Csupa móka az élet

Berlin után igencsak fel kellett (volna) eszmélnem, mindennek ellenére pénteken úgy keltem fel, mint aki fejbe vertek. Azt sem tudtam, hol vagyok. Azt a fáradtságot, amit csütörtökön egyáltalán nem érzékeltem, az pénteken totálisan kijött rajtam. Ráadásul pihengetni sem nagyon volt időm, mivel a suliban még szünet volt, így Robinnal voltam egész nap. Délelőtt társasjátékoztunk, de össze-vissza ásítoztam csak szegényke előtt, később picit megengedtem neki, hogy tv-zzen, addig szusszantam egyet. Délutánra mozi volt tervben Münchenben, Felix ugyanis telefonált a szülőegységeknek, hogy szerdán megnézte a mamival és papival a Kung Fu Panda 2-t 3D-ben, így iziben nekünk is le kellett rohamozni a mozit. Anyuka kezembe nyomott egy
kis költőpénzt, így első utunk a mekibe vezetett. Megtömtük magunkat, majd átsétáltunk a Karlsplaztra a 35 millimeter-be. Na, nem koktélozni meg ilyesmi. Bevásárlóközpont is működik ott, mozival. Elhoztam a jegyeket (előzőleg már itthon online elintéztem...), majd vettünk egy kis gumicukrot és elfoglaltuk a helyünket.

