Újra együtt! :)

A szerdai nap is simán ment - Kati itthon dolgozott, én délelőtt lementem futni a tóhoz. Soha nem esett még annyira jól, mint aznap! Napsütés, csípős hideg, csak én és a biciklim...majd a biciklim nélkül futás. Utána még ledobtam magam fél órácskára a stégre, merengtem egyet, majd hazatekertem. Gyorsan kitakarítottam a fürdőszobám, majd délben elhoztam Felixet az oviból, mivel délután Tutzingba mentek anyukával valamilyen dokihoz. Sulis gyakorlatokat és feladatokat csináltak, hogy a kissrác szeptemberre kellőképpen fel legyen készülve - de azt hiszem, hogy erről írtam már. 4 órakor jöttek haza, de addigra már itthon volt Robin is. Kati és Felix "eltűnt" az udvarban - ezt úgy kell érteni, hogy festették a garázst egészen este 7-ig és nem is láttuk őket szinte. Robin pedig kapott a születésnapjára egy jó bonyolult társasjátékot, amit ketten elkezdtünk megfejteni, vajon hogy megy?!... Végülis nem a normális szabályok szerint játszottuk végig, mivel Robin kitalált egy "saját" szabályt (amit mondjuk jobban élvezett) és 6 óráig nyomattuk. Nekem bevallom kezdett már kicsit sok lenni és így, hogy nem "normálisan" játszottuk annyira nem volt élvezhető...de ő örült, hogy nyert. Ám legyen, engedtem na! :)
6 órától anyuka megengedte neki, hogy Wii-t játszon, elvolt, én is elvoltam, majd szépen, békességben megvacsoráztunk.
Csütörtökön nekem is megkezdődött a munka "keményebb" része - és ezt arra értem, hogy ismét mennem kell takarítani. Ugyebár minden csütörtökön a Neumann családhoz megyek (ők az újak, Kölnből költöztek ide, nekik van kutyusuk és a fullos házuk), pénteken pedig Elias-éknál van jelenésem. Ahogy számolgattam és ahogy a hátralévő 3 hónapomban tudok még menni így minden héten mindegyik családhoz egyszer, már egész szép kis terv pattant ki a fejemből a nyár végére, amiért meg is fogok dolgozni. És komolyan szeretem is csinálni. Annyira jó érzés, hogy végre nem a szüleimtől kell pénzt kérni, hanem a saját keresetem amiért bizony megdolgozom és csak félre rakosgatom a kis "perselyembe"...hehe :) Délelőtt 10-től fél 2-ig voltam náluk, de a végére már nagyon fáradt lettem. Úgy képzeljétek el, hogy a plafonig érő tükreik vannak, amik akkorák mint a szobám egyik fala - és azt már meséltem, hogy négy fürdőszobájuk van. Viszont azt nem preferálom, hogy amint felmosok, Simba kutya összemancsolja az egészet...csodálatos! :D Egyébként meg simán ment minden, baromi rendes egy család. Jaaa, és megkértek, hogy május 28-án (szombaton) déltől este 7-ig menjek el hozzájuk vigyázni a kutyára, mert elutaznak valahova és nem vihetik magukkal. Akkor ezt most hogy is mondják? Kutya-sitting...vagy micsoda... :) Gondolkodás nélkül igent mondtam, igaz, hogy elmegy a szombat délutánom, de talán ennyit kibírok - valamit valamiért. Ráadásul annyi lesz a dolgom, hogy elviszem egy sétára a kutyát és adok neki enni-inni. Szerintem nem olyan megerőltető. A délutánom megint maga volt a mennyország, Felixet elvitte az egyik anyuka a tóhoz a játszótérre - valamikor 6 óra körül estek haza, Robin pedig Adriano-nál volt. Én komolyan mondom, ha még egyszer egy ilyen családot kifogok, ahol ennyi szabadidőm lesz az maga lesz a csoda. De szerintem ilyen nem lesz, képtelenség. :) Vacsi után jó sokat beszélgettem anyukával - amiket érdemes tudni, az, hogy jövő héttől minden szerdán reggel együtt megyünk hárman Starnbergbe egy foglalkozásterápiára - na nem nekem lesz, én majd csak várom őket, Felix megy, én pedig szállítom vissza S-bahnnal és úgy viszem majd oviba. Anyuka kedden Hannoverbe megy üzletelni - szóval egyedül kezelek itt majd mindent. Valamint lassan elkezdenek új au pair után nézni. Kérdeztem Katit, hogy ilyenkor van e esetleg elképzelése, hogy milyen országból akar valakit, vagy vannak e különleges elvárásai és erre annyit mondott, hogy az a legfontosabb, hogy minimum olyan jól beszéljen németül mint Katja és én...miért, én jól beszélek? :) Aranyos volt nagyon egyébként. Persze, jön valaki és perfekt lesz németből, az nem gond ha nem jön ki a családdal és a gyerekekkel, csak a nyelvet jól tudja...haha :) Na jó, csak viccelek ám. Persze, hogy nagyon fontos. És mivel két nagyobb fiú van már - jövőre Felix is iskolás lesz, így azért itt nincs az, hogy nem beszélsz semmit. Egy percig sem bánom, hogy nem kicsi gyerekes családhoz mentem - persze néha jó lenne, főleg amikor a többiek is mesélnek, hogy milyen aranyosak meg minden (és ugye Felix-szel néha voltak/vannak zűrjeim), de tény, hogy tőlük tanultam és tanulok a legtöbbet. És ugye ezért jöttem ki...Egyébként néha már olyan érzésem van, mintha éppen csak az utolsó heteimet, napjaimat tölteném itt...borzalmas. Az oviban is kérdezték, hogy meddig maradok, mik a terveim, hazamegyek e?!...Nekem pedig már azt "kell" válaszolnom, hogy 3 hónapom van már csak itt...és utána vége...három hónapom...és szinte most jöttem...
Pénteken - ahogy már az előbb is írtam, takarítani voltam 9-től fél 1-ig - vasalnom is kellett. Utána elintéztem ezt-azt, bolt, bank, fürdés, ebéd - még egy kis skype-os traccsparti is belefért Klauval. :)
A nap "dolgozós" része is nagyon hamar eltelt, Felix és én a sportpályán, majd a játszótéren töltöttük az egész időt. Jövő héttől teniszezni akar járni, először azt kukkoltuk meg, majd meginvitáltam a játszótérre - mondván, hogy ott úgyis csak annyi a dolgom, hogy ülök és nézek. :) 6 óra után értünk haza, vacsiztunk - immár kint, a teraszon, a természet lágy ölén. Megint tombol a tavasz - röpködnek a 25 fokok minden nap. Húú, hát ami engem illet, péntek este már elég fáradt voltam - ez mindig így van. Valamint sikerült magamban megint megállapítani azt a tényt is, hogy a péntek a legeslegjobb nap a világon! Elég fáradtan vonultam el...bezzeg éjjel 1-ig nem is nagyon kerültem ágyba, este valahogy mindig újult erőre kapok...hehe :D Már nagyon vágytam a hétvégére, a szombatra, a welcome-bulira, a vasárnapra, a pihenésre, a többiekre, hogy megint velük lehessek...
Szombaton "kora" délelőtt mentem is be Münchenbe, Tamarával találkoztam és nyakunkba vettük a várost. Csak egy táskát vettem magamnak, de azt el kell, hogy mondjam, Tamara mellett nem lehet unatkozni. Nagyon fog hiányozni, ha hazamegy (ez sajnos 2 hét múlva bekövetkezik), de addig is igyekszünk még minden pillanatot kihasználni. A sétáló utcán mentünk, amikor megpillantottunk öt német, hawaii szoknyás, parókás, kagylós, sört iszogató pasast - gondolom legénybúcsú lehetett, általában akkor szoktak ilyen hülyébbnél hülyébb szituációk kialakulni... :D Viccesen néztek ki, egy idős néni éppen fényképezkedett velük, hát nekünk sem kellett több, gyors pózolás és már mentünk is tovább...

