BERLIN

Hétfőn reggel 7 órakor kellett kelnem, minden a szokásos rendben ment. Reggeliztünk, anyuka elvitte Robint a sulihoz, mivel onnan indult a busz 9-kor a táborba. Mi 10 óra körül indultunk el otthonról, 11.15-kor vonatra pattantunk Felix-szel és már indultunk is. Az utat valahogy sokkal hosszabbnak érzékeltem, mint áprilisban - egyszerűen nem tudtam már mit kezdjek magammal. Felix 5 percenként kérdezte meg, hogy mikor leszünk már ott, egyfolytában az előtte lévő ülés lábtartójával játszott - mondanom sem kell, hogy már mindenki engem nézett, mivel a szerkezet irtózatos hangot adott ki, az előttünk ülő néni pedig mérgesen tekintgetett hátra...Végül 4 órakor befutott a vonatunk Halle-ba (most nem Naumburgba, hanem egyel utána kellett vinnem), "ledobtam" a vonatról, nagyszülőknek kézbesítve, én pedig visszaültem a helyemre. Fél 6-ra már Berlinben is voltam. Mindenféle telefonhívás és sms-ezés nélkül megtaláltuk egymást Tamarával, ugyanis az én vonatom a 7-es, az övé a 8-as vágányra futott be - ezt a szerencsét! :) Iszonyatosan örültünk egymásnak. Már amikor kiszálltam a Hauptbahnhofon tudtam, hogy jó ez a város. A Hbf négy emeletes és olyan, mint egy bevásárlóközpont. Mindenhol mozgólépcsők, lépcsők, liftek, alagutak, S-bahn, U-bahn - szóval minden, ami kell. Gyönyörűen néz ki, üvegezett az egész. Bár úgy tudom, hogy nemrég lett felújítva. Hamarjában elkattintottuk az első képeket és elindultunk megkeresni a szállást. Az ifjúsági szállónk a Hbf-től 500 méternyire volt, nem az a legmodernebb luxusszálló, de éppen megfelelt. Néztünk furcsán, amikor a portás srác benyögte, hogy koedukált a hely, szóval ne lepődjünk meg, ha férfi egyedek jönnek velünk szembe. Oké - gondoltuk mi. Elfoglaltuk a szobát, összekaptuk magunkat és már indultunk is felfedezni a német fővárost. Nem tudom, hogy direkt csinálták e így, de szinte minden lényegesebb nevezetesség elérhető volt anélkül, hogy tömegközlekedési eszközt használtunk volna. Hétfőn sétáltunk kicsit a Spree folyó partján, ami mondhatni ketté osztja a várost. A partján rengeteg homokosan kialakított hely van süppedős nyári székekkel, bárokkal, koktélozós helyekkel, néhol medencével, este hangulatos kis zenével és bulival - rálátással a folyóra. Ugyanazon a napon megnéztük a Reichstag épületét is, az otthoni Parlamenthez tudnám hasonlítani. Csak sétáltunk és sétáltunk tovább, a Brandenburger Tor (Brandenburgi kapu) következett. Egy métert sem kellett tennünk és Európa egyik leghíresebb sugárútján, az Unter den Linden sugárúton találtuk magunkat. Az egészen természetesen nem tudunk végig menni, mivel nagyon hosszú (nem tudom hány km...), két oldalról park övezte, középen rengeteg autó, nagyon jól nézett ki. Eljutottunk a Siegessäule szoborig - ilyen Münchenben is van - majd visszasétáltunk a szállásra. No, és akkor ért csak a meglepetés. Ugye mi kis naivan azt hittük, hogy az 5 ágyas szobában ketten hesszelhetünk majd, akármilyen koedukálás nélkül - persze Pityu! :) Amint benyitottunk a szobába, megpillantottunk egy alsónacis, 50-es emberkét az egyik ágyon - éppen aludni készült. A vér meghűlt bennünk szerintem, de megbarátkoztunk a gondolattal, hogy sajnos kénytelenek vagyunk megosztani vele a szobát. A slusszpoén az volt, hogy egyik szekrényen sem volt kulcs, lakat, zár...Szóval hagyjam ott egy vadidegen ember mellett az összes értékem. Tudom, bizalom kérdése, de azért...Végülis nagy ügyet nem csináltunk a dologból, kénytelenek voltunk mindent ott hagyni. Rögtön első estére buli volt betervezve. Áldom az eget, hogy Tamarával tudtam eltölteni ezt a csodálatos pár napot, előre biztos voltam benne, hogy ő semmi rossznak nem lesz az elrontója és nem szegi kedvem olyan mondatokkal, hogy inkább aludjunk, pihenjünk és nehogy már hétfőn bulizni menjünk. Berlin nagyon híres az