Tömör gyönyör - a legszebb 9 nap!

Sziasztok!

Fél éves maratoni összefoglaló megvolt - ígérem, hogy ha letelik az egy évem, akkor többet írok majd. Na jó, csak vicceltem - sokan panaszkodtak, hogy baromi sok lett... :D
Gyorsan eltelt ez a hét, amíg a család nem volt itthon. Egész héten tavaszias idő volt és ennek még nincs vége - keddre már 20 fokokat jósolgatnak. Sokat pihentem, majdnem minden nap Münchenben voltam, itthon is tettem-vettem - nem unatkoztam. :)
Hétfőn kipihentem a hétvége fáradalmait és rendet vágtam (amikor a család itthon van, akkor úgyis a káosz uralkodik mindenhol). Már azon a napon éreztem, hogy valami nincs rendben - reggel olyan torokfájásra keltem, hogy azt hittem kiszakad a helyéről... :) Orrot fújtam minden két percben, fúúú borzasztó gyengének éreztem magam. Nem hinném, hogy lázas voltam, bár nem mértem.
Kedden sem volt sokkal jobb, reggel már arra keltem, hogy nyomban meggyullad az arcom...de még mindig nem mértem lázat, napközben aztán sokkal jobban lettem. Délután a farsangi mulatságra akartam menni városba, de minden csaj dolgozott, senkit sem tudtam elcsábítani magammal. :) Bementem egyedül, mert a családtól ugye kaptam még karácsonyra egy vásárlási utalványt, abból valamennyit már levásároltam, de a fennmaradót szerettem volna még...odaérek a bolt elé: "Farsang miatt 2-kor zárás!" No fene...semmi gond, visszametróztam a Marienplatzig, tettem (volna) pár normális kört, de szinte egy talpalatnyi hely nem volt. Annyira szeretem egyébként, hogy a németek még ebből a farsangból is ekkora bulit csinálnak. Gyerek, fiatal, idős - mindenki be volt öltözve hülyébbnél hülyébb jelmezekbe, szóval nem zavartatták magukat. Totál karneváli hangulat volt, doboltak, zenéltek mindenhol - ehhez járult még a konfettiáradat és a szalagok lövöldözése minden irányból minden irányba :D Meg volt őrülve mindenki. Sok-sok rendőr volt, de nem láttam semmi törvénybe ütközőt. A sör fogyott - azt így észrevettem, jah és a fánk is, kétpofára tömte mindenki :) A Marienplatzon található halacskás szökőkút mellett hatalmas tömeget láttam, mondom közelebb megyek megnézem mi történik ott. Katonáknak öltözött fiatalok voltak, az egyik srác a kút szélén "sztriptíz-show"-t nyomott le és ugrált bele a szökőkútba...ááááá....és éppen a végére értem oda, sajnos nem tudtam videót készíteni. Haláli jó volt! :)
Vettem én is egy tiramisus fánkot és egy forró csokit, aztán hazajöttem. A fánk isteni volt - életem első itteni fánkja. Eddig nem ettem, otthon sem voltam oda érte annyira és szerintem nem éri meg a 2,50 eurót sem... :D Ez a tiramisus finom volt, egyszer elmegy...

