Hétköznapok tesómmal és az utolsó teljes hétvége

Hétfőn reggel elvittem Felixet az oviba, majd elintéztem a megszokott teendőimet, tesómat 11 körül még vontatóval is alig bírtam felkelteni.
Napközben semmi egyebet nem csináltunk, mint pihentük a hétvégét. Szegény Laurának még új és kissé megerőltető ez a "sokat nem alszunk" életforma...Délután együtt hoztuk el Felixet, majd a kiskölök le akart menni a suli melletti sportpályára - ám legyen. Tesómnak adtam egy biciklit, jómagam pedig rollerrel nyomtam. Hatalmas munkában voltunk ám - 5-től fél 7-ig néztük, ahogy a gyerek elvan a többiekkel és biciklizik.Itthon négyesben - Robinnal kiegészülve - megvacsoráztunk, megjött Uwe, majd mi ketten elvonultunk.
A keddi napon a meccsre való tekintettel kimenőt kaptam. Délelőtt bementünk Münchenbe - hozzáteszem először volt igazi nyári nap, mióta Laura itt van - útközben találkoztunk Renivel is. Marienplatzon lőttünk pár képet, majd felmentünk a Frauenkirche-be. A templom tornyából egész szépen rá lehet látni a városra, nem számoltuk a lépcsőfokokat, de 500 körülire saccolom, alig éltünk mire felértünk.

A kilátás nagyon szép volt, persze nem olyan, mint az Olympiatoronyból, de így legalább közelebbről, de mégis távolról láttunk mindent. Értitek, ugye?! :) A toronyből lefelé kisebb tömegbe ütköztünk, elég szűkösen van megoldva a járás, valakinek mindig várnia kell. Jött egy srác velünk szembe (ő még felfele tartott), de alig mert lépni és remegett, mint a kocsonya. Laura megszólal: "Kicsit be van tojva a gyerek!" - erre jön a válasz egy nőtől: "Szerintem meg nagyon!" - haha, megint magyarokba botlottunk. Mondtam Laura, hogy ne mondj ki semmit hangosan, mert itt sosem lehet tudni. Torony után egy kis Müller, egy kis Meki, aztán egy kis Westpark. Lányoknak ez volt a kívánsága, hogy oda mindenképpen vigyem el őket.

A parkon végigloholtunk, a kötelező fényképek elkészültek, majd rohanás az U-bahnra, hogy elérjük a hazafelé jövő S-bahnt. Hát nem sikerült, így vártunk még 20 percet. Mindhárman Starnbergben szálltunk le, Reni a busz, mi pedig egy kajálda felé vettük az irányt. Az egyetlen normális étel a környéken, majdnem a tó partján, az S-bahnhof-tól nem messze található. Megettük a kis sültkrumplinkat rántott sajttal - hmm mennyei manna, nagyon finom volt! Ugyanezen a helyen ettünk ősszel is, amikor szintén meglátogatott tesóm.

Gyorsban megvettük a meccshez szükséges sört, majd irány haza. Átöltözés, sportszerkó felöltése haha, majd elhoztam még Felixet oviból. Kati 4 után pár perccel érkezett meg, mi pedig indultunk is az S-bahnra. A meccs izgalmairól most nem írnék még egyszer, felejthetetlen élmény marad! Egyszerűen elképesztő, ami ott volt és hogy mi is ott lehettünk! Még most sem hiszem el.

Egyébként meg hálát adok az égnek, hogy nem a fináléra vettem jegyet, mivel szerdán kikapott a Bayern, szerintem elég "gyászos" lehetett a hangulat...Azt ugye a külön blogbejegyzésben írtam, hogy éjjel 1-re értünk haza, én szerdán reggel 7-kor keltem. Kati szerencsére elvitte Felixet Starnbergbe, majd vissza is hozta az oviba. Tesóm valami 10 óra körül kirángattam az ágyból, hogy ugyan kezdjünk már magunkkal valamit. Reggeli, trambulinban ugra-bugra,

gyors elkészülés, fogtuk magunkat és átbicikliztünk Feldafing-ba (5 km Pöckingtől).