éjszakai életéről, rengeteg a fiatal és a szórakozóhely is. Sok reményt nem fűztem a legnagyobb bulikhoz, bár kaptam pár tippet, de tisztában voltam vele, hogy hétfőn vagy kedden nem lődörögnek annyian az utcán és nem buliznak azonnal a hétvége után az emberek. Kellemesen csalódnom kellett! A Matrix nevű helyre mentünk (ide már S-bahnnal). Szépen berendezett, igényes hely és jó kis "muzsika". És még azt hittem, hogy nem lesznek sokan! Hát igenis sokan voltak, ráadásul a pénztáros csaj felvilágosított minket, hogy lányoknak ma ingyenes a buli...Táncoltunk, ittunk, de fél 3-kor "meguntuk" a bulit - mondván, hogy "úgyis megyünk majd holnap is!" Éppen mentünk volna le az S-bahnhoz, ha nem állít le minket egy srác, hogy ne is próbálkozzunk, 4 órakor megy az első a Hbf felé. Bumm! Elkapott az ideg, ottlétem alatt először, mi az, hogy 4-kor megy az első?! Jó, végülis sok mindent nem tudtunk kezdeni a dologgal, felcsillant a reménysugár, hogy busz közlekedik. Kellett mennünk pár megállót, le - és átszállni párszor, lábunk majdnem leszakadt már. Aztán tényleg dühbe jöttem és fogtam egy taxit, az legalább házhoz visz és olcsóbb volt, mint Münchenben. Sokat nem aludtunk, a kedves szobatársunk reggel 7 körül elkezdett mozgolódni, pörögni, zörögni. Az ágy kidobott minket is fél 10 körül már, keddre elég sok minden volt tervezve. Még itthon összeírtam, hogy melyik nap mit kell kb. megnéznünk, alapos térkép, S-bahn és U-bahn rendszer, miegymás. Úgy döntöttünk, hogy nem veszünk napijegyet, nem leszünk kényelmesek, elvégre tök idegen helyen vagyunk, egy ilyen szuper városban, nem a "föld alól" (U-bahnnal) szeretnénk megnézni a várost. Gyalogosan nekivágtunk a city-nek. Láttunk mini Szabadságszobrot, nappal a Spree folyó partjának legjobb "beülős" helyecskéit, végigsétáltunk az egyik leghíresebb utcán, a Friedrichstraße-n, megnéztük az egyetemet, a gyönyörűséges berlini Dómot, heverésztünk egyet a Dóm előtti füvesített részen (ez a része a városnak mindkettőnknek különösképpen tetszett), vettünk pár szuvenírt, letáboroztunk Berlin egyik legszebb terén, az Alexanderplatzon, láttuk a Fernsehturm-ot (Tv torony) és közben csináltunk "ezer" képet. Elég szép kis sétát tettünk meg, ennek ellenére sem voltunk különösebben fáradtak. Ezért döntöttünk úgy, hogy visszafele is gyalogosan megyünk. Elkezdett picit esni az eső, de hamar el is állt. Városnéző sétánkat az Unter den Linden-en folytattuk, Berlinben annyi a furcsa ember, hogy azt elmondani sem tudom... :) Be szerettünk volna menni a Madame Tussauds Múzeumba, de amikor megláttuk, hogy 20 euró a belépő, valahogy mindkettőnknek "elment a kedve" az egésztől...Persze Marilyn Monroe-t és Robert Pattinson-t így is lencsevégre kaptuk...Következő állomás a Potsdamer Platz volt, ez engem fogott meg különösképpen. Láthattam egy kicsit olyan igazi metropoliszos várost, magas épületek, táblák, hatalmas feliratok mindenhol. Lélegzetelállító módon tetszett - és ezzel még nem fejeztem ki magam eléggé! :) A Potsdamer Platzon található a Sony Center. Oda nem mentünk be. Az a lényeg, hogy egy hatalmas és zsír új bevásárlóközpontról van szó, rengeteg üzlettel, éttermekkel, kávézókkal, IMax mozival, mű pálmákkal, szökőkúttal, kiülős bárokkal. Az épület kör alakban van építve, így a közepe "lyukas", az ember a szabad ég alatt van, bár úgy emlékszem, hogy volt felettünk valami kupolaszerűség, de így is nagyon ultramodern a hely. Kis keddi túránk végén alaposan megéheztünk, jajj hát a programhoz, amit írtam, remekül tartottuk magunkat, még így is több mindent sikerült megnézni, mint amennyi tervben volt. Beültünk a híres Vapiano-ba a Potsdamer Platz sarkán. Szerintem már Münchennél is emlegettem, hogy imádom azt a helyet. Ott készítik a világ legjobb olasz kajáit és pizzáját - mi az utóbbi mellett döntöttünk.