Titkon marhára örültem, hogy 3D-s a film, legalább aludni tudok majd mindenféle feltűnés nélkül...Nem szoktam ilyet csinálni, nem is voltam mostanában olyan fáradt, mint akkor pénteken. A filmből egy mukkot nem értettem. Mármint a nyelvet igen, de mivel az első részét sem láttam, halvány lila gőzöm sem volt, hogy miről van szó. Valami pandamacik ugrabugráltak ott, néha szállt egy-egy farkas felém, kardok és a többi dolgok...de azt kell, hogy mondjam, hogy engem már valamiért nem hoznak lázba az ilyen "beszélnek az állatok" mesék...Sikerült is bólogatnom egyet, természetesen emiatt még álmosabb lettem. Totálisan szét voltam csúszva. 5 körül vége lett a filmnek, U-bahnnal elmentünk Kati munkahelyéig, mivel írt sms-t, hogy együtt hazajöhetnénk majd. Könnyen megtaláltuk, rendben ment minden, irány haza. Útközben említette, hogy lassan el kellene kezdeniük telefonálgatni leendő au pair-ekkel, szemezgetnek ismét egy cseh és egy grúziai lánnyal, meglátják, hogy alakulnak majd a dolgok. Kérdezett engem is a jövő évemet illetően, nagyon aranyos volt, azt mondta, hogy biztos benne, hogy hamarosan találok családot. Jól esett a kis lelkemnek, hogy elmondta, hogy nagyon jó au pair vagyok, Katja is szuper volt, de a gyerekek szívesebben vannak velem, mivel én mindig játszom velük, akármiről is legyen szó. A legszebb az volt az egészben, hogy Robin mindezt megerősítette a hátsó ülésről...nagyon csodálkoztam, soha nem szoktak ilyeneket mondani. Irtózatosan jól esett. Reméljük találnak még egy ilyen szuper au pair-t, mint Katja vagy én voltunk/vagyunk...hehe :)
Miután hazaértünk kicsit kirámoltam a mellettem lévő vendégszobát, porszívózás, ágyneműcsere, minden. Este pedig megérkeztek Kati szülei, hozták Felixet. Vacsoráztunk, beszélgettünk, majd elvonultam.
Szombatra semmi egyéb nem volt tervben, skype-oltam egy amerikai családdal (részletek a másik blogban), együtt ebédeltem a családdal. A poén az volt, hogy anyuka egy tepsi pizzát sütött, mindenkinek jutott egy szelet és annyit mondott, hogy ennek 4 óráig elégnek kell lennie, mert akkor lesz torta és kávé. Jézusom! Utána fogtam magam és bementem a városba. Már reggel sem keltem túl rózsás kedvvel, az idő nagyon pocsék volt, igazi nyári nap még nem volt, a többiek mind otthon voltak (Magyarországon), Andi és Orsi pedig dolgoztak...Munka után azért taliztam Orsival egy röpke fél órára, tartottam neki egy rövid élménybeszámolót, majd egyedül kimentem az Olympia Einkaufszentrumba. Császkáltam kicsit, körülnéztem megvacsiztam, majd hazajöttem - fél 10-re már itthon is voltam. Este neteztem, filmet néztem, fél 2-kor lefeküdtem aludni. Vasárnap extra kipihenten ébredtem, fél 12-kor. Összekaptam magam gyorsan, felvettem a kis telepakolt bőröndöm és mentem Tündihez ebédelni. Ismét hazavisz egy forduló ruhám, de valamiért úgy érzem, hogy nem ez volt az utolsó forduló... :) Ettem nála fini rakott kelkáposztát, majd késő délután ismét Orsival találkoztam és kimentünk a Nymphenburgi kastélyhoz. Egy fagyi társaságában lekuporodtunk egy padra és süttettük a hasunkat...Néha tök jól esik az ilyen is, csak semmi extra. Jót beszélgettünk, majd este 7 körül hazafelé vettem az irányt...
Hétfőn elkezdődtek ismét a dolgos hétköznapok. Akkor számoltam, hogy éppen 25 napom van hátra, ami munkanapnak számít - tehát 25 nap a gyerekekkel (július 29-én van vége a sulinak és még nem beszéltem meg pontosan a családdal, hogy meddig maradok...). Nos a hétfő egész nyugisan telt, örülhettünk az idei nyár tényleg nyárias időjárásának, végre 30 fok volt. Délelőtt belevetettem magam a vasalnivalók közé, délután pedig égett a forró drót, hogy mégis hogy kellene döntenem Amerikát illetően?!...(részletek szintén a másik blogban) Segített mindenki, aki él és mozog! :)
Ovi után Felix-szel lementünk a tóhoz - végre, ráadásul az ő ötlete volt. Nem hittem a szememnek, amikor odaértünk - teljesen a balatoni életforma tárult elém. Nagyon sok ember, fürdőzők, labdázók, heverésző emberek, strandhangulat. Olyan jó volt! Felix természetesen fürdeni óhajtott, de nem voltam benne biztos, hogy velem is szabad fürödnie, ezért felhívtam anyukát. A kissrác kicsit köhögött is és mivel nem volt nálunk semmi strandoláshoz passzoló cucc, elnapoltuk a dolgot. Utána visszatekertünk Pöckingbe és lementünk a suli melletti játszótérre. Én leültem, ő pedig elvolt a többi gyerekkel. Este itthon vacsi, majd jóéjszakát...
Kedden ismét "pusztító" forróság, perzselő napsütés - délelőtt filmeztem, vasaltam. Délután végre megejtettünk a kissráccal egy kis strandolást. Nagyon lelkes volt ám - szörfdeszka, békatalpak, ilyen-olyan úszócucc - mindent el kellett pakolnom. Persze majd az au pair cipel mindent, de még azt sem bántam, mert volt egy kis "megyünk a Balatonra" feelingje a dolognak. A tónál elképesztően jól éreztem magam, bár nem történt semmi említésre méltó és nem is strandoltam soha még egy 6 évessel egyedül, ennek ellenére jól esett. Lecuccoltunk a stégre, irány a víz. A Starnberger See vize sokkal tisztább - mondhatni totál tiszta -, mint a Balatoné, az alja pedig kavicsos, hőmérséklete 22-23 fok körül. Letesztelve, kipróbálva - csúcsszuper! Írtam már, hogy kicsit kárpótol a Balaton hiánya miatt...Felix ugrott pár hasast, én elmondtam pár imát, nehogy valami baja legyen. Vízközelben azért nehezebb figyelni egy gyerekre, mint a szárazföldön. Végig jól viselkedett és hallgatott rám. Egyfolytában rendezkedett és szervezkedett, sokat napoztunk. Nem is hittem volna, hogy majd így elfekszik...Szinte fel sem kelt, süttette a hasát. Én addig majdnem hogy aludtam egyet, kis alapszínem is meglett - óóó, mondom ha minden nap így megy majd, akármikor jó idő lesz, akkor igencsak jó dolgom lesz az utolsó hónapban!... :)

