Adrenalintúltengés - az álmok valóra válnak...?!

Hatalmas szükségét éreztem, hogy most azonnal írjak! Szívem szerint megtettem volna már napközben, de akkor még valami nem volt biztos.
Az történt, hogy reggel beszéltem Katival, említette, hogy június 20-án ismét el kell vinnem Felixet Merseburgba a nagyszülőkhöz - egy hetet ott fog tölteni. Ez még semmi, megkérdezte, hogy nem lenne e kedvem tovább utazni Berlinig, megnézni a várost és 1-2 napot eltölteni ott - a vonatjegyet ők fizetik. Fogalmam sincs, hogy csinálja (varázsol?), de ugyanannyi pénzért utazom 400 km-re, mint 600-ra...semmi gond :) Kérte, hogy gondoljam át jól, mivel egyedül kellene mennem és lennem, neki merek e vágni egyáltalán egyedül a német fővárosnak. Egy ekkora lehetőséget viszont nem fogok kihagyni - számomra ezen nincs mit átgondolni! Természetesen megyek. Szállást kell intéznem és a két napba mindent belesűríteni, amit csak lehet. Ja, de most este már azt mondta anyuka, hogy megkapom 23.-át is szabinak, így egy nappal tovább maradhatok majd. Jézusmária milyen rendesek, ehhez már nem fűzök semmit sem...
Nagyon várom már, el sem hiszitek mennyire. Interneten szépen mindennek utána nézek - hol, mit és miért érdemes megnézni, igyekszem kihozni a maximumot abból a pár napból.
Ez még mind semmi volt...délelőtt alaposan pörögtem is, de délben kukkolom az e-mailjeimet és egy beérkező az APIA-tól (Au Pair in America - mostantól így rövidítem majd), már remegett kezem-lábam, megnyitottam és íme a várva-várt e-mail; gratulálnak, megkezdődik az amerikai kalandom, a program tagja vagyok és indul a családkeresés - mostantól láthatják az amerikai családok a profilom. Bízzunk a legjobbakban. Vajon milyen lesz majd az első "befutó" család? Velem madarat lehetett volna fogatni egész nap, semmi nem szegheti kedvem.
Aztán történtek még kisebb apróságok, kaptam jó híreket még...de egyelőre azokról a dolgokról nem mondok semmit, ami nem biztos.
Mindezt tetézi, hogy vészesen közeleg a hétvége - hihetetlen, mennyire gyorsan eltelt ez a hét. Annyira jó hétvégém lesz, annyira nagyon várom már...! :)

Észbontó ez a nap! Megyek kutakodok kicsit Berlin után, már nincs egy hónap... :)

Milliósok puszi Nektek!