Na és akkor most jöjjön a beszámoló, amit ott hagytam abba, hogy felültem a brémai vonatra vasárnap késő délután...
Az út elég gyorsan eltelt, a fáradtságtól viszont alig láttam már. 5 óra vonatozás után megérkeztem Hannoverbe, majd fél órás várakozás után még egy órás út állt előttem. Nem volt semmi probléma, mindent elsőre megtaláltam, na de nehogy már éppen a hannoveri pályaudvaron keveredjek el a berlini után... :) Lilla már a brémai pályaudvaron várt rám, este 3/4 11-kor érkeztem. Gyorsan hazamentünk, lepakoltam, megmutatta a lakását, majd elkezdtünk beszélgetni...az idő nagyon gyorsan elment ismét, 2 óra körül feküdhettünk le.
Hétfőn délután fél 1-kor keltem, bolt, reggeli, kis délutáni szieszta, majd este Mona-hoz voltunk hivatalosak. Ő az a dél-koreai lány, akivel Lilla június elején Münchenben volt (együtt mentünk el sushizni), így őt ismertem már. Útközben beugrottunk egy boltba hozzávalókért, ugyanis az esti menüt ketten készítettük el Mona lakásán - paprikáscsirke, nokedli és tejfölös uborkasaláta. A csaj nem volt még otthon, olyan 7 körül érkezett haza Drezdából, vele együtt jött még négy srác is (három német és egy francia). A vacsi fél 8 körül kész is lett, az egyik német srác segített, de olyan nagy méretű nokdeliket szaggatott, hogy azt bárki megirigyelte volna... :) Nekiálltunk a kajának, mindenki kétszer szedett és agyba-főbe dicsérték Lillát, hogy milyen finomat főzött (bevallom, a nagy részét ő csinálta). Az este további részében beszélgettünk, iszogattunk és az egyik srác elkezdett gitározni, egy másik pedig mellé énekelni. Olyan jó kis hangulat kerekedett.
Éjfél körül mindenki elkezdett szállingózni hazafelé, 1 órára haza is értünk mi is.
Kedden reggel Lilla isteni áfonyás palacsintát csinált nekem, juharszirupot csöpögtettünk rá. Rég nem ettem olyan finomat! El is határoztam, hogy itthon majd apáéknak is fogok csinálni.
Hozzá kell tennem, hogy ez már majdnem ebéd is volt, mivel minden nap dél körül keltünk fel. Aztán neki picit be kellett ugrania a munkahelyére, egy órácskára egyedül maradtam, majd a nap további részében bejártuk a várost. Sikerült minden fontosabb dolgot megnéznem, tetszett, hogy olyan sok a régies, "barna" épület - valahogy különleges hangulatot teremtett az egész városkának. Megtaláltuk a brémai muzsikusok szobrocskát is, elvileg bazinagy mákom lesz, mivel megszorongattam a csacsi lábát és az a hír járja, hogy ez szerencsét hoz.
