Amerikából Németországba

Biztosan baromi furcsán néz ki a cím - hiszen majdnem egy évvel ezelőtt szinte még haza sem értem Németországból, alig töltöttem itthon pár hetet és indultam is Amerikába. Több, mint egy év telt el azóta. Sokat változtam, jártam az Egyesült Államok leggyönyörűbb helyein, megtanultam angolul, tapasztaltam, rengeteg barátot és ismerőst szereztem és ha egyszerűen szeretném kifejezni magam, akkor azt mondhatom, hogy "tátottam a szám" - mert Amerika bizony ilyen. (Ha itt még nem reklámoztam volna soha és nem találtatok volna rá, akkor íme itt az én amerikai sztorim: Vivi Amerikában)

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy folytassam e ezt a blogot...Legyenek e még bejegyzések, írjam e tovább a történetem, az életem...Beszámoljak e nektek a fontosabb eseményekről...Rengeteget gondolkodtam továbbá azon is, hogy mit kezdjek magammal Amerika után...
Most még nagyon furcsa itthon - nem azt mondom, hogy megszokhatatlan, csak kissé idegen. Nem érzem, hogy itt a helyem. Mindenki teszi a dolgát, én pedig lógok a levegőben - persze ezt csak képletesen értsétek. Számtalan ráérős nappalom és még ráérősebb éjszakám során arra az elhatározásra jutottam, hogy nekem Németországból egy év nem volt elég, vissza kell mennem. Nagyot dobban a szívem és összerezzen mindenem, ha meghallom már az ország nevét is. Nem, még nem engedett el...pedig azt hittem majd el fog. 
Talán a könnyebb utat választottam érettségi után azáltal, hogy külföldre mentem és nem tanultam tovább. Nekem mégsem hat most úgy a dolog, mint aki ennek a levét issza - én akartam ezt, én mentem először a németekhez, majd éltem egy teljes évet Amerikában. Cseppet sem bánom, viszont tisztában vagyok azzal, hogy előbb-utóbb el kell kezdenem a nagybetűs életet, valahonnan el kell indulnom, mivel nem lehetek örökké au pair. Az ember talán tudja, hogy a mai világban elboldogulni eszméletlen nehéz dolog, de a legnehezebb mégis az, hogy mindenhez pénz kell. Ez az egyik fő oka annak, hogy elhatároztam; ismét au pair leszek Németországban. 
A sors különös fintora, hogy amikor anno 2011. augusztusában eljöttem Münchenből, a volt német családomtól, éppen ugyanazon a napon egyeztem meg a hajdani, első amerikai családommal is. Idén is körülbelül augusztus óta érlelődött bennem a dolog és lássatok csodát, éppen ugyanazon a napon egyeztem meg a leendő német családommal, amikor eljöttem a harmadik amerikai családomtól. Hm, ez így most kicsit kusza...Iszonyatosan válogatós voltam ezúttal, jobbnál jobb családok kerestek meg, még jobbakat találtam. Mindenre őrült nagy hangsúlyt fektettem és volt az talán másfél hónap is, mire végre valakikkel zöld ágra vergődtünk.
Hát így állok most...egyelőre sodródom talán az árral és reménykedek, hogy Németországban ismét piszok nagy mázlim lesz. Konkrétan azt sem tudom mennyi időre tervezek kimenni, csak megyek...Szívem-eszem azt üvölti mennem kell, így mást nem is tehetek és hogy őszinte legyek nem is akarok.
Január elején kezdek, de a leendő családom volt olyan drága és meghívott engem egy hétvége erejéig Hamburgba, hogy látogassam meg őket és hogy kicsit megismerhessük egymást. Innen az is kiderül, hogy ezúttal Észak-Németországot veszem célba...
Viszont azt hiszem ismertek már és tudjátok, hogy úgysem bírnám ki, ha nem mehetnék vissza előbb az imádott országba, ezért úgy intéztem ügyeimet, hogy több csodás napot is germán földön tölthessek ezalatt a röpke két hónap alatt, amit itthon töltök.
Jövő héten szerdán (november 21.) utazom Münchenbe és az egyik nagyon jó barátnőméknél, Andiéknál fogok lakni egy hétig. Találkozom az összes barátommal, akik már rettenetesen hiányoznak, várost nézek ezerrel (mintha még nem láttam volna százezerszer a dolgokat), bulizunk, meglátogatom a rokonom és az egyik nagyon kedves blogolvasóm és képzeljétek el, még a volt német családomnál is teszek egy látogatást, egy vacsora erejéig. Iszonyatosan boldog és izgatott vagyok már, semmit sem várok jobban, mint hogy újra lássam azokat az embereket odakint, akiket imádok! Minden gondolatom ez az út köti le, jár az agyam, tervezek és szervezek, gondolkodok...vajon ki mennyit változott? Milyen a város? Milyenek a dolgok? Ki hogy van és mit csinál? Természetesen nagyon furcsa lesz turistaként menni, de higgyétek el semmit sem felejtettem és szinte úgy érzem, mintha haza mennék. München várostérképe máig is a fejemben van, több metróvonalat is kívülről fújok és minden egyes szóra összerezzenek, ami 'sör', 'Bayern München' vagy éppen 'BMW' - csak hogy a legfontosabbakat említsem. Egy hetet fogok kint tölteni és nagyon szeretnék majd írni arról a pár napról, szóval szerintem ezzel még nem lehet lezártnak tekinteni az ügyet...
Ezzel azonban még nincs vége az idei németországi mókázásnak, ugyanis november 29-én hazajövök, de december 4-én utazom is el ismét, ezúttal Hamburgba. Az egyik ismerősömet és a leendő családomat fogom meglátogatni, 9-én jövök majd haza. Azt hiszem most egy időre kijut a jóból, őrületesen boldog vagyok. Persze az igazi kaland majd csak a jövő év elején kezdődik és még mit sem sejtve állok a dolgok előtt, hogy vajon mit tartogat majd számomra a hamburgi élet?! Hosszútávú terveim vannak, ez a munka úgy gondolom nekem már sok pluszt nem igazán tud nyújtani, ennek ellenére én minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, már csak magam miatt is. Szeretnék pénzt gyűjteni, nagyon szeretnék megtanulni egy harmadik nyelvet, ha lehetőség és mód lesz rá, akkor szeretnék dolgozni is még valamit, esetlegesen jelentkezni suliba. Ez még mind-mind a jövő zenéje, ugyanis mindeközben más vizek felé is eveznék, más tájak/munkák felé is igencsak kacsintgatok.

