Új év, új élet - avagy Vivi felhagyott az aupairkedéssel

Sziasztok - ha van itt még valaki!? :-)

A nyár vége óta nem írtam - szégyellem is magam, de olyan ősz és olyan 3-4 hónap várt ott rám az eseménydús nyár után, amilyenről én magam sem álmodtam. Most konkrétan azt sem tudom hol kezdjek bele a mondókámba, rengeteg dolog történt velem, sok mindent éltem át, beálltak magánéleti változások jócskán, iszonyatosan nehéz novemberi és decemberi hónapot tudhatok magam mögött, de mindennek a lényege annyi, hogy most a saját kis szobámban ülök, egy olyan lakásban, amiért végre saját magam fizetek, ahova ténylegesen is haza járok, ahol szabadnak érzem magam és ahol nem kell elszámolnom senkinek, semmivel. A mindennapjaim munkával telnek - mint minden normális embernek, a szabadidőm pedig igyekszem a barátaimmal tölteni, mindig hasznos dolgokat művelni vagy egyszerűen csak hesszelni. No persze az eddig vezető út nem volt olyan egyszerű és talán még most sem tudnám száz százalékosan kijelenteni, hogy ez a vége a dolgoknak és most minden így lesz évekig, de boldog vagyok, kiegyensúlyozott és száz meg ezer tervvel indultam neki ismét a 2014-es évnek. Nem szeretnék összefüggő, összecsapott szöveget ide biggyeszteni nektek, kisregényt és novellát sem szeretnék, ezért inkább pontokba szedve próbálok meg írni az elmúlt 4 hónapomról, majd jönnek a képek és egy kis saját készítésű videó az elmúlt évemről.

- a szeptemberi és októberi hónapom egy az egyben többségében a lakáskereséssel és munkakereséssel telt. Elmondani és talán megszámolni sem tudom, hány lakást és szobát néztem meg, majd a végén soha nem klappoltak a dolgok. Sokszor voltam elkeseredett, de tudtam, hogy nem szabad feladnom. Bár a család azt mondta, addig maradok náluk, amíg nem lesz egy következő biztos helyem, nekem már nagyon mehetnékem volt. (Jóból is megárt a sok, avagy a csúcson kell abbahagyni - szindróma). Az utódom egy spanyol lány lett (Jacqueline), Madridból. Október végén érkezett, vele azóta szoros barátságot ápolok, ő jött el velem az utolsó családnál töltött napjaimon lakásokat nézni, amikor is egy hétfő este végre sikerült rátalálnom a megfelelő (??) zugra. Szerdán már beköltöztem. Alagsori lakás volt, sötét, nem a legtisztább, de ami a legnagyobb baj volt, hogy a lakótársam is előttem két héttel költözött be, szóval szó szerint szinte semmink nem volt - sem a konyhában, sem a fürdőszobában. Tök alap dolgok hiányoztak, nagyon sok pénzem ment el mindenre és azért a lakásért nagyon sok kaukciót legomboltak rólunk, ami szerintem nem volt korrekt. Egy hónapot bírtam ott, nem éreztem jól magam, már az első hét után tudtam, hogy ennek költözés lesz a vége. Szépen, nyugalomban váltak el útjaink, rendes volt a főbérlő, pikk-pakk elintéztük a papírokat és időközben találtam egy új szobát, ahova november utolsó napjaiban költözhettem be. Ennél központibb részen nem is lehetnék - most konkrétan 8 percre lakom a munkahelyemtől metróval, a megállótól 3 percet kell sétálnom a lakásig, a környéken minden van, amit csak el tudtok képzelni és 10 perc alatt ott vagyok bárhol. Két lakótársam van - egy csaj és egy srác, nem látom őket túl sokat, ők inkább a naplopó fajták, de van olyan is, aki dolgozik (...) Jól érzem magam, a szobámban van minden, megszoktam már itt, nem kellett kaukciót fizetnem és az árért, amit havonta fizetek, aligha kapnék jobb szobát bárhol is, ennyire szuper környéken. Nagyszerű dolog végre a saját magam ura lenni, beosztani az időmet, ahogy én akarom és nem engedélyre ide hívni a barátaimat, vagy megkérdezni a lakótársakat, hogy itt aludhat e nálam valaki. Egyszerűen azt csinálok, amit akarok és borzasztó módon élvezem.