Este beültünk egy francia étterembe és hallevest ettünk. Ez volt életem első hallevese, nagyon finom volt. Volt benne mindenféle tengeri kütyü (garnéla, lazac, stb..), a színe pedig olyan volt, mint itthona húslevesnek. Utána - bár szélben és esőben -, de sétáltunk még egyet a Weser folyó partján. Nekem viszont még így is nagyon tetszett az egész. Otthon éjjel megnéztünk egy filmet, majd éjjel 3 körül lefeküdtünk aludni. Szerdán is nagyon későn keltem (úgy emlékszem), ettünk, lazultunk még picit otthon, majd kimentünk villamossal az Universum-ba. Ezt a helyet az itthoni Csodák palotájához tudnám hasonlítani. Mindent ki lehet próbálni, voltak tükrök, különböző kicsiknek és nagyoknak való "játékszerek", rettenetesen jól éreztük magunkat és körülbelül úgy örültünk mindennek, mint a gyerekek. Az egész délutános mókázás után beültünk egy ázsiai étterembe, curry-s kókusztejes csirkemellett ettünk rizzsel. Este gyors elkészülés otthon, 9-kor pedig már egy beülős helyen ültünk és örültünk a happy hour akciónak, ennek örömére mindketten ittunk 2-2 koktélt. Jó egy órát eltöltöttünk ott, majd átmentünk egy másik helyre - ott is alaposan kihasználva a happy hour akciókat. Az úgynevezett Bermuda-háromszögben voltunk (Bréménak a kisebb szórakozónegyede lehet). Később átültünk egy harmadik helyre, de ott csak egy sört ittunk. Tervben volt buli is, de valahogy 1 óra körül "felmondtam a szolgálatot", fájtak a szemeim és nagyon fáradt lettem. Szegény Lilla még pörgött és ment volna, de végül hazamentünk. Én egyből ágyba dőltem, másnap reggel pedig 7-kor keltem, mivel utaztunk Hamburgba. Brémáról így összességében annyit mondanék, hogy egy aranyos, hangulatos kisváros. Szinte minden van, amire az embernek szüksége lehet. Nagyon tetszett, bár hosszabb távra nem hiszem, hogy lakóhelyemként választanám - nekem túl pici (szeretem a nyüzsgést) :)
No és akkor csütörtökön reggel útra keltünk, egy jó órás vonatozás után pedig megérkeztünk Hamburgba. Hullák voltunk, de gyorsan megkerestük a szállást, majd vissza indultunk a városháza elé, hogy részt vegyünk egy 3 órás idegenvezetésen. A szállásunkról annyit, hogy Hamburg piroslámpás negyedének, a St. Pauli negyednek a kellős közepén volt, a Reeperbahnon. Két percre az éjszakai élettől, szintén két percre az S-Bahn megállótól (de erről majd később...). Az idegenvezetésre először azt hinné az ember, hogy átverés. Sehol (?) nem csinálnak ilyet, hogy tök ingyen és bérmentve végigvezetnek a városon. Hát kérem szépen, igenis csinálnak! :) Csatlakoztunk a kis csoporthoz, közben vettünk útravalót a Starbucksban. Az idegenvezetést egy nagyon kedves, londoni csaj vezette. Angolul ment az egész, de azt hiszem a lényegét mindennek értettem - az eső, szél és zaj ellenére is. Minden fontosabb dolgot sikerült megnézni, lejártuk a fél várost szerintem. Közben beiktattunk egy fél órás szünetet is. A túra végén a Hafen City-ben végeztünk (ez volt a kikötő), majd szétszéledtünk. Az ingyenes túra ellenére is mindenki adott pénzt az idegenvezetőnek, ez így illik. Amúgy szerintem sokkal jobb ez a szisztéma, az ember általában "szívesebben" fizet, ha nem kényszerből kell. Lillával még nekivágtunk a kikötőnek, tüzetesebben levizitáltuk az egészet, majd beültünk egy olasz étterembe kajálni. Túránkat az egyik templomnál folytattuk, amelynek lifttel fel lehetett menni a tornyába, majd onnan gyönyörködni a városban.
