Új év, újra itt, újabb tervek!

Hát sziasztok!

Először is szeretném mindenkinek megköszönni, akik otthon "közreműködtek" abban, hogy a vakációmat megszépítsék; sikerült! :) Nagyon jó volt egy kicsit otthon lenni, találkozni mindenkivel, pihenni, jókat enni...nem is sorolom tovább, még egyszer köszönök mindent, imádlak Titeket! :)

Bevallom, vágytam már vissza! Hiányzott az, ami itt van, ahogy élek, az itteni emberek, a mindennapi rutin (azért az otthoni semmittevésbe is bele lehet ám unni :P). A Gastcsaládom küldött a szüleimnek karácsonyra drezdai sütit, ami olyan nehéz volt, hogy 5 kiló-t nyomott a bőröndömre a reptéren, nem baj, kedves tőlük. Én vásárlási utalványt kaptam, valamint üdvözlőlapon köszönték meg, hogy náluk vagyok/lehetek és hogy mennyire várnak már vissza. Hát most már itt vagyok!
Vasárnap indultam Győrből, az esti fél 11-es vonattal. És hát, azt kell, hogy mondjam; nem hiszem, hogy valamikor is bevállalok még ilyen kis éjjeli vonatozást...a fülke már akkor tele volt, mikor felszálltam Győrben, rajtam kívül csak egy magyar pasi volt, a két franciának mellettünk egész úton nem állt be a szája, mindenkinek "égig" érő bőröndjei voltak és persze mindenki próbált aludni. Titkon abban reménykedtem, hogy majd Bécsben mindenki leszáll...és így is lett. A magyar pasi jött egészen Münchenig velem. Aludni nem sokat aludtam, egyszer a nyakam, máskor a kezem szakadt le majdnem a zsibbadástól. :D A vonat pontosan negyed 7-kor gurult be a müncheni Hauptbahnhof-ra, ezer lépcsőn kellett a kb. 30 kiló-s bőröndöm felvinnem (reggel még soha nem működnek a mozgólépcsők), majd 10 percet kellett még várnom az S-bahn-ra. Kb. fél 8 körül érhettem Pöckingbe, szakadt a hó. Megérkeztem! :D A család nagyon kedvesen fogadott, apuka már nem volt itthon, gyerekek éppen reggeliztek, Kati készítette őket és mondta, hogy ő viszi Felixet az oviba, én pihenjek csak és pakoljak ki. Így is lett, majd aludtam 3 órát...de egész nap olyan fáradt voltam, hogy hihetetlen. Egy kisebb meglepetés is ért, az íróasztalomon találtam egy karácsonyi üdvözlőlapot és egy vásárlási utalványt, amelyet a Müllerben tudok majd levásárolni. Uwe szüleitől kaptam, nagyon meglepődtem, de kedves tőlük. Írok is nekik egy levelet, amelyben megköszönöm. :)
A nap a megszokott menetben telt, délután megjöttek a fiúk, megnéztem az összes ajándékot, amiket kaptak, élménybeszámolót tartottak. A téli szünetben sí-és snowboard tanfolyamon vettek részt, szilveszterkor valami 20 ember éjszakázott itt és Uwe elmondása szerint január 1-jén mindenkinek az magyar pálinkámtól fájt a feje :), valamint Ausztriában voltak péntektől vasárnapig síelni. Én is elmeséltem mindent, vacsiztunk.
Kedden Robin itthon maradt, "beteg" volt. Mondjuk szerintem nem, mivel fél 9-kor felkelt, láza sem volt és ha engedem neki, akkor egész nap tv-t néz, de így lefoglaltam, az új Lego Technic játékát építettük meg (amiről nem hittem volna, hogy ilyen nehéz), pizzát ettünk, házi feladatot írtunk, elvoltunk végülis.
Este Uwe megemlítette, hogy decemberben 60 eurós telefonszámlát sikerült produkálnom (amit ugye mindig ők fizetnek)... :S Uhhh! Azt sem tudtam mit mondjak és hogy hányszor kérjek még elnézést. De végülis mondta, hogy ők a "hibásak" kicsit, mert az elején elfelejtették mondani, hogy mobilszámot ne nagyon hívjak, mivel az tripla pénz...de elnézőek voltak és nem is haragudtak, ezentúl sűrűn nem fogok telefonálni, az tuti! :)
Vacsinál Kati megkérdezte, hogy nincs e kedvem elmenni velük síelni márciusban. Farsangkor itt egy hetes szünet van és Ausztriába fognak menni a Grosslockner-hez. Biztos vagyok benne, hogy gyönyörű lesz. Nem mondta még biztosra, azt mondta megérdeklődi nekem, hogy esetleg lenne e még hely számomra. Hát, másnap este, szerdán kiderült, hogy nincs hely. Ők is tavaly márciusban lefoglalták már. Kicsit sajnálom azért. Bár sohasem síeltem még, de kíváncsi lettem volna, hogy milyen. Uwe viccesen megjegyezte, hogy mehetek, maximum sátorban alszom majd...haha :)
Tegnap voltam suliban is, sajnos már kevesebben vagyunk, sokan vizsgát is akarnak tenni a kurzus végén, amelynek január 26-án lesz vége. Úgy döntöttem, hogy nem megyek másik kurzusra, egyrészt mert ezt nekem kell fizetnem (250 euró körül van), másrészt nem érzem úgy, hogy sokat tanultam volna. Ezzel most nem az iskola színvonalát akarom "lehúzni" vagy azt mondani, hogy annyira profi vagyok, hogy nekem már iskola sem kell, de ezt én érzem na :)
Szóval január végétől megint rengeteg (még ennél is több) szabadidőm lesz és úgy döntöttem, hogy keresek egy másodállást. Először Kati ajánlotta fel (ami azért is furcsa, mert többségben az au pair-eknek nem nagyon engedik, hogy mást is dolgozzanak), és nagyon sokat segít nekem. Adott tippeket, hogy hol tudnám elkezdeni, böngészem az internetes oldalakat, újságokat, bármit. Elsősorban itt Pöckingben vagy Starnbergben szeretnék valamit, München azt hiszem már túl "messze" lenne, hogy bejárjak. Jó lenne, ha le tudnám még valamivel foglalni magam, még több embert megismernék, a nyelvet is gyakorolhatnám más környezetben is és persze a több kereset sem utolsó szempont. Nagyon rajta vagyok az ügyön, szóval szorítsatok nekem, hogy minél előbb összejöjjön valami! Köszi :)