Bár úgy tervezem, hogy a mindennapi életemről, az au pairkedés 'rejtelmeiről' már nem fogok írni és talán nem fogom naponta/hetente hozni a bejegyzéseket, de teljesen nem szeretnék letűnni sem a színről, elvégre nagyon sokan végigkövettétek az amerikai sorsom is, valószínűleg kíváncsiak vagytok a folytatásra. A lényeg, hogy sűrűn nem hiszem, hogy fogok írni, de ezt a blogot nem zárom még le - ahogyan eddig sem tettem, ez nem itt és így fog véget érni, csak tudjátok velem is történnek olyan dolgok és változik annyira a magánéletem is, hogy úgy érzem már nem minden dolog tartozik a nagyközönségre. Én nagyon boldog vagyok, hogy ennyien kíváncsiak vagytok rám és követtek, de szeretném ha bizonyos határokon belül meg is értenétek, hogy miért nem szeretnék már rendszeresen írni. A blog nyitva, egy darabig még nyitva is lesz. Jön a szuper müncheni, majd hamburgi beszámoló majd, a továbbiakat pedig meglátjuk, bár még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ígérni nem ígérhetek semmit sem...Azt el tudom képzelni, hogy néha jövök majd egy-egy szösszenettel, képekkel és tudósítással, hogy éppen mi zajlik velem, így semmiről sem fogtok lemaradni. Megegyeztünk? :-)

Puszilok Mindenkit és köszönöm azoknak, akik még (vagy már?) itt vannak!