Később séta, gyalogos városnézés, felkutattunk egy irodaházat, amelynek nagyon fura liftje volt. Ugyanis a lift sohasem áll meg és nincs ajtaja. Te csak be-és kiugrasz, mész le és fel. Nagyon komoly volt, elszórakoztunk ott egy kicsit :) Vettünk eledelt, majd visszamentünk a szállásunkra és elfoglaltuk a szobánkat. A szoba sokkal jobb volt, mint anno a berlini (az áruk pedig egyezett). Volt külön fürdőszobánk, tisztaság volt, nem kellett japán emberkékkel megosztani semmit sem - azt is mondhatom, hogy annyi pénzért és olyan helyen valósággal luxus volt. Roppant módon meg voltunk elégedve. Hamburg elképesztő város! Egyszerűen szavakkal kifejezni nem tudom, mennyire megfogott ez a hely is. Igaz, hogy esős időnk volt, de még ez sem szegte kedvem. Egy kedves ismerősöm már említette, hogy sokkal jobb városnak tartja, mint például Münchent, de úgy voltam vele, hogy úgyis a saját szememmel kell látnom. Nem mondanám, hogy jobb, mint München, inkább másabb. Összehasonlítani sem tudom Berlinnel és Münchennel, azoknak is megvan a maga varázsa, valamint Hamburgnak is. Hamburg nyüzsög és él! A hatalmas kikötő - számomra hihetetlen, hogy egy folyón (Elba) hogy lehetett ekkora méretű kikötőt kialakítani. Lélegzetelállító volt. Az egész várost - bár még nem voltam, csak képen alapján -, de Amszterdamhoz tudnám hasonlítani. A házak "úsznak" a vízben, hidak vannak mindenhol. A Hafen City kikötőjében, a folyó mellett pedig végig új-modern lakóházak vannak építve, full üvegesek, magasak és gyönyörűek. Egyszerűen ezt is látni kell! Engem Hamburg is nagyon megfogott. No és ha még azt is hozzáteszem, hogy feleannyira sem drága, mint München... :)
Aztán következett az este és az éjszaka. Szállásunkon kicsit megpihentünk, fürödtünk, készülődtünk, majd belevetettük magunkat a Reeperbahn forgatagába. Gyerekek, én olyan dolgokat, jeleneteket, embereket, helyeket, boltokat, mindenséget még a világon nem láttam, mint ami ott zajlik és történik. Minden, ami szem-szájnak ingere. Az ember ott mindent megkap, de szó szerint mindent. Még egyszer kérlek titeket, hogy ne haragudjatok, de most kicsit szabadabban fogok fogalmazni...St. Pauliban nagy hagyománya van a szórakoztatóiparnak. A hamburgi kikötőben várakozó tengerészek közül sok töltötte szabadidejét a helyi örömlányok társaságában. Mindmáig itt található Hamburg vöröslámpás negyede. Sok a táncos hely olyan feliratokkal, hogy "szexi lányok négy emeleten keresztül" (el tudom képzelni), sok helyre táncoslányokat keresnek - minket is leszólított egy "bedobó" emberke, hogy nincs e kedvünk bemenni. Szerintem néztek volna drága szüleim, ha felhívom őket aznap este, hogy bocsi nem jövök, találtam munkát haha - ezzel viccelődtünk. A kirakatokról meg már nem is beszélek, amiket ott árulni és eladni bírnak, az valami elképesztő. Mindenféle kellék mindenhez (akinek van kedve, az úgyis rákeres interneten), erotikus bár kaszinót, kaszinó erotikus bárt követett. Közben olyan fazonok voltak az utcán különböző hajszínekkel, hogy nem hittem a szememnek. Aztán volt olyan hely is, ahova 18 éven aluliaknak erősen ajánlott nem bemenni, piros függöny elhúzva, kirakatban mindenféle képek...uhh...Aztán volt olyanra is példa, hogy egy másik emberke előszeretettel tessékelt be minket egy olyan helyre, ahol fiatalemberek táncolnak kis bőrnadrágokban, nincs e kedvünk megnézni?! Köszönjük, nincs. Még majdnem be is szólt, hogy ez pedig Hamburgban kihagyhatatlan haha :) Nos, esténket a St. Pauli Herzblut nevű helyen indítottuk, kértünk egy-egy koktélt. És ha már Hamburgban voltunk (bár nem vagyok biztos benne, hogy a hamburger tényleg onnan származik e...!?), de kértünk egy hatalmas hamburgert is, Lilla marhahússal, én pipicicivel. Én olyan finom hamburgert még az életben nem ettem. Az adag is nagy volt, megpakolták mindennel, mellé egy kis sültkrumpli, aztán nyamm. A kiszolgálás is nagyon kedves volt, majd beindult az élet. A Dj elkezdett zenélni, fények kicsit elhalványultak, néhányan elkezdtek táncolni már. Figyelmesek lettünk a bárpult fölött húzódó csőre, ami tele volt aggatva különböző méretű és színű melltartóval. De úgy képzeljétek el, hogy rengeteg volt. A következő körben odajött a pincér, mi pedig vettük a bátorságot és megkérdeztük, hogy ugyan hogy kerülnek azok oda. Elmagyarázta, hogy havonta egyszer van olyan buli, amikor a Dj elkiáltja magát, hogy az első öt lány, aki feláll a bárpultra táncolni és leveszi a melltartóját, az kap egy üveg ingyen italt. És ennyi olyan ember van, aki tényleg képes erre. Hát én majdnem lementem hídba...ááááá mondom ilyen nincs! :D Elfogyasztottuk ételünket, koktélunkat, majd odaperdültünk a táncparkettre - eleinte nagyon furán éreztem magam, majdnem ketten táncoltunk csak. De aztán jött a nép, beindult a buli. Lötyögtünk ott egy kicsit, fizettünk, majd fél 1 körül a "nagy szabadság" (Große Freiheit) utcája felé vettük az irányt.