Ennek a másodállásos ügynek egy másik oka is van. November elején eldöntöttem, hogy az angol nyelvet is legalább annyira meg szeretném tanulni, mint a németet. Itt, Rittbergeréknél szeptemberig van szerződésem, októbertől már Amerikában szeretnék szintén au pair lenni!!! Rengeteg blogot átolvastam, a feltételeket, honnan milyen papírt kell összeszednem és azt mondhatom, hogy sohasem voltam még ennyire elszánt, mint most! :) Imádok itt élni, minden tökéletes, de úgy érzem, hogy ha jövőre 21 éves leszek, megengedhetek még magamnak egy évet, hogy azt csináljam, amihez kedvem van (egyelőre még mindig komolyabb tanulás nélkül). Aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet. Mindenesetre jelentkeztem egy ügynökséghez, valamint felvettem a kapcsolatot egy olyan lánnyal, aki volt már kint New York-ban au pair. A vakációm második hete szinte azzal telt otthon, hogy orvoshoz mentem (kell orvosi igazolás), okmányirodába, referenciákat írattam stb-stb...Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz ilyen könnyű, mint ide, Németországba kijutni, de akarom! Mire vége lesz ennek az egésznek, a papírok intézésének, egy személyes interjúnak, a családkeresésnek, már biztosan a hajamat fogom tépni, de remélem, hogy megéri majd :) Egyelőre nem látom még a végét, de belevágtam, egyszerűen úgy vagyok vele, hogy veszíteni nem tudok, mivel megpróbáltam! :)

Nah, azt hiszem mára be is fejezem, így is elég hosszúra sikerült ez a bejegyzés. Holnap jönnek Kati szülei, de csak 2 napot töltenek nálunk, aztán indulnak Olaszországba egy 1 hetes síelésre...hmm, bárcsak vihetnének engem is! :P:D
Szombaton találkozom a magyar csajokkal, Andival és Adrival is, szóval megint nem fogok unatkozni. :)
Hamarosan jövök ismét...
Vigyázzatok magatokra, sok puszi mindenkinek! :*