Végig a tó mellett, erdőben, emelkedőkön mentünk - Laura alig bírta az iramot, mondtam neki, hogy én minden nap ilyen utakat teszek meg...Feldafing-ban kicsit megáztattuk megfáradt lábainkat, majd visszatekertünk ide, Possenhofen-be a tóhoz (ott szoktunk fürdeni, ott futok). Toltunk egy jégkrémet, majd visszatoltuk az erdőn keresztül a brinyókat - a világért sem tekertünk :) Délután elhoztam Felixet, de 5-kor már úton is voltunk vele - Laura legnagyobb örömére rollerrel -, Felix focicsapatának volt a búcsúja, kis grillezgetéssel. Nekünk annyi volt a dolgunk, hogy leültünk egy padra szemlélődni - gyerekek elfutkostak, ettek-ittak.

7 körül befutott Kati, beszélgettünk, ő is evett és fél 8-ra értünk haza. Nekem 8-kor randim volt az utca végében Rafaellel, egy 5 éves kisfiúval - mentem babysittingelni. A gyereket éppen akkor tették le aludni, a szülők pedig az alsó szintre mentek vacsorázni. 10 óráig voltam ott, elvoltam végülis, nagyon hamar eltelt. A nő viszont bunkó volt. Mondta, hogy 15 eurót gondolt a 2 órára - mondom ez oké is, nincs ezzel semmi probléma -, de csak 20 eurója volt és megkért, hogy majd másnap adjak vissza 5 eurót - ok mondom, csütörtökön az volt az első dolgom, hogy bedobtam a postaládájukba a pénzt, legyenek boldogok... :) Nem reklamálok itt és nem is a pénz miatt, de itt ilyen még nem fordult elő, mindenki tök kedves és normális, de ez a család sosem volt nekem igazán szimpatikus.
Csütörtökön kikísértem 10-kor Laurát az S-bahnhoz, elbúcsúztunk, majd a Neumann családhoz vettem az irányt. Gyerekek! Takarítási undorom lett - ha létezik ilyen. Igazából nem is lenne, inkább az bosszant, hogy az egész család otthon van, a két lányuk délután 2-kor tápászkodik fel az ágyból és nem lehet semmit csinálni vagy mindenkit kerülgetnem kell. Katasztrófa volt. Ráadásul csütörtökön még a kutya is büdibb volt a kelleténél, ahh mondom ilyen nincs! Délután semmi, Felix-hez eljött játszani Elias, Uwe és Robin pedig elmentek a szomszéd városba sportcipőt venni Robinnak - péntekre, egy alkalomra, 100 euróért - gratulálok :) Pénteken Felix itthon - nagyszerű. Miért nem tudott még nyitva lenni az ovi azon a napon? :) Kati reggel alaposan felhúzott, de ez már a sokadik húzása volt a héten, kezdte azzal, hogy ki falta fel az összes sajtot (remélem nem tesómra célzott!), majd jött a szájhúzogatás-vállmegrántás, amikor elmondtam, hogy szerdán este fél 8-ra ott kell lennem a családnál, ezt ő annyival elintézte, hogy alap esetben is 8-ig vagyok, ha csillog a konyha akkor mehetek, ok. Ja, persze szerdán ugye az volt, hogy alapból is fél 8-ra estünk haza a grillről és megkért, hogy már ne terítsek, mindenki evett. Ennyit erről. Pénteken reggel pedig majdnem hogy nekem esett, hogy miért nem vasaltam a héten?! Már nincs semmi a szekrényben, szinte nincs mit felvenniük...Majdnem mondtam neki, hogy én majd mutatok ott pár ruhát. Aztán azt mondta, hogy muszáj vasalnom - igaz, hogy hétvége jön -, de vasalhatok este is, valamint szombaton haha...ezt ő sem gondolta komolyan. Tudom, hogy nem sokat melózok, de ez a vasalás...Hát mi lesz ha nem leszek itt? :) Ez is mindegy. Reggel fogtam a kölköt - mert ugye a takarítást nem mondtam le, jött velem Felix is pénteken - és 9-kor már ott is voltunk a helyszínen. Család éppen akkor kel, mindenki rohangál egy szál pizsamában, apuka előttem áll egy szál fecskében és nekem magyaráz egy pohár kávéval a kezében - haha mondom ez aztán nem zavartatja magát. Meg miaz, hogy mindenki ilyen későn kel? Csak én vagyok ennyire koránkelős típus?! :P