Ez az az utca, ahol egymást érik a szórakozóhelyek. Nem fogjátok elhinni, de az emberek kint állnak az utcán, mész feléjük és tessékelnek be a helyekre, közben nyomnak a kezedbe egy ingyen ital "utalványt" is. Ja azt hozzá kell tennem, hogy egyik helyre sem volt beugró, pedig voltunk egy páron. Ide jóformán a személyi igazolvány a belépő, mert azt viszont minden áldott helyen elkérik. Megint nem akartam hinni a szememnek. Már csak azért sem, mivel csütörtök éjjel volt. Létezik ilyen? Az utcák telítve, rengeteg ember mindenhol. Egy szimpla csütörtökön. Máshol szombaton nem látok annyi embert, mint amennyit ott akkor láttam. A szórakozóhelyek nem a legigényesebb helyek közé tartoztak - nem is vártam mást -, de bőven megfelelt ez is. Sőt, nagyon jót buliztunk több helyen is. Egyszóval fantasztikus volt az egész!! Reggel fél 5-kor úgy döntöttünk, hogy elég lesz, 2 perc alatt gyalog ugye vissza is értünk a hostelbe. Sokáig nem élvezhettük a hely vendégszeretetét, reggel 7 órakor megcsörrent egy ébresztőóra, ami le volt ragasztva egy kis asztalra. Először azt hittem, hogy kelni kell már, fürdeni, összepakolni és menni. Aztán Lillával rájöttünk, hogy valami elvetemült bekapcsolva hagyta az órát és automatikusan ébresztett 7-kor. Ja, és mivel oda volt ragasztva, még csak falhoz vágni sem lehetett... :) Mindegy, visszafeküdtünk még 9-ig. Én keltem elsőnek, fürdés, pakolás. Fél 10 körül néger nő kopogtat az ajtón, "jó reggelt, felkelni"-t kiabálva - na remek :)
Ráncba szedtük magunkat, majd kicsekkoltunk a portánál. Leültünk az előtérbe, interneteztünk még picit, elmentünk reggelit venni a közeli pékségbe. Utána kis várakozás még, aztán útra keltünk. S-Bahnnal mentünk, Lilla kiszállt a Hauptbahnhofnál, elköszöntünk, én pedig egyenesen a reptér felé vettem az irányt. A hamburgi reptér katasztrófa - vagy csak nekem tűnt úgy?! Nem tudom. A müncheni és berlini után mindenesetre az volt. Leadtam a bőröndöm, majd megindultam az ellenőrző kapuk felé. Háromszor csipogott be a válltáskám, mire rájöttem, hogy egy mini hajspray is el van rejtve valahol, már álltak a cuccaim a biztonsági manuszkám asztalán - a plüss fülestől elkezdve a sminkcuccokig minden volt ott, kicsit sem éreztem hülyén magam :)...
Aztán a probléma megoldódott, a terminálban bő másfél órát vártam még - a gép természetesen késéssel indult -, de elmondhatom, hogy az eddigi három közül ez volt a legjobb és legstresszmentesebb repülésem. Még élveztem is és nem minden pillanatban arra gondoltam, hogy ugyan mikor landolunk már. Szép időnk volt, felhők felett sütött a nap, minden rendben volt. Pontban 16.00 órakor landoltam a bécsi repülőtéren, apa és Laura már vártak rám...
Ennek most itt a vége. Én viszont jövök még egy "utolsó" bejegyzéssel, valószínűleg még a hét folyamán.
A képeket igyekszem feltölteni.
Puszi,
Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése