszban van, hogy elképzelni sem tudjátok. Tényleg nem. Muszáj visszatérnem Németországba és rendezni az életem, újra egyenesbe jönni. Nagy tervekkel jöttem, imádtam itt, imádtam ezt a munkát és 120%-ot fektettem az egészbe - próbáltam, az összes diszkó túránkra elmentem a vendégekkel, táncoltam minden áldott este a diszkóban másfél órán keresztül mint az őrült, a második héten már oroszul számoltam röplabdázás közben és élveztem az egészet. Szavakkal leírhatatlan mennyit tanultam megint önmagamról, halom különböző nációról, nyelvekről, emberekről és a tűrőképességemről. Sosem fogom elfelejteni ezt a két hónapot és ha a szívemre hallgatnék legszívesebben maradnék még, maradnék a végégig - márciusig, ahogy eredetileg a fáma szólt (...)"

"És akkor még pár negatívum, amit itt nagyon nem szeretünk (és mert valamikor majd egyszer mindenre szeretnék emlékezni, ha ezt visszaolvasom):
- mielőtt jöttem, direkt megkérdeztem a közvetítőt, hogy van e internetezésre lehetőség problémamentesen, ha lehet. Azt mondta természetesen semmi akadálya. Ehhez képest a volt hotelemben 45 eurót adtam ki egy modemre, majd 1 hétre rá távoznom kellett, itt az új helyen pedig eddig 250 pound-omba került egy sticker és egyetlen szem gigabájt, ami másfél hétre volt elég. A telefonomon természetesen semmi internet, aki whatsappon/viberen írna, elnézéseket, de havonta kb. 3x ha tudom majd csekkolni.
- 2 hete vagyok itt, de ezalatt az idő alatt kb. ha öt vendéggel beszéltem, akkor sokat mondok. Nagyítóval keresem az angolul értőket és tudókat, volt múlt héten egy orosz pár, akikkel németül tudtam beszélni, mert Németországban laknak. Az oroszok egyébként nem tudom mit képzelnek, azt hiszik az orosz a világnyelv és még csak a számokat meg alap dolgokat sem értik angolul. Az összes létező személyzetis beszél minimum 4 nyelven (az arabon kívül!) és az utolsó beachboy is beszél oroszul. Nem hiszem, hogy Oroszországban tanulták a nyelvet, mindent a vendégektől szedtek fel, ami számomra hihetetlen
- a pasikkal való helyzetekről már írtam - a falnak megyek tőlük! Ki nem állhatom, hogy mellettük élünk, a staffhouse-ban lakunk és hogy egyszerűen nem viselkedhetek úgy mintha otthon (Európában!) lennék - félek pl. rövidnadrágot felvenni, feltűnőbb színű felsőt vagy miniszoknyát, bikini felső totál felejtős, mert CSAK pasikkal vagyunk itt körülvéve és lehajtott fejjel közlekedek mindenhol, nem köszönve senkinek, mert nagyon jól tudom, hogy arabul utánam szólogatnak és lestírölnek, de kb. olyan szinten, mint aki még nem látott fehér embert. EGYETLEN EGY NŐT NEM LÁTTAM MÉG A SZEMÉLYZETBEN, SEM ITT, SEM A RÉGI HOTELEMBEN.
- nagyon jól tudom, hogy én vagyok a külföldi, én alkalmazkodom a szabályokhoz és próbálom befogni a szám ha valami nem tetszik, elfogadom ahogy élnek és igyekszem nem hupákolni feleslegesen, de esküszöm nektek, aki nem ide vagy hasonló környezetbe születik, annak ez az életforma itt megszokhatatlan.
- kajáról már írtam; pocsék. És az is marad, ez változni aligha fog. A ki-és felszolgálás kritikán aluli, soha az életben nem ettem még ehhez hasonló helyen, ahol kajamaradék mindenhol és gusztustalan terítés, egyszerűen minden területen, evőeszközön és tányéron koszt érzek, nem tudom megmagyarázni miért. A "legjobb" mégis, amit az oroszok művelnek: telepakolt tányérok, gusztustalan kaja szedés, majd az egész adagot ott hagyják a tányéron. Amit elpazarolnak, abból fél Afrikát etetni lehetne éveken keresztül."

Az első napokban, az első hotelemben:
"No megint szünet:) nem rossz egyébként, hogy minden nap fél 10-kor kell kelni, viszont így is 7-8 között már kipattan a szemem amikor slisszog el mindenki az ablakom alatt flipflopban. Már dolgozom a tobbiekkel rendesen és tanulok be keményen. Annyira bánom édes istenem hogy nem tudok oroszul.. így azért nehéz lerohanni az orosz vendéget hogy mit is akarok.. és amúgy tényleg semmi más nyelvet nem beszélnek de mégcsak meg sem értik hanem egyből elkezdik hogy paruszki? paruszki? Mein gott.. oké mondjuk ide éppen most nagyon kell a német, mert rajtam kívül csak a lakótársam tud németül és emiatt valószínűleg nem is leszünk soha egy napon szabadok, mert mindig kell egy olyan aki tud németül, mikrofonba bemondani dolgokat, Gästekontakt meg minden. Az angolt éppen csak annyit használjuk amíg a team-ben meg beszélünk mindent.. mivel olasz, ukrán, német és magyar csak egy nyelven ért szót. Néha kifejezetten érzem a hátrányát hogy tudok németül, mert egyből beskatulyáznak és azt nagyon nem szeretem:( magyar vagyok basszus, az egy adat hogy Hamburgban lakom és tudom a nyelvet.. ennyi. Holnap pedig érkezik Szergej és Kostya from Russia szóval huhuu lesz itt paruszki meg davai rendesen:)"