Szerdán reggel 8-kor anyuka sms-ére keltem, amiben valami olyasmi állt, hogy "nagyon unatkozol"?! Micsodaaaa? Én? Unatkozni? Azt hiszem még nem ismer eléggé. :) Csak annyit írtam neki, hogy nagyon nem... :D Délután Szimivel találkoztam, megbeszéltük, hogy kimegyünk Dachauba a koncentrációs táboros emléktemetőt megnézni. Félúton jutott eszünkbe, hogy az ő bérlete Dachauig már nem érvényes, így jobbnak láttuk visszafordulni, mivel elég sűrűn van ellenőrzés és nem két fillér lett volna a büntetés sem. Dachau megvár minket. :)
Helyette elmentünk a Theresienwiese-re - ott rendezik minden évben az Oktoberfestet. Hihetetlen volt a hatalmas, üres tér - így a sok ember, a ringlisek és a sátrak nélkül. Vakított a nap, gyönyörű volt. A "tér" szélén található a Bavaria (egy hatalmas szobor), sok lépcsőn lehet feljutni, ott megpihentünk egy órácskára. Olyan volt, mintha egész München a lábaink előtt hevert volna...pedig egyáltalán nem voltunk magasan. Szédítő :)
Utána megmutattam Szimónak még egy parkot, ami nekem nagyon tetszik. Ott sétáltunk kicsit, majd elmajszoltunk a Karlsplatzon egy perecet és hazamentünk.
Csütörtökön Senivel találkoztam, hozta a kislányt is, akire vigyáz. Angelikának hívják, 2 éves és egy tündér. Freisingbe - egy kis város Münchentől 40 km-re - akartunk kimenni, de helyette a repülőtéren kötöttünk ki. Az S-bahn pedig visszavitt minket egyből a városba...közben leesett mindkettőnknek, hogy már útközben valahol le kellett volna szállni és átszállni másik S-bahn-ra, de így jártunk. Freising is megvár minket... :) Eldumáltuk az időt, "csak" másfél órát vonatoztunk végülis.
Délután a városban lődörögtünk, kávéztünk, majd este 6-kor csatlakozott hozzánk Orsi is. Vapiano-ban pizza, nyammi :P aztán esti séta után elköszöntünk, mindenki hazament. Starnbergig tudtam csak jönni a vonattal, mert nem ment tovább, Pöcking pedig egyel odébb van még. Ott 20 percet kellett várnom. Már szurok sötét volt, de lementem a tóhoz és leültem egy kicsit. Totál egyedül voltam, zenéltem - kicsit olyan érzésem volt, mintha a Balatonon-parton ülnék (na jó, nem nagykabátban), de hullámzott a víz rendesen, hattyúk, kacsák - minden ami kell - aranyos kis jelenet volt szerintem. :)
Pénteken édes semmittevés következett ismét. Jó, voltam bankban, átugrottam Starnbergbe telefonkártyát venni. Ja, és vettem egy csokor tulipánt, mire hazaér a család, lássák, hogy törődtem itt azért a dolgokkal. :) Itthon mégjobban rendet vágtam, puccba tettem a fürdőszobám, tettem-vettem, készültem az estére. Megbeszéltük - Orsi, Seni és én -, hogy Sausalitosba megyünk csak, szóval nem terveztünk reggelig mókázást. Este találkoztunk Marienplatzon - jött Seni két haverja is. Be is mentünk Sausalitosba, de megint annyian voltak, hogy állóhely is alig volt. Mi Orsival ácsorogtunk volna - én azon a helyen még soha nem ültem, soha nincs hely. Jobban teszi az ember ha asztalt foglal előre, de elfelejtettük. Így lejártuk kb. a fél várost, hogy valami beülős, iszogatós helyet találjunk. Egy Pimp nevű klubban kötöttünk ki. Az átlagéletkort nézve szerintem mi jóval alatta voltunk, plafonról szerintem 24 karátos csillárok lógtak, piros falak, tükrök mindenhol - ittunk egy sört, de megállapítottuk, hogy ez a hely nem nekünk való. Végül betértünk a mekibe enni és hazajöttünk, 2-re már otthon is voltam.
Szombaton sem aludtam sokáig (most bezzeg nem tudok, amikor nincs a család és kipihenhetném magam), városban találkoztam Orsival, Szimivel és Tamarával. Tamara február közepén érkezett, Starnberg mellett au pair, csak eddig nem tudtam még vele találkozni, mert Mallorcán volt a családdal és pénteken értek haza. :) Jó volt csak így négyen lenni, csak magyarok. Lementünk az Isar partjára, a folyóban pedig vannak ki kavicsszigetek, amiken heverészni lehet, de volt aki grillezget, voltak akik fürödtek, fetrengtek, gyerekek játszottak, futkostak - jajj nagyon nagyon jó volt - a nyugalom szigete! :)

