Röviden és tömören

Csinálhattam valami kis galibát, mivel minden napom végén leírom, hogy körülbelül mi történt aznap, majd elmentem. Vasárnap este viszont ezt sehol sem találtam, pedig egy kisebb regényben foglaltam össze a múlt hetem. :) Emiatt most kissé hézagos lesz a bejegyzés, de a hétvégéről igyekszem mindent leírni.
Hét közben szinte semmi érdekfeszítő dolog nem történt - kétszer Münchenben voltam, csütörtökön és pénteken takarítani, pihentem, futottam (nagyon jó idő volt egész héten), a fiúkkal nagyon keveset kellett lennem...Most, hogy bejött a jó idő, mindig akad valami más program, mindig van kit meglátogatni, másokkal játszani. Anyuka péntek este szóvá is tette Robinnak, hogy miért kell minden nap máshoz menni?!...Majd finoman elkezdett velem is beszélgetni, hogy nem unalmas e így, hogy szinte soha nem kell velük lennem és nem kell semmit sem csinálnom. Majdnem hogy az a rész következett, hogy tulajdonképpen én marha felesleges vagyok ám itt... :) Végülis nem ezt mondta, de szerintem rájöttek, hogy tényleg alig van dolgom és hát ezért ők fizetnek nekem. Kati szerint alaposan át kell gondolniuk, hogy valóban szükségük van e jövőre is au pair-re...mivel a két fiú suliba megy, hozni-vinni nem kell őket, így a következő csajnak tényleg szinte semmi dolga nem lenne. Nem tudom miért, de azt hiszem, hogy anyuka egy percet sem bírna ki au pair nélkül. Nem is a gyerekekkel való tennivalók miatt, hanem reggeli - és vacsorakészítés, vasalás és porszívózás miatt. A kényelem pedig nagy úr. :) Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy döntenek majd.
Most inkább hagynám is az öt nap jellemzését, ígérem legközelebb részletesebb leszek, de nem egyszerű előkotorni minden múlt heti mozzanatot, pedig tényleg nagyon sokat írtam, de ez most így alakult...
Péntek este megjöttek Uwe szülei és nálunk töltötték a hétvégét. Szombaton időben (10-kor) sikerült felkelnem, kötelező "tisztelet köröket" lefutottam a nagyszülők előtt...:) Rendesek voltak, aranyosak. Ettem, összeszedtem magam és mentem Starnbergbe. Bevártam Orsit és Zsuzskát, majd Niederpöckingbe mentünk meglátogatni Tamarát - ez gyalog kb. 40 perces út volt. A "családja" elutazott hétvégére Belgiumba, de a babát, akire vigyáz, itt hagyták neki - milyen kedvesek. A kiscsaj, Marie Jose (még nincs 1 éves) eszméletlenül édes, nem találom rá a megfelelő szavakat sem. Kis mosolygós, vidám baba. Sokat táncol és imádja ha megy a zene. Jajj, nagyon beleszerettünk! :)

Tamara csinált nekünk paprikás krumplit tejfölös uborkasalátával...nyamm-nyamm :) Belapátoltuk, majd lementünk egy stégre a tóhoz. Nyárias hangulat, fürdőzők, vízibiciklisek, vitorlások, motorcsónakok - volt minden. Igaz, hogy csak térdig gázoltunk a vízben, de igazán kedvem lett volna beugrani, váltóruha híján ezt nem tettem meg. Ismét hálát adtam az égnek, hogy egy évig ilyen helyen lakhatok! Leírhatatlanul gyönyörű - és a csajoknak is nagyon tetszett, ők ugye eddig még nem voltak itt.

Balaton-feeling - na jó, csak egy kicsit... :)

Orsinak sajnos el kellett köszönnie, estére vissza kellett érnie a "családjához", mert dolgozott. Visszamentünk Tamaráékhoz, a baba evett, én pedig elindultam Szimi elé - meg is érkezett Orsi helyett a váltás. :) Ő is "beájult" a kiscsajtól, játszottunk picit, ismét evett, majd Tamara lefektette aludni. Közben mi elkezdtünk készülődni az esti bulira, iszogattunk, beszélgettünk - jó kis hangulat kerekedett. Sajnos Tamarától is el kellett búcsúznunk - éppen úton van Magyarország felé és csak augusztusban jön vissza, elég valószínű, hogy én már nem fogok találkozni vele. Nagyon rossz érzés ez megint, bár megígérte, hogy nyáron jön és meglátogat minket. Szóval Tamara - ajánlom is, mert nélküled azért ez így nem ugyanaz! :) 9 körül hívtunk egy taxit - mert nincs az az isten, hogy én ma negyedszerre tegyem meg azt a 40 perces utat :) -, majd S-bahnra pattantunk, 10 körül már Münchenben voltunk. Még 2 hete ismertünk meg pár magyar emberkét Zsuzsin keresztül, akik 1 hónapja dolgoznak itt, na ők meginvitáltak minket buli előtt hozzájuk. Ismerkedtünk, beszélgettünk, volt zene és minden földi jó. :) 1 körül pedig Klangweltbe mentünk, majd buli kifulladásig. Persze a hétvégén ismét vasúti munkálatok folytak, így 40 percet kellett volna reggel fél 6-kor várnom az S-bahnra. Na neee! Akkor már nagyon fáradt voltam, Starnbergig el tudtam jönni vonattal, fogtam egy taxit - ilyet sem fogok soha többet, de ugye a szükség néha nagy úr. Negyed 7-re már ágyban voltam, 10-kor kelés...remek! :) Tündihez mentem ebédre - nagyon jól laktam, végre valami magyaros, végre valami finom, végre valami borsófőzelék...hehe :D

Sokat sajnos nem lehettem nála, 1-kor le kellett lépnem, mert 2-kor moziba mentünk Szimivel és online vettem a jegyeket, amiket még ki kellett váltanom. A Karib-tenger kalózai 4. részét néztük meg, ami ugye 3D-ben fut. Érdekes módon néhány olyan mondat volt csak, amit nem értettem, egyébként még magam is meglepődtem, hogy világos minden. A film - hát nem is tudom, de szerintem ha nem 3D-ben lett volna, akkor lehet, hogy nem fog meg annyira. Én nem vagyok ettől elájulva, de ízlések és pofonok, szerintem nem mostanában nézem meg még egyszer. Vannak jó poénok, Johnny Depp azért még mindig ott van a szeren, de semmi több. :)
Mozi után barangoltunk még kicsit, ettünk-ittunk, Karlsplatzon beindult a kút - ott pózolgattunk, majd este 7 körül hazajöttem.

Kissé megint összecsapottnak érzem itt a dolgokat, ezért gyorsan abba is hagyom. :) Sajnálom, hogy "eltüntettem" a heti beszámolót...

Ma ismét hétfő, a héten lesz minden - grillparti, kutya-sitting, születésnapozás - szóval megint jó dolgoknak nézek elébe! ;)

Szép napokat Mindenkinek!

Puszi

:)