- a munkakeresés már egyszerűbb dolog volt - imádom ebben az országban, hogy nem kell sokdiplomás, agyoniskolázott embernek lenned, aki minimum 4 nyelvvizsgával rendelkezik és többéves tapasztalattal ahhoz, hogy megkapj egy jó állást. Nem vágyom íróasztalra, soha nem is vágytam. Nem szeretnék irodai munkát és nem szeretném egy számítógép monitorját bámulni naponta. Én szeretek pörögni, tenni-venni, mindig csinálni valamit, állandó mozgásban lenni és elfoglaltnak lenni. Nem akartam "óranézegetős" munkát, ahol minden perc kínszenvedés és nem akartam olyan munkahelyet sem, ahova minden nap undorral megyek be. Nehéz volt a kezdet, igen. Amikor eljöttem a családtól, konkrétan négy munkám volt - pincérkedtem a Sausalitosban (ó Istenke, még erről sem meséltem... még szeptember elején vettek fel a kedvenc báromba pincérnek, ez abszolút az a munka, amit nem a pénz miatt csinálok, hanem mert örömöm lelem benne és szívvel-lélekkel, minden beleadva, 100%-on pörögve teszem a dolgom - ódákat tudnék zengeni és ezer sztorit tudnék mesélni..), takarítottam két családnál heti egy-egy alkalommal, dolgoztam vasárnaponként az étteremben és megkaparintottam egy jól fizető állást is a Wormland nevű üzletben, ahol férfi cuccokat árulnak, baromi drágán és ahol mindenki magáz mindenkit, ahol minden délben öltönyös manuszokkal álltam sorban a kínai dobozos kajáért a pláza "food court" részlegén. Nehéz volt egy hónapon keresztül ezt a négy állást összehangolni, bírni és mindig ott lenni agyban, hogy éppen hova, mikor és miért kell mennem. Tudtam, hogy ez így nem mehet sokáig, ezért elkezdtem teljes munkaidős állások után nézni. Öt jelentkezést küldtem ki egyik este, másnap négy helyről visszahívtak, harmadnap pedig már interjúkon csücsültem vagy éppen próbanapot csináltam.
És így kerültem a Google cégéhez.. gondolom mindenki ismeri a Google-t. Megint csak hangsúlyozom: ne irodára és pörgős székben ülő Vivire gondoljatok, ha azt mondom, hogy a Google-nak dolgozom. Mert nekik dolgozom, de elmondom mit: Tíz emeletes irodaházuk van a belvárosban és én a gasztronómia/szerviz részlegen tevékenykedem, a feladatom úgy tudnám leírni, mint mondjuk egy hosztesz-munkát, de mégsem teljesen olyan. Hétfőtől péntekig dolgozunk - én személy szerint napi 7 órát, minden hétvége szabad. Az irodaházban csaknem 400 ember dolgozik - na ők viszont pörgős székben, monitorok mögött ülnek - nekünk pedig az a feladatunk, hogy mindenkit szépen etessünk, itassunk. Konferenciákat tart az Apple, az iSO, a Youtube vagy éppen a Citröen, mi pedig előkészülünk, terítünk és mindenféle földi jót az asztalokra pakolunk. Rendben tartjuk a kávégépeket és igyekszünk 101%-os teljesítményt nyújtani. Sokat követelnek, igen. Hogy szeretem e csinálni? Igen, szeretem. Hogy nehéz volt e megkapni az állást? Nem volt nehéz. Részt vettem egy fél órás elbeszélgetésen, rá pár napra beállítottak próbanapra, ahol nagyon-nagyon meg voltak velem elégedve, majd a következő nap megkaptam az állást és aláírtuk a szerződést. December 9.-e óta dolgozom nekik. Amire szükségem volt: dolgozni akarás és némi rátermettség. Az, hogy a német lássa, hogy dolgozni akarsz és mondjuk ambiciózus vagy. De ennek ellenére is, ami a legtöbbet a latba nyomta, az talán a németem és az angolom, mivel az egész mindenség két nyelvű.
A teljes állás azt vonta maga után, hogy ott kellett hagyjam a takarítós munkáimat és sajnos, fájó szívvel, de fel kellett mondanom az imádott éttermemben, valamint (hál' Istennek) a Wormland-ben is. A Sausalitos-os, pincérkedős munkám viszont meghagytam szombat éjszakákra, mivel még mindig imádom, pénzben jó és hihetetlenül szuper embereket ismertem meg. Heti 7 napból 6-ot dolgozom, és abszolút nem érzem. Engem ez csak feltölt energiával.

