A sziget maga nem nagy. Másfél órás taxizás után, délelőtt 10-kor megérkeztünk és egyből be is csekkoltunk bájos kis hotelünkbe. Direkt nem a Patong Beach-es részen kerestünk szállást, mert az ember azért utána olvas dolgoknak és nem vágytunk az "orosz Paradicsomra", sem alkoholmámorban fetrengő turistákra. Hahaha..
A Chalong Bay nyugis környéknek bizonyult. Itt nem spóroltunk a szálláson és kivettük a direkt tengerparton fekvő kis vityillót - teraszra kilépve a tenger, a bejárati ajtón kilépve pedig egy gyönyörű medence tárult elénk. Dzsungel hatás mindenhol - pálmák, zöld, nyugalom, madárcsicsergés, baromi kedves személyzet, családias hangulat és 'welcome to Paradise' feliratok mindenütt. Teljes lazulást tervezne az ember éppen erre a helyre, de nálunk ugye ilyen szóba sem jöhetett - mindjárt első nap leültünk és összedugtuk a fejünket, hogy akkor melyik nap hova. A sziget nem túl nagy mérete miatt nagyon könnyen bejárható és megközelíthető volt minden - robogót béreltünk és azzal szántottuk az utakat. Itt esetünkben két (három?) dologra érdemes figyelni: 1. hárman nem igazán utazhatnak robogón (az egy más ügy, hogy az ottani lakosok néha öten ültek egy mocin), 2. bal oldali közlekedés van és soha életünkben egyikőnk sem vezetett még fordítottan (mázsa szerencse, hogy Vivi barátnőm profi Schumacher hahaha) 3. voltunk olyan balgák - inkább mondanám, hogy felelőtlenek -, hogy mindenféle biztosítás nélkül három hétre megcéloztuk Ázsiát. Na már most ezeket összeadva gondolom megértitek, hogy nem igazán reklámoztuk senkinek, hogy robogóval járjuk a környéket, szerintem még apáéknak is csak utólag meséltük a dolgot. Viszont hatalmas élmény volt az egész - Vivi sofőr, én középen, húgom pedig hátul. Olyannira profik voltunk - pedig ott aztán nem egyszerű, hogy még szelfi bottal is sikerült egy menetet megörökíteni. Én kicsit féltem - béreljünk e vagy sem? -, de aztán az embert úgyis mindig hajtja a kíváncsiság. És így jártuk be a környező strandokat, minden nap máshol lubickolva. 
A fakultativ programokat is igyekeztünk felosztani. Egy teljes napot szántunk arra a bizonyos álomhelyre, amely majd a képeken biztosan mindenkinek ismerős lesz - a Maya Bay-re. Ahol A part című filmet forgatták Leo DiCaprioval. És mi ott voltunk. Esküszöm nektek amíg a saját szememmel nem láttam, sosem hittem el elotte, hogy ott tényleg olyan színe van a víznek amilyen. És hiába a rengeteg turista, hogy képtelenség normális képet készíteni, amin nincsenek még legalább öten rajta - tényleg baromi szép a part, a víz és egy csoda azokkal a hatalmas sziklatömbökkel. Egy hajós túrán vettünk részt, ennek keretében jártuk be a Maya Bay-t, a Majmok-szigetét és még egy strandot, ahol aztán fürödhettünk is kicsit. Iszonyú módon leégtünk aznap - nem részletezném inkább, de már-már fokozatba lenne sorolható, hogy hányadfokú égési sérüléseink voltak... az ember nem figyel, a motorcsónak szánt, a szél süvít, talpalatnyi árnyékot nem talál az ember (és higgyétek el, ott tényleg máshogy süt a nap) és megvan a "baj". Ennek talán tesóm itta meg a levét legjobban, ő ezután a nap után már csak Aloe Vera krémet látott.. még szerintem álmában is.