6 után szedtük a cuccost, visszabaktattunk Pöckingbe, vacsora, majd nyugalom a kis szobámban...
Szerdán nem volt ovi - au pair-ek rémálma = pokol! A gyerek természetesen fél 8-kor felkelt, reggeli. A napunk végülis jobb lett, mint amire számítottam. Délelőtt egyedül felvonult a szobájába, amit csak nagyon ritkán szokott, aztán jött le, kérdezi, hogy mégis mit kezdjen magával...? Elsoroltam a lehetőségeket, semmi sem felelt meg. Végül lementünk a suli mellé, gördeszkázni akart, de csak leültünk a fűbe és bámultunk magunk elé vagy egy órán keresztül. Szerintem rövid időn belül felkötném magam, ha itt, Németországban is június elején/közepén lenne vége a sulinak és az ovinak. Olyan gyerekkel még csak oké, aki vevő mindenre, de Felixnek és Robinnak ritkák az olyan pillanatai, amikor éppen kedvük van valamihez...Gördeszkázás után hazajöttünk, beöltözött kalóznak, denevérnek, varázslónak - szóval szintén elvolt. Dél körül elrángattam magammal a Penny-be, mondom összekötöm a kellemeset a hasznossal, így megint eltelt egy fél óra. Beültettem a tv elé, majd ebédeltünk. Szerencsére kedd este volt olyan kedves az egyik anyuka, hogy felhívta Katit, hogy Felixnek nem lenne e kedve szerdán délután a fiával játszani...Ahh, ekkora mákom nem lehet! :) Szóval 2-kor szedtük a sátorfánkat és elvittem a kissrácot a haver kölökhöz... :) Jó szokás ilyenkor, ha megtudják, hogy szünet van, azonnal beindul mindenki, hogy játszótársat fogjon másnapra a gyereknek. Mondjuk praktikus ez így, a gyerek minden esetben halálra unja magát, akár a fejem tetejére állhatok, akkor is... 4-ig egyedül voltam, aztán megjött Robin.
Az istenért nem tudta eldönteni, hogy mit kezdjen magával - rakosgatta a star wars kártyáit, rendezkedett, fetrengett, felajánlottam neki ezermillió dolgot, hogy mégis mihez kezdjünk, de jött a várva várt kérdés "Most mit kell csinálnom?" - ohh isteneeeem! Szerencsére anyuka felhívott minket telefonon, hogy előbb elszabadult az irodából és fussunk össze lent a strandon. Oké. Robinnak megjött a kedve, felkaptuk a strandcuccokat és irány a tó. Kezdett viharos lenni az idő, szél meg minden ami kell, ennek ellenére anyuka és Robin úsztak egyet - én csak a stégről szemlélődtem, de ők is majdnem megfagytak már. 6 körül hazakocsikáztunk, majd anyuka elment Felixért...utána szokásos esti tevékenységek, mint vacsi, dumaparti, pinehés...
Csütörtökön reggel egyedül voltam a fiúkkal - Kati Duisburgba ment péntek estig. Délelőtt Neumannéknál takarítás, délután fiúkkal voltam. Felix-hez átjött Rafael az utca végéből, autókáztak és motoroztak. Robin elvolt magában, mindenféle "segítségem" nélkül. Később átmentek a szomszédba, mert a Petike sárkányt eregetett és ez nagyon érdekesnek bizonyult... :) 7-kor vacsora letudva, kölkök ágyban, Vivi a szobájában...
Pénteken szintén egyedül voltam velük még reggel, minden klappolt. Délelőtt a változatosság kedvéért Angelika-éknál takarítás, délután döglés - megviselt a 2 nap takarítás, miután két hetet kihagytam na. :D Ovi után Felixet leadtam Moritz-éknál, majd elmormoltam pár imát, hogy bár Robin is akarna valakihez menni...Imáim meghallgatásra találtak, ugyanis Robin hazajött, ledobta a cuccát és elment Adriano-hoz. Halleluja, a pénteknek mindig így kellene történnie! :) Este fél 7 körül befutottak a szülők, megjött Kati is Duisburgból. Leültünk vacsorázni, előtte én már említettem nekik, hogy lelépnék este a városba a 20.50-es S-bahnnal...Elég rendesen felhúztak vacsora közben, természetesen Felix miatt. Csütörtökön ugyanis meghívta Rafaelt, de nem volt kedve játszani vele, ezért - mint ahogyan azt már írtam - átment a szomszédba sárkányt eregetni. Ezt elmeséltük a szülőknek pénteken és teljesen ki voltak akadva, hogy ez mekkora udvariatlanság és neveletlenség, hogy vendége van és itt hagyja. Ezt persze én a gyereknek csütörtökön hatszáznegyvenszer mondtam el, hogy ne menjen át, ne hagyja itt Rafaelt, de beszélhet neki az ember. Na ilyenkor ugye az au pair a hibás, mert hogy én miért nem hívtam fel őket azonnal, ha ilyen van, azonnal szólnom kell, ez így nem megy, ha Felix nem hallgat rám, akkor menjek át érte a szomszédba és hozzam haza stb-stb...Hát én csak néztem. Mindig minden konfliktusom a neveletlen gyerekük miatt van, nem hiszem el. Aztán kicsit csillapodtak a kedélyek, végül Felixet szidták le jobban, hogy ennyi idősen már lehetne több esze is, valamint amit én mondok, az annyit ér, mintha a szülők mondanák, szóval erre figyeljen oda. Jaa, biztos felfogta a gyerek - szerintem is. Ideges lettem. Azért is ideges lettem, mert 19.45-kor ültünk le vacsorázni a 19.00 helyett (nagyon nagyon jól tudták, hogy el akarok menni este) és persze a vacsora minimum 3/4 órát vesz igénybe, mindenki kényelmesen beszélgetett, eszegetett még - fel nem álltak volna az asztaltól, de azt sem mondták volna, hogy mehetek nyugodtan...20.20-kor még pakoltam be a mosogatógépbe, majd turbósebességre kapcsolva 20.50-kor már az S-bahnon ültem. Sikerült. Münchenben találkoztam Szimivel és Zsuzskával - végre itt vannak. Az este nagyban kárpótolta a "vitám" a családdal, beültünk egyet sörözni Schluckaufba, jól kibeszéltük az elmúlt 2 hét eseményeit, sokat nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Fél 2-re értem haza, de szombaton nem aludhattam sokáig, mivel vendéget vártam. Kitti (au pair) Memmingen mellett lakik (másfél órányira Münchentől), május végén volt itt és kicsit körbejártuk a várost. Akkor beszéltük meg, hogy még a nyáron meglátogat és itt is alszik nálam. Na, ez összejött. Szóval szombaton délelőtt fél 10-kor találkoztam ismét Zsuzskával, megvártuk Kittit a Hbf-en, majd nyakunkba vettük a várost. Első utunk az Olympiaparkba vezetett, ott is az Olympiatoronyba.