Hát így éldegélek most...

Hogy közben a szabadidőmről, magánéletről is ejtsek "pár" sort.. Az évem vége - annak ellenére, hogy nagyon sok nehézségen mentem keresztül, ért hideg is, meleg is, azt mondhatom, hogy 2013 volt eddigi életem legsikeresebb, legszuperebb, legboldogabb éve. Már ha csak az előző, nyári posztom nézem, olvasom és látom a képeket, egyszerűen magukért beszélnek. Szeptember óta jobban ápolom a nemzetközi kapcsolataimat is - nagyon jó barátokra leltem egy francia, egy észt, egy spanyol és egy amerikai lány személyében. Továbbra is megvannak a kis magyar pajtik, de többségükkel nem ápolok olyan szoros kapcsolatot, mint mondjuk a müncheni lányokkal anno. Nincs nagy csapatunk, nem mindent együtt csinálunk és talán két-három embert tudnék kiemelni közülük, akik a legközelebb állnak hozzám, de nem csinálok ebből presztízs kérdést - ez itt így alakult.
Tavaly volt szerencsém eljutni végre megint az Oktoberfestre is, Münchenbe és csodás hetet töltöttem el ott barátaimmal, családommal (akik Magyarországról jöttek el a "népünnep" miatt) és a testvéremmel. A születésnapom egy berlini hétvége keretében (is) megünnepeltem, de a volt fogadó családom és az itteni barátaim is kirukkoltak és azt kell mondjam, talán ez volt eddigi életem második legemlékezetesebb születésnapja. Az októberi hónapban igyekeztem magam minden fronton meghúzni - lakáskeresés, munkakeresés, spórolás és utolsó hetek a családnál. Várakozás az új életre, vajon milyen lesz majd egyedül!? Voltak pillanatok, amikor teljesen megrémisztett a tudat, de amikor november elején kiköltöztem a családtól, hatalmas kő esett le a szívemről, ami valami nagyon jó dolognak az elejét jelentette. A novemberről itt most többet nem is szólnék: munka, újabb lakáskeresés, önmagam keresése talán. Nehéz idők és nem szívesen emlékszem vissza rájuk. Már akkor tudtam: haza akarok menni karácsonyozni, egyszerűen szükségem van egy hét nyugalomra otthon. Amikor nem kell semmin agyalnom, nem kell semmilyen ügyet intéznem, nem kell sehova rohannom, otthon lehetek, szeretetben, családdal, boldogan, saját szobában, saját közegben, a legjobb ételekkel és a barátokkal.
A december már sokkal boldogabban telt: elkezdtem dolgozni az új helyen, még több embert ismertem meg és a németem is javult annak köszönhetően, hogy végre normális munkám van. Karácsony előtt pár nappal repültem haza, húgom is hazament - teljes volt a család. Eszméletlenül jó volt otthon minden - egyfolytában ettem és ittam, családdal, rokonokkal voltam, minden barátomat igyekeztem belesűríteni a programba, röpke osztálytalálkozót szerveztünk és még egy budapesti, két napos turistáskodásra is futotta. Egyszerűen pazar volt minden! Szerettem volna viszont szilveszterre visszajönni - egészen az év utolsó hétvégéjéig nem volt biztos mi lesz; nem tudtam, hogy kell e majd dolgoznom a Sausalitosban, vagy ünnepelhetek majd a barátaimmal!? Aztán az év utolsó szombatján közzétették a plánt és beosztottak dolgozni, mivel előzetesen is jeleztem már, hogy nem lenne ellenemre a dolog. Végeredmény: életem legeslegjobb szilveszterén vagyok túl úgy, hogy közben még pénzt is kerestem és 4 óra alvás után húztam le 11 órát, majd 30 óra folyamatos talpon levés után január 1-jén reggel fél 8 magasságában beájultam az ágyba...