Nah aztán az első sokk után jött a következő, mindenki otthon van és otthon is marad. Ergo a szülők pizsiben futkoztak amíg én ott suvickoltam, plusz gratisként ott volt a 3 gyerek is, hogy aranyosan ügyesen összejárjanak és szétdobáljanak mindent, amit már rendbe tettem és kitakarítottam. Robbanni tudtam volna, képzelhetitek. A takarítási undorom csak most tetőzött igazán, így semmit sem lehet csinálni, hogy állandóan mindenkit kerülgetnem kell. Igyekeztem is, másfél óra alatt rendbe tettem mindent - két helyiséget nem kellett megcsinálnom, majd csűsz. Felix hála istennek még ott akart maradni játszani, így lóhalálában süvítettem haza és nekiálltam vasalni, nehogy anyuka megint beszóljon és tudtam, hogy a hétvégén kizárt, hogy lesz rá időm. Szóval két óra vasalás következett, majd vissza Felixért. Miután hazaértünk gyorsan haraptam valamit, majd ismét vasalás. Akkora mákom van a kissráccal, hogy eljátszik magában, észre sem veszem, hogy itthon van. Néha, ha kell neki valami akkor ordít egyet, hogy "Vivieeeeeen" aztán oké is minden... :) 3-kor befutott Robin is, egyből kapta volna a cuccost, hogy megy Adrianohoz és ottalvós buli lesz, ezenkívül egy csapatfutáson is részt akartak venni aznap. Ha nem csörög Kati, akkor én simán elengedem, de anyuka beintett, hogy nem menjen sehova, mivel meg kell ünnepelni a gyerek bizonyítványát. A jegyei jók lettek - csupa kettes, ami ugye itt 4-es (mondjuk ha azt nézem, hogy én általános iskola harmadikban még kitűnő voltam, semmi gond :D), de a szociális viselkedésére vonatkozó részt anyuka egy szóval elintézte: katasztrófa. Vagyis a gyerek nem bír viselkedni. Őszintén megmondom, ehhez sok tanár nem kellett volna, én is megállapítom. Na, de azért ünnepeltünk ám...Kati hozott négy hatalmas adag spagetti-fagyit. Soha életemben nem ettem még ilyet, de mennyei volt. Eddig hol tartogatták az ilyeneket? :) Egy 3 decis pohárban, alulról felfelé tejszínhab, eper és vanília fagyi (totál spagetti kinézete van, speciális géppel csinálják), majd a tetején koktélcseresznye, rengeteg eper és ostya. Hajajj, anyuka ezzel elintézte nálam a heti rosszcselekedeteit, egyből elszállt minden haragom. Elképesztően finom volt a cucc, Starnbergben vette, de remélem Münchenben is fel tudom kutatni még a jövő hét folyamán... :)
5 előtt pár perccel aztán kiürült a ház, én pedig megteremtettem a nyugalom szigetét...
Vacsira mindenki hazaért - Robin kivételével, pizsamapartin maradt Adriano-nál -, megkajáltunk gyorsan, összekaptam magam és 9-kor már úton voltam a város felé. Péntekre buli volt tervben. És annyira jót buliztunk, hogy az hihetetlen!! Városban vettünk kis sörit és "útravalót", leültünk kicsit beszélgetni Marienplatzon és ugye itt lehet nyilvános helyen iszogatni (mindenki az utcán, S-bahnon, U-bahnon iszik)...Éjfél körül halmoztuk az élvezeteket még két sajtburgerrel a mekiben, majd elindultunk a Kultfabrikba. Sajnos!!! nem sűrűn voltam azon a helyen az egy évem alatt, talán négyszer vagy ötször...és ezt nagyon bánom. A Kultfabrik az Ostbahnhofnál található, körülbelül 40 szórakozóhely van egy helyen, kis utcákban, össze-vissza. Pénteken olyan akció van, hogy befizetsz 5 eurót, kapsz egy karszalagot, amin 12 hely fel van sorolva és az 5 euró fejében mind a 12 helyre bemehetsz! Na most akkor megéri vagy megéri?! :) Erről a lehetőségről tudtunk mi már, csak valahogy leragadtunk a kis megszokott Klangweltnél...Na a 11er nevű helyen (ott Orsival voltam már) befizettünk, megkaptuk a kis karszalagot, bent tequilával indítottunk, táncoltunk kicsit, majd gondoltuk szétnézünk a többi helyen is, ha már bejuthatunk. Lézengtünk kicsit - mivel a személyi igazoványainkat leadtuk a 11er-ben a ruhatárban, így volt olyan hely, ahova nem mehettünk be (személyi nélkül itt senki ne induljon el sehova!). Voltunk viszont az Americanosban és a Q-Clubban - ez a kettő, valamint a 11er jött be mindenkinek a legjobban. Ja, Szimivel és Rencivel voltam, ezt majdnem elfelejtettem írni :) Péntekhez képest fullon voltak a helyek (bár gondolom ezt az akciót minden épeszű ember kihasználja), a zene nagyon jó volt, a hangulat 10/10 haha :) Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! Sajnálom, hogy nincs több ilyen pénteki lehetőségem már...5 körül én leléptem, mivel fél 6 előtt jött az S-bahnom, lányokat még ott hagytam picit bulizni.