"Abend!
Na ma kicsit előbb végeztünk, most jöttem a dizsiből, előtte pedig a hotel színházában debütáltunk - mint újak, a két fehérorosz kollegával. Volt show rendesen, és csak tegnap tanultuk be az egészet (hihetetlen amúgy személyiségileg meg bátorságilag is mit fejlődök már vasárnap óta is, hahaha). Ha ezer videón és fotón nem szerepelek már, amit a vendégek készítenek velünk/rólunk, akkor egyen sem.
A napok meg csak úgy szállnak és végre orvosoltam az internet problémát is, már gépről nyomom. Amúgy annyira az az érzésem, hogy el vagyok zárva a külvilágtól... úgy értem így messze Európától, nem úgy mint az Államokban ahol halom szabadidő volt. Itt vasárnap óta teljsen senkiről és semmiről nem tudok semmit, mintha totálisan másik bolygón lennék, nagyon fura.. elvagyok itt a kis hotel világában a vendégekkel, csapattal és innen ki sem kell moccannom (természetesen szabadnapomon azért majd fogok). Most nem is igen írok többet, megyek és alszom, tegnap éjjel 2-ig próbáltunk, de Szergej barátunk képtelen volt felfogni gyorsan a dolgokat, azért ment el így az idő. A két kollegán amúgy szakadok.. haláliak esküszöm. Így első napon, ebéd után az asztalnál benyögik: hát mi most akkor elmennénk úszni egyet meg megisszuk az ebéd utáni vodkát (amúgy teljesen azt hiszik, hogy nyaralni jöttek, de hát majd rájönnek:)"
"Pár kép nyilvánosan fent, a tegnap este valami őrület jó volt Hurghada-ban a Hard Rock Cafe-ban a vendégekkel (az itteni Hard Rock Cafe egyben diszkó is és tömve volt emberrel), ma day off van, délelőtt a medencénél lazulgattam, aztán ebéd a csapattal és most tértem vissza búvárkodásból, ahol Kostyával és Szergejjel voltam. A vendégek akik hazamennek és megkedveltek minket, mindig ezer cuccot itt hagynak nekünk, így jutottam hozzá vagy 20 liter naptejhez, tusfürdőhöz és olyan cipőhöz is, amivel vízbe tudok menni - amúgy egyáltalán nem tudnék. Most mártóztam meg először a Vörös-tengerben, iszonyú meleg a víz, de baromi sós is. Cipő nélkül esélytelen bemenni és még így is a két fiúba kapaszkodtam, mert nagyon-nagyon kell vigyázni hova lépsz (így is lehorzsoltam a lábam jó pár helyen). Itt a hotelben mi mindent ingyen kapunk, szóval kaptam rendes búvárszemüveget és életemben először tenger mélyén olyat láttam, hogy atyaúristen!! Egyszerűen lélegzetelállító az a lenti világ.. megannyi ismeretlen hal, színek, rózsaszín, lila, korallok és mindenség - őrületesen szép volt. A jövő heti szabad napomon már remélhetőleg nem egyedül leszek (vasárnap elmegy az ukrán srác és érkezik egy olasz)."

"Hát eléggé kivoltam ma a váltás miatt, ezt mindenki látta és észrevette. Többiek próbálnak nyugtatgatni, hogy ott minden vendég őrült és szerintük sokkal jobban fogom magam érezni - a mostani team vezetőm pl. másfél évet húzott le ott, és azt mondta az volt a legjobb időszak. Ma este már szabad vagyok, holnap délben jön értem egy olasz srác és visz át az Al Nabilba... vegyesek az érzelmek, most úgy legszívesebben sírnék, mert kezdtem itt mindent megszokni már, megszerettem a dolgozókat, kiismerem magam, szeretem a team tagjait (akik velem egy időben érkeztek) és most tovább kell állnom. Tudom, mindig csak előre nézz - amikor egy ajtó bezárul, egy újabb kitárul. Ma ebéd után kimentünk nyílt vízre pár fiatal orosz vendéggel, a két fehérorosz kollégával, a német lakótársammal és az új olasz táncosunkkal nyílt vízre, motorcsónak meg minden és nem fogjátok elhinni, de végre életemben először kipróbáltam a BANÁNT!!! Iszonyú élmény volt, elmondani sem tudom mennyire fantasztikus. A víz iszonyú sós, de oltári meleg és marha nagy hullámok voltak, körülbelül a fellegekben éreztem magam, amikor süvítettünk a motorcsónakkal és húztuk magunk után a többieket, majd természetesen mi voltunk soron. Elképzelni sem tudjátok mi erőkifejtés kell ehhez, és mennyire nehéz a hatalmas hullámokkal szemben úszni, majd újra felkapaszkodni a banánra, miután jól lepotyogtál.. életre szóló élmény ismét, és történjen akármi, akárhol is, akárkivel hajtsam holnap álomra a fejem, még mindig azt mondom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy ide jöttem és kipróbáltam ezt az egészet!"

 ez a család direkt velem akart egy halom képet készíteni, azt mondták még ennyire világos bőrű és hajú embert sosem láttak:-)

Hát ennyi lett volna afrikai történetem. Akit bővebben érdekel a dolog, nyugodtan írjon privát emailt és megpróbálok válaszolni. Hazatérésem óta majdnem 4 hetet töltöttem Frankfurtban a tesómnál, jelenleg pedig itthon vagyok, Magyarországon a családom körében és Barátokkal. Január elején megyek vissza Németországba, onnantól pedig már csak hetek kérdése majd, hogy mikor tudok visszamenni imádott Hamburgomba, mivel sajnos új lakást kell találnom.

Hamarosan jövök még egy 2014-et összefoglaló videóval, addig is türelmeteket kérem.

Békés boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!

Puszi,

Vivi