Visszafele sétáltunk a Hbf-hez, útunkba akadt egy holokauszt emlékmű. Érdekes volt az egész, csupa-csupa kőtömbből állt, amik egytől-egyig szürkék, egyik alacsonyabb, másik magasabb volt. Az emberek ezeken feküdtek, ültek és napoztak. Természetesen kedvet kaptunk mi is, szerintem 2 órát is eltöltöttünk ott. Volt egy felügyelő néni és egy bácsi, aki rászóltak a tömbökön futkozó gyerekekre, hogy lábbal rááálni nem szabad! Tamarával csináltunk vicces képeket, bújócskázós videókat - mert ha még nem mondtam volna, labirintusos volt az egész. De ha nézitek a képeimen, akkor úgyis jobban átjön az egész. No de ezek után aztán már tényleg hazafelé vettük az irányt - őőő, útközben vettünk még pár sört és elemózsiát a Kaisers-ben... :)
Tippünk és fogalmunk sem volt, hogy merre vegyük az irányt aznap este. Mint már írtam, én tudtam pár nagyon jó szórakozóhelyet, nagyon sokan ajánlottak jókat, de sajnos nem keddre (általában csütörtöki kezdéssel). A portás csaj sem tudott semmi egyéb új helyet mondani, így ismét a Matrix mellett döntöttünk. Nem bántuk meg, sokkal jobb buli volt, mint előző este! Le sem ültünk egyszer sem, a zene is nagyon rendben volt, az emberek összetétele és mennyisége szintén nagyon szuper - simán 4-ig el is voltunk ott. S-bahnnal remekül működött aznap minden - mert ugye 4-kor megy az első -, fél 5-re már ágyban is voltunk. Reggel az emberünk ismételt csörömpölésére keltünk, de boldogan vettük tudomásul, hogy végre otthagy minket. A szülőegységeimet már úgyis sikerült odahaza beijesztenem, hogy milyen lakótársunk van...A szerdai napon először a Charlottenburgi kastélyt vettük célba, már S-bahnnal és busszal (gyalog azért elég messze lett
volna). Nem voltunk elájulva a létesítménytől, első hely volt, amire azt mondtuk, hogy "nem tetszik". Aztán észrevettük, hogy van kertje/parkja is...Naaaa, az már igen! Tettünk ott egy jó nagy sétát - volt szökőkút, kis tó, gyönyörűen rendezett virágoskert. Természetes, hogy így már meg voltunk elégedve a dologgal. Vissza S-bahnoztunk a Zoologischer Garten megállóig, az is elképesztően nagyon megfogott. Megint a magas épületek, nagyon sok ember, Tiergarten és Zoo, valamint a Budapester Straße, hehe. :) Kis séta után Berlin leghíresebb bevásárlóutcája felé vettük az irányt, ez a Kurfürstendamm. Teljesen más, mint Münchenben a Kaufingerstraße - középen mehetnek autók, a magas épületek pedig szintén fellelhetőek. Kis buszozás után elmentünk a KaDeWe-be (Kaufhaus des Westens), avagy a "nyugatiak bevásárlóközpontja". Ez egy 7 emeletes csoda. A világ összes luxuscikkje megtalálható itt, a biztonsági bácsi már az első fénykép elkattintása után rám szólt, hogy legyek szíves és ne fényképezzek... :) Megjártuk az összes emeletet - 0. emelet: ékszer, luxuskellékek, szépségápolás, 1. emelet: férfidivat, 2. emelet: női, 3. emelet: gyermekdivat, alsóneműk, wellness, 4. emelet: elektronikai cikkek, design, 5. emelet: kultúra és szórakozás, 6. emelet: élelmiszer, étel, ital és édességek minden mennyiségben, 7. emelet: éttermek, ahonnan csodaszép kilátás nyílik a hatalmas üvegablakokon keresztül a városra. Nem a mi pénztárcánkhoz vannak igazítva az árak, majd vissza megyek ha gazdag leszek, hehe :)
Viszont hozzá kell tennem, hogy ez Európa második legnagyobb bevásárlóközpontja a londoni Harrods után. A KaDeWe épülete előtt ismét találtunk egy kis leülős, szökőkutas helyet, megpihentünk. Aznapra már csak a berlini fal volt tervben, így hát ismét a Potsdamer Platz-ra utaztunk. A fal a "placc" közepén áll, tiszta graffitis, firkás, de azért szép...no persze, csak ha tényleg ez volt a fal, sok embert megkérdeztünk és mindenki azt mondta... :) Ismét farkaséhesen bevetettük magunkat a Vapiano-ba, ezúttal carbonara-t ettünk (penne tészta, sonkával, tejszínes szósszal, tojással, hagymával és parmezánnal) - isteni volt, nagyon jól esett! Majd szépen lassan elkezdett esni/szakadni/ömleni az eső...uzsgyi vissza a szállásra. Szerdára már nem volt tervben buli, az idő pedig meg is erősítette eme elhatározásunkat. Nos, a pasikánk ugye kiköltözött a szobából, helyette kaptunk egy japánt...remek. Nem voltunk elragadtatva, de beletörődtünk - ugye mi mást tehetnénk?! Szerintem mondjuk ő jobban meglepődött, mint mi. Este picit neteztünk, megnéztük a 700 darab legyártott képet, beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk. Nyugodtan feküdtünk le éjfél körül, a cuccaim legalább ott voltak mellettem, biztonságban a japán emberkétől. Eljött az utolsó napunk reggele, fél 9-kor ébresztő. Gyors összepakolás, kulcsok leadása, kijelentkezés és már kísértem is Tamarát a Hbf-re, 10.48-kor indult a vonatja. Szegényke előtt 12 órás út állt, röpke két vonatút alatt egész szépen megjárta Szlovákiát és Csehországot is, ő ugye Budapestről jött. Miután elköszöntünk, én szerettem volna megnézni még a Fernsehturm-ot belülről is. Így hát irány az U-bahn, Alexanderplatz. "Röpke" másfél órát kellett sorban állnom, majd várnom, hogy feljussak a lifttel a toronyba...ohh mann! Azt hittem, az életben nem kerülök fel, rengeteg emberke volt. A Tv torony magasabb, mint Münchenben az Olympiatorony, a kilátás elmondhatatlanul és leírhatatlanul gyönyörű! 203 méter magasan voltunk, a torony valójában háromszáz valamennyi...de az már a "csúcs" része, ahova ember nem ér. :) Lőttem pár képet és mint aki jól végezte dolgát, lementem (persze lifttel). Lődörögtem még egy "utolsót" az Alexanderplatzon - ez is olyan hely, amit szerintem nem lehet megunni -, beújítottam még pár szuvenírt, majd visszamentem a szállásra, felkaptam a bőröndöm és a Schönefeld repülőtér felé vettem az irányt. Baromi könnyen odataláltam, pár átszállás, kis séta, tábla hegyek mindenütt, becsekkoltam gyorsan, nem volt semmi vész, nem csipogtam be, nem volt nálam bomba. Két és fél órát ültem a terminálban, a gépem végül 25 perc késéssel indult. Várakozás közben megírtam a blogot, legalább volt időm nem összecsapni és ugye free wifi sincs, hogy elszórakoztassam magam a nettel... :) A Germanwings nevű légitársaság gépével utaztam, ezerszer jobb, mint az Air Berlin, amivel télen
Bécsbe mentem. Jajj, hát nem mostanában szeretnék repülőre ülni, ennyit tudok. Alig hagytuk el Berlint, valami viharosabb zónába kerültünk és a gép eszeveszettül elkezdett dobálni össze-vissza, rázkódtunk, markoltam az ülést, amennyire csak bírtam, szégyen nem szégyen, de majdnem elbőgtem magam, hogy most akkor mi is fog történni...?! És az a legrosszabb, hogy látod a melletted ülők arcát is, a nőci megszorította a párja kezét tőlem jobbra, én pedig csak ültem és lepörgettem magam előtt életem legszebb pillanatait...hehe :) Na jó, nem nagyítom fel ennyire a szitut, de tényleg nagyon megijedtem. A stewardess bemondta gyorsan, hogy a nyugtalan időjárás miatt történt minden - kicsit megnyugodtam, de addig azért nem teljesen, amíg a talpam le nem tettem a müncheni repülőtéren. Valószínűleg azért vagyok ilyen parás, mert hát ugye nem vagyok én olyan nagy rutinos "repülő", majd idővel szokom. Számomra még mindig hihetetlen, hogy negyed
8-kor indultunk Berlinből, negyed 9-kor pedig landoltunk Münchenben. Azaz a repülő 1 óra alatt megteszi azt a távolságot, amit a vonat 6 óra alatt...ááááá! Erre szavak nincsenek, még mindig tudok ámulni ezen. Münchenben persze fele annyira nem volt szép idő, mint Berlinben. Gyorsan S-bahnra pattantam és fél 11-kor beléptem az édes otthon ajtaján! :) Anyukának olyan élménybeszámolót tartottam, hogy be sem állt a szám. Szerintem alaposan felhoztam benne emlékeket, mivel ő 12 évig Berlinben dolgozott és ott járt egyetemre is, egyik kedvenc városa (én úgy veszem észre, hogy jobban szereti, mint Münchent), és mondta, hogy mindenképpen el akarnak majd menni valamikor, rég voltak már...