A Phuket szigetén lévő strandok egytől-egyik gyönyörűek és különlegesek. Volt szerencsénk a legszebbekhez és megnéztük Patong Beach orült éjszakai életét is. Szentisten.. ami ott megy. Képzeljetek el egy utcát, ahol minden helyről más zene üvölt, táncoslányok mindenütt, bóklászó szélhámosok adnak elő különféle koreográfiákat ezzel keresve kenyerüket. Átoperált férfiak, transzvesztiták tömkelege, őrült népség és turisták mindenütt. Ismét streetfood - isteni csirke párolt zöldségekkel és kesudióval, mellé a Singha söröm (ezúttal nem Chang), emberek hada.. és mi megint csak ámulunk és bámulunk! Konkrétan szóhoz sem jutunk attól amit látunk. Tőlünk két méterre magyar dokik delegációja fotózza a lenge öltözetben lévő "nőket" és örülnek, hogy ez mennyire jó reklám lesz majd a nőgyógyász praxisukban. Készen voltunk... :-)
Betévedünk egy helyre koktálozni (ó, az alkohollal nem spórolnak sehol), konkréten nők invitálnak be minket mindenhova, hívnak meg minket röviditalozni, majd átcsapódunk szembe a Tiger Clubba. Én ekkora szórakozóhelyet még életemben nem láttam. Belépő nincs, tömve van emberekkel a létesítmény. A zene vegyes - minden náció megtalálja a magának valót. Felperdülünk a pódiumra - természetesen hova máshova -, majd arra leszünk figyelmesek, hogy arab barátaink az emeletről szórják le a tömegbe a thai pénzt. De pénz kötegeket, és 5 percenként. Mi Vivivel konkrétan gazdagabban mentünk haza, mint amennyivel elindultunk. Aztán tesómat kiszúrja egy VIP banda a felső asztaloknál, akik odaküldik hozzá a pincért, hogy csatlakozzon már egy italra.. óó mama, ebből vajon mi lesz? Tíz röpke perc után már mi is ott találtuk magunkat - asztal persze szépen meg volt terítve és szegény kis thai barátaink 5 másodpercenként törölgették a vízcseppeket is a banda asztaláról, borravaló reményében. Rosszra pedig nem kell gondolni, igyekszem ide mindent leírni - igen, odacsapódtunk a bandához, mert jó fejek voltak, beszélgettünk és ittunk velük, majd az este végén komótosan elköszöntünk. Közben Vivi még bajorokra is szert tett - velük is elsztorizgattunk egy ideig.
Sokat sajnos Phuket szigetén sem sikerült aludni - pedig mamma mia, amikor reggel felkeltem és kinéztem a buksim fölött az ablakon, a tenger volt konkrétan az ablakunk alatt. Volt olyan reggel, mikor direkt 6 órakor keltem hogy elcsípjem a napfelkeltét (...)
Még volt pár program, amit Thaiföldön semmiképpen nem akartunk kihagyni. Ez pedig három élőlény lenne: a majom, az elefánt és a tigris. Itt is láttunk Buddhát természetesen, és részt vettünk elefánt-ride-on is. Szegény állatokat én bevallom, kicsit sajnáltam. Az ember, aki az elefánt fülénél ült és vezetett minket, után valami csontból készült ékszereket akart nekünk eladni és mesélte, hogy a befolyó pénzt az elefántokra költik, bambuszt és vitamint vesznek nekik. Ilyenkor így kicsit elszorul az ember szíve. Ékszert nem vettem, adtam neki inkább pénzt. Hatalmas élmény volt, bár nem gondoltam volna, hogy egyben félelmetes is. A vezetőnk (sofőrünk) direkt azt élvezte, hogy a jószág neki akar menni a bokroknak vagy éppen éhes és ki akarja tépni a fél bokrot a helyéről, miközben mellettünk bazinagy szakadék és dzsungel tátong. Hát nem voltunk jól na :-)...