Tamarának sajnos 2 körül haza kellett mennie "babázni" egy kicsit, én pedig kimentem Garchingba Orsihoz. Garching 20 percre található Münchentől, aranyos, hangulatos kis hely - ja, és mindig az Arena mellett megy el az U-bahn, szóval nekem ezért különösképpen tetszik! :) Leültünk egy térre fagyizni, majd elsétáltunk a sörkertbe. Egy sör mellett jól elbeszélgettük az időt, majd haza kísértem Orsit, hogy összepakolja a ruháit (este Andihoz mentünk)...A "családja" behívott a kertbe, bemutatkoztam, kérdezgettek, de nagyon feszült volt a légkör. Lehet, hogy ez annak is tudható be, hogy Orsi éppen a napokban mondott fel, ami azt jelenti, hogy május 28-án ki kell onnan költöznie. Az az igazság, hogy valahol megértem miért, ugyanis apuka nem egy szokványos eset. Öt percet töltöttem velük, de azt hiszem elég is volt. Nem olyan, mint nálunk Uwe. Arrogáns volt, én pedig egész idő alatt éreztem azt a "felsőbbrendűnek érzem magam" viselkedést, amit nem szeretek. A kissrác, Quirin (akire Orsi vigyáz) viszont nagyon aranyos, kis szöszi, mosolygós, vidám. Amikor odafutott Orsihoz és átölelte a lábait, akkor azt hittem megzabálom. :) Nagyon kis "megfogós"! :)

6 óra körül értünk oda Andihoz - utána fél óra csodálkozás következett. Történt ugyanis, hogy a lakótársaik elköltöztek Ibizára (mint minden nyáron), de október körül vissza szoktak jönni. No, most nem fognak, szóval  Andiéknak nem kell tovább négyen osztozni a lakáson. Ezt ők természetesen ki is használják, gyönyörűen be-és átrendeztek mindent, új bútorok, miegymás. Frankó lett! :) Megvacsiztunk, beszélgettünk, a hangulat a tetőfokára hágott...hehe :) Elkészültünk, és 11 óra körül már mentünk is a Schluckaufba. Tamara és Szimi már várt ránk és fantasztikus érzés volt újra látni őket! Végre megint együtt a kis csapat!