Az idő nem volt valami kellemes, de elég szépen lehetett látni mindent - én már azt hiszem ötödszörre voltam fent, de még mindig nem unom. Torony után megrohamoztuk a szuvenír boltot, majd tettünk egy jó nagy sétát a parkban, felmentünk a dombra is, BMW Welt...Dél körül visszamentünk a városba, majd hozzánk csapódott Reni (múlt hét kedden érkezett, Varga Zsuzsi helyett lesz au pair, de csak júliusban, ja és Szimi barátnője). Megebédeltünk a mekiben, micsoda jó. Ha hazamegyek, biztos, hogy egy ideig a környékére sem megyek eme étterem láncnak... :D Délután kisétáltunk az Englischer Gartenbe. Hatalmas kört tettünk, rengeteg ember volt, sok biciklis, futó, kutyasétáltató - majd kikötöttünk a Chinesischer Turm-nál (kínai torony). Gyönyörű az a hely. Tele van sörpadokkal, van sok sörkert, bajor zenét játszanak - le is tettük magunkat egy jól kinéző, szimpatikus padra, majd küldtünk magunkba egy kis sört...Jajj, nagyon németek voltunk ám! :D Időközben befutott Orsi, 2 órát töltöttünk ott el, de annyira megvolt az egésznek a feelingje, hogy az hihetetlen. Ilyenkor szoktam mondani, hogy mennyire "nehéz" is az au pair-ek élete... :) A söröskorsót pedig elhozhattuk, fél literes és HB-s, 1 eurót kellett így ráfizetni. Na de nehogy már Németországból ne vigyek majd haza egy ilyet!