Na, de most, hogy itt kicsit összegezzem is a dolgokat...Berlin egy világváros - legalábbis az én szememben az! Nem voltam még olyan nagyon sok ilyen nagyvárosban, viszont ahhoz pedig éppen elég helyen, hogy azt tudjam mondani, hogy ez igen!...Egyszerűen szavak nincsenek rá, ismételgetni pedig nem szeretném magam; látni kell! Lenyűgöző, zseniális, fantasztikus, pezsgő, gyönyörű...Azt mondom, hogy teljesen más, mint München, összehasonlíthatatlanok! Már értem, hogy miért mondták ezt, dettó ugyanezen a véleményen vagyok én is. München tiszta, ragyogó, precíz - tényleg az a hely, ahol "kolbászból van az a bizonyos kerítés"... :) Ahogy unokatesóm, Lilla mondta, Berlin olyan hely, ahol élnek az emberek. Szóval nem csak "mutogatásra" van, egyszerűen nem alszik. Rengeteg közös vonást fedeztünk fel Tamarával a két város között, mert ugye egy országon belül vagyunk, de lényegében nagyon különböznek. Amiket nagyon megjegyeztem, azok a következő dolgok.
Berlinben minden ember kedves, akármiről legyen szó, én el voltam ájulva, hogy mennyire figyelmesek ott az emberrel (Münchenben is, de ott még jobban). Aztán az éjszakai élet, legyen hétfő vagy kedd, ha buli van, akkor buli van - ez is tetszik. Ami furcsa volt, hogy akárki meghallotta, hogy külföldiek vagyunk, elkezdett hozzánk angolul beszélni. Az emberek nem is feltételezik, hogy tudunk németül - ez picit bökte a csőröm, kérnem kellett, hogy "auf deutsch bitteeee!"... :) Na, tudok egy dolgot mondani, ami nagyon nem tetszett; az S-bahn és U-bahn rendszer. Az aluljárók piszkosak, kicsik, mind egyforma és alig akad mozgólépcső. Nekem München után nagyon furcsa, mondjuk ebben az is közrejátszik, hogy itt ultraszuper minden, az összes megálló más színű és mintájú, mozgólépcső hegyek vannak mindenhol és hát beleszoktam, a kényelem nagy úr. Ami viszont Berlinben nagyon oké, azok a buszok. Münchenben akkor ülök buszra, ha nagyon muszáj. Ott viszont az összes busz emeletes! Olyan jó! Mint a városnéző buszok...először csodálkoztunk, de szerintem ezzel akarják kompenzálni a rossz S-és U-bahn rendszert... :) Nos, mi is van még, ami még így eszembe jut...ja igen, Berlin olcsóbb, mint München. Sajnos ezt kell, hogy mondjam. Köztudott, hogy Bajorország és ez a rész a legdrágább Németországban, de nem hittem volna, hogy Berlin ennyire nem vészes...a vonaljegyek olcsók, a buliba beugrók olcsók, szerintem még a szuvenírek is olcsóbbak voltak. Ez van. Hmm...és nagyon sok a furcsa ember, a fiatal is sok és a hippik is...és elnézést mindenkitől, de homoszexuális is nagyon sok van. Nem győztem kapkodni a fejem, úristen...Félreértés ne essék, nem ítélem el őket, csak borzasztóan meglepett.
Azt hiszem, hogy hirtelen ennyi minden, ami eszembe jutott. Berlinbe muszáj visszamennem, egyszerűen MUSZÁJ! Egy ilyen fantasztikus városba mindenképpen. Mindenkinek csak ajánlani tudom, remélem azért kisebb ízelítőt kaptatok, hogy milyen város is lehet valójában. Hétszáz körüli képet sikerült készítenünk Tamarával összesen, szortíroztam már, este feltöltök "párat". Alig várom már, hogy Ti is lássátok, mennyire nagyszerű hely a német főváros! :)

Elköszönök, megyek aludni...

http://www.youtube.com/watch?v=wDrGstMemFg

Und wo sind die München City Girls!?... :)

Puszi, szép hétvégét!
:)