Azóta meg nem áll az élet. Elkezdtem újra dolgozni, a barátaim visszajöttek a vakációkról és pörög minden a régi kerékvágásban. El sem tudjátok képzelni megint hány tervvel indultam neki az évnek és nagyon kíváncsi vagyok mit tartogat számomra (itt mindjárt meg is ragadnám az alkalmat és mondanám, hogy márciusban végre ellátogatok Barcelona-ba és Madridba, 2 órás friss a repülőjegyem és nagyon boldog vagyok).
Sokan megkérdezik: most akkor Hamburgban akarsz élni, ott akarsz letelepedni és az egész életed leélni? Nem tudnék erre konkrétan válaszolni. Amíg boldog vagyok, örömet okoz, jól érzem magam, kiegyensúlyozott vagyok és végre nem azon pörgök, hogy merre tovább meg keresem a helyem, addig miért ne maradhatnék itt? Miért ugráljak máshova? Most jó itt, így. Aztán ismertek; majd ha megunom, akkor úgyis jön a B-terv... ;-)

De a B-terv előtt most jöjjenek a képek az elmúlt időszakomról, majd a már-már kötelező videó eddigi életem legjobb évéről.
Ezúton kívánok minden kedves Olvasómnak nagyon boldog új évet -  szívből kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogyan elterveztétek!

                                                                           O'zapft is!

                                                            müncheni kiscsapat egy része

                                                                              <3

                                                                      Anya és Apa

                                                                      Destination: ?

                                                                Nürnbergben tesómmal

Szülinapozás Berlinben:

Hamburgi hétköznapok:

                                                          a spanyol és francia barátnővel

                                                           a legjobb nemzetközi barátságok

                                                                     Christmas dinner

                                                             20Up Bar - Hamburg tetején

                                                                       magyaros buli

                                                           Ahova nem csak dolgozni járok...

                                                                      Vivi 23 éves lett

                                                 Ide még mindig nem csak dolgozni járok... ;-)

                                                           Vivika - Berlin trifft Hamburg

                                                                        Szandival

 a kedvenc tengerentúli csajom, egyenesen az USA legeslegjobb városából (igen-igen, Chicagora gondolok;)

                                                                          Halloween

az észt barátnővel

                                                             búcsúestem az étteremben

                                                  szülinapi köszöntő a Times Squarerről <3

Otthoni képek:

                                                       Budapest, Budapest, te csodás...

                                                                             hugi

                                                                           kiccsalád

                                                                               Picur

                                                                      osztálytalálkozó

 Hihetetlen volt újra találkozni azokkal a barátokkal, akiket a világ másik felén ismertem meg, mégis ugyanaz a nemzetiségünk és ugyanazon országból származunk. Las Vegas, Kalifornia és New York után most végre otthon, magyar környezetben is láthattuk egymást és 5 órán át tartó mesedélutánt tartottunk...

És végül az idei év első képei:

Most pedig a 2013-mas videóval búcsúzom, amint lesz téma/újdonság/akármi, azonnal jelentkezem. Ha gondoljátok és szeretnétek, kérdezhettek dolgokat amikre kíváncsiak vagytok és igyekszem minden kérdést megválaszolni!

2013 in pictures

Minden jót, legyetek jók és vigyázzatok magatokra! ;-)

Sok puszi,

Vivi