:)...A kellemes délután mindenki haza indult, mondván, hogy este úgyis látjuk egymást.
Kittivel Pöckingbe jöttünk, bemutattam a családnak, megmutattam neki szerény hajlékom, fürödtünk, készülődtünk. 20.00-kor elindultunk a müncheni éjszakába...Városban taliztunk a többiekkel - Zsuzskával, Szimivel, Renivel - így látszámunk egyből ötre kerekedett. Irány a Schluckauf. Fél 10 körül már ott voltunk, szinte még üres volt a hely. Az utcán alig bírtuk magunkat átverekedni a tömegen, mivel valamilyen utcai fesztivál volt. Aztán jöttek a tequila és martini körök, két fiatalember pedig küldött nekünk egy üveg prosecco-t is - az alaphangulat megvolt, még csocsóztunk is. Később megjött Gergő és a haverja, Tomi.

Velük is beszélgettünk picit, majd éjfél körül elindultunk Neuraumba. Schluckauf nagyon tetszett az "új" lányoknak, de nekünk "régieknek" is, jó kis hangulat volt. Nos, Neuraumban eddig két alkalommal voltam, mindkettő egyetemi buli volt. Ezért ajánlottam be bátran mindenkinek, jó buli lesz - mint mindig. Tévedtem. Ha úgy nézem, csaknem 10 euróért jutottunk be (belépő+ruhatár), kevés ember volt (valószínű mondjuk a 4 terem miatt ez megoszlik), a zene sem feküdt senkinek, lézengtünk csak és nem éreztük igazán jól magunkat...A sors úgy hozta :)...hogy gondoltunk egyet, szedtük a sátorfánkat és átmentünk a Klangwelt-be, abban legalább még sohasem csalódtunk. Ez most is így történt. Fél 3-ra már ott is voltunk és olyan rettenetesen jól éreztük magunkat, hogy ihaj... ;) Tánc, mulatozás és móka reggelig (...). A sors úgy hozta :)...hogy lekéstük a fél 6-os S-bahnt, így röpke 40 percet kellett várni a következőre. Reggel negyed 8-kor végülis ágyba is kerültünk, de mit számít az idő, ha ennyire jól érzi magát az ember?!...Nem mondanám, hogy olyan marha fitten, de délben felkeltünk. Muszáj volt, városnéző túra második felvonása következett. Kitti elköszönt a családtól, majd irány Starnberg. Begyűjtöttünk egy kis elemózsiát, innivalót és kakaót, lecsekkoltuk a tavat, majd irány a város. A Westpark-ba mentünk, csatlakozott hozzánk Zsuzska is, ő is természetesen nagyon fitt és üde volt...Tettünk egy bazinagy kört, elkészítettük a kötelező képeket, majd továbbálltunk.

Szimivel tali a Marienplatzon, majd villamossal célba vettük a Nymphenburgi kastélyt.

Lődörögtünk ott egy kicsit, csodáltuk a tájat, a mindent, majd adtunk a testünknek egy kis fagyit :) Elég fáradtak voltunk, nem kamuzok. Visszatértünk a Karlsplatzra, Szimi megéhezett, így beültünk egy helyre dönert enni. El is telt szépen az idő, ilyen az, ha négy au pair összejön - hipp-hopp este fél 8 lett. Kittit elkísértük a Hbf-re, elbúcsúztunk tőle, majd mindenki S-bahnra pattant és hazament. Így, ilyen eseménydúsan telt eme csodálatos hétvége, ennyi jófej emberke társaságában...Kitti egy nagyon aranyos, végtelenül kedves lány, annyira örültem, hogy itt tölthette nálam ezt a két napot.
Most kaptam észbe éppen, hogy július eleje van. Még nagyon az eleje, de tudom, hogy mennyire gyorsan telik itt az idő. Nekem még van egy bő hónapom, vannak még terveink, hamarosan meglátogat húgom (majdnem egy hetet fog itt tölteni), közeleg a várva-várt Audi Kupa is...én pedig egyre csak jobban érzem itt magam. Nem tehetek róla, de tényleg. Ezt a körülmények alakítják, vagy nem tudom én. Jajj, nem írok erről még, mert ha már írom, akkor rossz érzéseim vannak...
Ezer bocsi, ez a bejegyzés is kicsit hosszú lett - nem értem mit művelek mostanában!? Csak legyen, aki el is olvassa, hehe :) Képek (a rengeteg kép) a szokásos helyen, én pedig hamarosan jelentkezem!

Szép hetet Mindenkinek!

Csűűűsz - de furcsa így leírva... :)