Fél 7-re már ágyban is voltam, sokat viszont nem aludtam. Mire felkeltem üres volt a ház, belefutottam apukába, éppen kertészkedett, mondtam neki, hogy megyek be a városba. Orsival, Szimivel és Renivel találkoztam, majd kimentünk egy kicsit shoppingolni a Riem Arcaden-be. Az időt szerencsésen elütöttük, fél 7 lett, mire visszaértünk a központba. Szimi és Reni hazamentek, én pedig Orsival hozzájuk. Bevásároltunk, beszélgettünk - végülis egy óránál többet nem töltöttem nála, mert estére Andival volt randi megbeszélve. 8 után hívott is, hogy végzett a munkával és mehetek hozzá. Otthon volt a barátja, Norbi is, aki - még be sem léptem az ajtón -, de már készítette is nekünk az isteni aperolt (fehérbor + szóda + narancslé + narancssárga színű alkohol). Aztán végigpörgettük a korfui nyaraláson készült képeiket, én pedig irigykedhettem, hogy mindenki csokibarna és a 38 fokon izzad a tengerparton, sörrel vagy ouzoval a kezében - nagyszerű :) Na de most komolyan, nagyon szuper helyen voltak! Andival utána egy csomót beszélgettünk, ezalatt Norbi volt olyan rendes és összeütött nekünk egy kis vacsit. Ahh ne tudjátok meg mit ettem! Paprikás krumplit, benne szalonnával és kolbásszal, hozzá pedig kovászos uborkát. Jajj, elképesztően finom volt - elég jól tartanak mindig :) Levezetésképpen Andival megettük a szokásos Käsekuchen-ünket (Cheescake, túrótorta), lecsúszott még egy aperol is, majd fél 1 körül távoztam tőlük. Éjjel fél 2-re értem haza, haláli jó este volt, baromi jól éreztem magam ismét! :) Mondhatni ki is aludtam magam, fél 11-kor keltem. Ebédre mentem Tündihez, vasárnap ismét jól tartottak, mivel karfiollevest és pörköltet ettem nála, nokedlivel. Köszönöm nagyon! :) Elhoztam még a másik bőröndöm tőle, mert ugye már hazaküldtem egy forduló ruhát. Délután 3-ra értem a városba, Renivel és Orsival taliztam. Orsinál leadtam a bőröndöm, hogy ne kelljen végighúznom az egész városon, kicsit elidőztünk nála és mivel közel laknak a Nymphenburgi kastélyhoz, úgy döntöttünk, hogy kiülünk oda. Közben vettünk fagyit, a kastélynál leültünk egy padra, majd eldumáltuk az időt. Laza séta, bőrönd felvétele Orsinál és irány haza Rencivel.

Így végződött az utolsó teljes vasárnapom itt...
Van pár dolgom még a héten, éppen most indulok a bankba és a tanácsra, le kell adnom a bankkártyám és ki kell jelentkeznem, hogy vasárnaptól nem itteni lakos vagyok már. Holnap és szerdán valószínűleg Münchenben, Starnbergben és a tónál leszek - sőt biztos! Csütörtökön és pénteken takarítani megyek még. Péntek és szombat estére már van program, szombaton pedig újra magunk közt üdvözölhetjük Tamarát és Zsuzskát. Annyira várom már, hogy újra lássam őket! :) Szóval lányok, igyekezzetek vissza! Vasárnap délután pedig elindulok és meghódítom Észak-Németországot, Brémát és Hamburgot hehe... :) A héten nagyon keveset kell dolgozom, a két fiú napköziben van egész nap, ahol különböző programokat csinálnak nekik, reggel egyedül mennek, délután 5-kor pedig egyedül jönnek haza.

Jók legyetek!
Puszi
:)

p.S.: Képek a megszokott helyen!