Még csütörtökön találtam Senivel egy magyar boltot, a neve Paprikahaus. Van minden magyar termék, pilóta keksz, győri édes, sportszelet, magyar borok és pálinkák, mindenféle fűszer, lángos és gulyásleves, tészták, kürtőskalács - és ami nagyon fontos, tejföl és normális túró, valamint a túró rudi. Nagyon megörültünk neki, akkor Senivel vettünk is egy fahéjas kürtőskalácsot. A csajokkal ugyanezt a boltot akartuk megkeresni szombaton, de az istenért sem emlékeztem, hogy merre volt és mint utóbb kiderült, szombaton 3 órakor zárnak. Nem baj, majd legközelebb. Túró rudiért és kürtőskalácsért valószínű még a világ végére is elmennék... :D Haha!
Amikor már alig láttunk az éhségtől, beültünk egy kis kajáldába dönert enni. Marha rendesek voltak a kiszolgálók, teljesen el voltunk ájulva. Azzal indítottak hogy vagyunk, mi újság. Még nekünk volt ez furcsa. Otthon ha bemegyek valahova, akkor vagy rám sem hederítenek vagy a nyakamon lógnak, hogy vegyek már valamit. Itt azért érzem a különbséget. :) A döner is isteni volt, meg voltunk elégedve. Utána elköszöntünk egymástól, Szimi és Tamara hazamentek készülődni az esti buli előtt. Én Orsival küldtem még magamba egy fagyit, aztán Andiékhoz. Találkoztam Krisztivel és olyan jó volt látni, péntekig marad. Sokat beszélgettünk, ettünk, ittunk, készülődtünk. Orsi nem jött velünk aznap este, mivel közbejött neki egy esti babysitting-elős munka. Andival és Krisztivel fél 12 körül indultunk el otthonról, először egy magyar klubba, a Schluckauf-ba (azt jelenti, hogy csuklás - tök vicces) mentünk, csajok ismerik az egyik pincért és ittak egy bacardi-colát, olyan 2 órára érhettünk oda Hirschgarten-be. Újra a Klangwelt nevű szórakozóhelyre mentünk - ott voltunk múlt szombaton is. Szimi és Tamara már vártak ránk a pályaudvaron. A Klangwelt múlt héten is mindenkinek nagyon bejött, így az én ötletem volt, hogy ismét ott bulizzunk. Hát nem bántuk meg, a csajoknak nagyon tetszett az egész. Bementünk és egyből a "színpadon" indítottunk, ott táncoltunk végig és egy percre sem ültünk le. Nagyon jó buli volt, azt hiszem hogy negyed 6 körül jöttünk ki a helyről. Megint holtfáradtan haza, fél 7-kor ágy, délben már keltem.
Vasárnap családom megtartotta az élménybeszámolót a síelésről. Biztos szép lehetett, de engem még így sem vonzott, hogy elmesélték. 2500 m magasan voltak egy hotelben, ahol valami 20 szauna, 5 medence, ilyen-olyan gőzfürdő volt. Anyukának csak azzal volt gondja, hogy önkiszolgáló volt az étterem és a kaja sem ízlett nekik annyira. Sokat síeltek és fürödtek is. Robin részt vett egy snowboard-tanfolyamon - és nekiment egy fenyőfának. Szóval most totál sebes a fél arca és lila monokli díszeleg a szeme alatt. A másik család akikkel mentek, ott is van egy nagyobb fiú, Robinnal egy idős, de őt is valami baleset érte és pénteken kórházban töltötték vele az egész napot. Hát ezekhez a dolgokhoz inkább nem fűztem semmit sem, nesze neked síelés...vigyázni kell, mese nincs.
Én is elmeséltem, hogy hogy telt a hetem. Olyan gyorsan eltelt, hogy hihetetlen aztán már nyakunkon van szinte a tavaszi szünet is (ápr.18-tól).
Vasárnap délután Orsival és Szimivel találkoztam ismét, elmentünk sétálni az Englischer Gartenbe. Fantasztikus volt! Halom ember mindenhol - sétálnak, fociznak, játszanak, bicikliznek, esznek, isznak. Imádom ezt a látványt! :) Mi csak kakaózgattunk, kávézgattunk. Kitaláltuk, hogy menjünk ki az Allianz Arena-hoz. Eddig még csak én voltam ott - kétszer, de nem tudom megunni, párszor még biztosan ki is fogok menni. Orsi először nem akart - mondván, hogy nem szereti a focit, de aztán rávettük és nem bánta meg később sem. Olyan jóóóó! Bejártuk belül is az egészet, igaz, hogy a szuvenír bolt nem volt nyitva és ugye a pályához sem lehet odamenni. Kerítésen keresztül lehet benézni csak - sajnos. Amikor kijöttünk, akkor még sima "fehér" színe volt - mindig attól függően kéken vagy pirosan világítják ki, hogy melyik csapat játszik. Már jóval a stadion mellett haladtunk, amikor hirtelen jobbra pillantottam és jééééé...PIROS!!!

 Mint az őrültek, Szimivel futottunk vissza, hogy így közelről is meg tudjuk nézni immár színesen, valamint csináltunk pár képet is. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nekem pirosan jobban tetszik. :) Eddig mindig csak nagyon távolról láttuk kéken vagy pirosan. De így full HD-ben lélegzetelállító látvány volt! Nos, ugye írtam is, hogy van pár tervem, de egy Bayern München meccs mindenképpen szerepel köztük. És szerencsém van, nem kell egyedül mennem, mert itt mindegyik csaj vevő az ilyenre, szóval már csak ki kell néznem egy "olcsóbb" árkategóriás meccset... :) Holnap jön az Inter Milan - ugye Bajnokok Ligája meccs lesz. Sajnos azt csak itthonról fogom nézni (egyébként a jegy ára 300 euró körül mozog), este negyed 9-kor kezdődik majd. Biztos vagyok benne, hogy az olaszok szét fogják szedni a várost :) De szemernyi kételyem sincs affelől, hogy a németek is. Ne tudjátok meg, hogy itt mekkora őrület van, ha meccs van. Hihetetlen! És még a városban is, de olyan, hogy 2 percenként metró jön, minden 10 méteren 5 rendőr áll, énekelnek, dudálnak mindenhol és mindenki sörrel szaladgál, mindenki be van öltözve. Imádom!
Nos, az Arena után visszamentünk a városba, Szimi haza, mi pedig Andihoz mentünk még egy esti csevejre, megnéztünk egy filmet és hazajöttem.
Fél 12-re értem haza, mivel 40 percet kellett várnom az S-bahnra - hétvégén mindig munkálatok vannak, ergo késések is.
Ma pedig megint hétfő, a nap még mindig ragyog, dolgozom is már, megy szépen minden a régi kerékvágásban.
De ez a hét, ami mögöttem áll, valami leírhatatlan, hogy mennyire feltöltődtem és jól éreztem magam minden egyes percben. És akkor itt a válasz, hogy miért nem akartam hazamenni. ;)
Sok-sok kép az albumok között, jó csemegézést mindenkinek! :)

Pusziiiiiiiiiiiiii