Következő útunk a tigrisekhez vezetett. Nem szeretem a macskákat, de a nagy cicákért oda-vissza vagyok. El tudtam volna nézegetni őket egy napon keresztül. Sok volt a turista és mindenki választhat tigris méretet, hogy melyikkel szeretne fényképezkedni - majd persze utána vagyonokért megvenni a képet. De ezt akkor sem akartam kihagyni. Hú, hát azért ha belegondolok, hogy olyan kiskertben voltunk három hatalmas állattal, amelyek a vadonban azért veszélyesek és hall ezt-azt az ember, akkor így utólag fogom fel, hogy mi végül is ott helyben elég lazán vettük az egészet. Aztán mikor nem a mi körünk volt és kívülről figyeltük a többi embert, volt olyan, hogy két tigris egymásnak akart ugrani és elkezdtek x négyzetméteren kergetőzni, úgy hogy y turista odabent állt és arra várt, hogy fotózkodhassanak velük. Vicces ezt így leírni. Egy szónak is száz a vége; ez is minden félelmet megért. Nem minden nap szerepel az ember egy képen tigrisekkel, életnagyságban, szorongatva a farkukat meg minden. Gyönyörű teremtmények voltak. Teljesen le voltam nyűgözve.
Majmokhoz pedig a Phi Phi szigetes kirándulásunk alkalmával volt szerencsénk (majd aztán később még Malajziában is), teljesen véletlenszerűen. Egy helyi lakos ott sétálgatott a strandon, nyakán/vállán/fején egy bébimakákóval, aki pelusban volt. Én nekem ott végem volt. Ennyire aranyos állatot még nem láttam. Legszívesebben hazahoztam volna. Persze a fotókért fizetni kellett (mindenbol igyekszenek azért üzletet csinálni), de abszolút megérte ez is. A srác ráültette a makit a vállamra, az pedig rátette a végtagját a fejemre és elkezdte vakargatni. Mondom ilyen nincs.. és mindezt egy apró pelusban. Ha nem lenne a kép, tuti nem hinném el, hogy ilyen egyáltalán létezik.
Phuketen baromi sok minden új dolgot megéltünk és láttunk. Találkoztunk és söröztünk olyan ismerőseimmel, akiket még a müncheni időkből ismerek (ők is Thaiföldön nyaraltak éppen és találkozót beszéltünk meg), botlottunk magyarokba úton-útfélen (következő a szituáció: fetrengünk éppen az egyik strandon és ránk kiabálnak, hogy sziasztok - őő, oké -, majd rá pár percre szóba elenyedünk és mondják, hogy talán még soha nem botlottak itt magyarokba. Meséljük honnan jövünk, merre megyünk - ok itt már ismernek mindent, évek óta ide járnak, december elejétől általában február végéig, mert hogy nem szeretik a telet - őő, oké megint csak:-)
A hajókirándulásos napon az egyik boat-on dolgozó srác konkrétan maga Mr. Chao volt (aki ismeri a Hangovert, az tudja miről zagyválok hehe), ismét hatalmasat mulattunk Patong Beachen. Tuk-tukoztunk, ettünk fenséges ételeket, a Vivi kiitta a sziget görögdinnye shake készletét szerintem. A világ legcsodálatosabb naplementéit láttuk és rácsodálkoztunk az út menti táblákra, amelyek ott mondjuk nem arról szólnak, hogy 'stop' vagy elsőbbségadás kötelező, hanem "cunami menekülési útvonal" - na az mondjuk kissé para volt. Csodás reggeliket fogyaszottunk, ismerkedtünk a helyiekkel és turistákkal is, marha sokat fürödtünk, ittunk igazi kókuszból mennyei italokat, rajzoltunk a homokba apukánknak szülinapjára és ismét szavakba sem tudom önteni, hogyan is éreztük magunkat valójában (...)
Nincs kétség. Ez "csak" Phuket volt. Thaiföldnek annyi mesés szigete és eldugott helye van, hogy mindenképpen vissza kell még menni bejárni a többit is! ;-)
Videós ízelítő:
Jaj Istenkém, de szép... Csodás helyeken jártatok! Képzeld, itt Debrecenben is lehet thai sört venni. :D Be is nevezek egyre (többre? :)). Ha Te mondod, akkor biztos, finom. :)
VálaszTörlés