1 óra körül mind az öten elindultunk, de a buliba csak Szimivel és Tamarával mentem. Orsi Andiéknál hagyta a pénztárcáját, amiben benne volt a bérlete és a személyi igazolványa is - ami nélkül kb. esélytelen lett volna bejutni Klangweltbe. Szóval hárman vágtunk neki az éjszakának. A buli ismét nagyon jó volt, sokat táncoltunk  - 5 óra után már az összeesés határán jöttünk ki a helyről, olyan fáradtak voltunk. Én legalábbis.. :)

A nagy fáradtság ellenére viszont 11 órakor úgy dobott ki az ágy, mintha minimum egy napot átaludtam volna. Gast-ék nem voltak itthon, hamar ettem, összekaptam magam és irány München. Tamarával a halacskás szökőkútnál volt randink, süttettük kicsit a hasunkat, megbeszéltük az elmúlt éjszaka eseményeit, majd befutott Szimi is. Elsétáltunk a Karlsplatzig, majd U-bahnnal mentünk az Isar folyóig. Rég be volt már tervezve, hogy megnézzük a szörfösöket, akik majdnem minden napjukat ott töltik - legjobb tudomásom szerint illegálisan. Viszont a rendőrség már nem tud mit tenni, viccesen hangzik, de így van. Az az igazság, hogy nagyon szórakoztatóak és rengeteg ember kíváncsi rájuk. Nekem baromira tetszett az egész, csináltam jó sok képet és videót. 

Kb. egy órát töltöttünk ott, majd vissza az U-bahnhoz és irány a Theresienwiese. Igen, ahol az Oktoberfestet rendezik  - sajnos most nem Oktoberfest céljából mentünk, hanem most rendezik az úgy nevezett Frühlingsfestet (tavaszi fesztivált), ami meglátásom szerint majdnem olyan mint az Oktoberfest, csak kicsiben. Rengeteg ringlis, sörsátrak, annyi étel és ital, ami szem-szájnak ingere, beöltözött emberkék, zenebona - pompás volt! Jaa, és mindezek mellé 25 fok! ;) Éppen jó! A délután hátralévő részét ott töltöttük, Tamara berángatott a szellemvasútba - ami kicsit sem hasonlít az otthonihoz. Ez sokkal jobb. Szegény csajnak szerintem majdnem az egész "út" alatt leszabtam a kezét, annyira szorítottam. Komolyan néhány helyen félelmetes volt nagyon, végigsikítottam az egészet. Na, de amikor ismeretlen emberke a totál sötétben, koporsók és véres fejek között megfogja, végig simítja a hátam - na az már sok(K) volt! :D Az ilyen nagyon pörgős, átfordulós, vizes, "mindjárt kiesek és meghalok" dolgokra nem tudtak felcitálni semmi pénzért sem.





Elkezdett fájni a fejem is, valamint voltak már rossz élményeim az ilyenekkel kapcsolatban. Viszont megígértem nekik, hogy majd jövő héten, szóval még rá tudok készülni lelkiekben. Alapjában véve vevő vagyok az ilyenekre...végülis miért ne?! Ismét bebizonyosodott, hogy München sem olyan kicsi - totál véletlenül találkoztunk Zsuzsival és még két magyar sráccal, akik vele voltak. Nah, őket nem kellett félteni, amit lehetett kipróbáltak - legyen az akármilyen gyomorforgató. De még a megszokott ringlis sem olyan volt, mint otthon. Szimi és Tamara úgy szálltak ki az egyikből, mint én itthon a zuhanyzóból. Ááááá, egyszerűen mennem kell jövő héten, jól jön néha egy kis adrenalin bomba! :)

Ettünk, beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Este fél 9 körül értem haza és azt kell, hogy mondjam, hogy megint brutálisan jó hétvégén vagyok túl! Minden szempontból ott volt a topon. Anyukának meséltem amikor hazaértem, említettem neki, hogy fáj a fejem - persze ez szerintem a fáradtságtól, a kevés alvástól és a múlt éjszakai bulitól volt, de egyből elkezdett aggódni, hogy igyak teát, feküdjek le és pihenjem ki magam. Mondom, hogy mindenből ekkora ügyet csinálnak... :) Még ma (hétfő) reggel is azt mondta, hogy ő viszi Felixet az oviba, mivel nem nézek ki valami egészségesnek...úristen pedig semmi bajom, kialudtam magam. 

Na, most pedig megyek futni, vasalni, lazulni kicsit. Ismét előttem egy teljes hét, ami elég jónak ígérkezik! ;)

Csodás napokat kívánok Mindenkinek, puszillak Titeket! 

:)