egy kis "hétköznapi élet"

Sziasztok!

Ahol kedden abbahagytam a blogot - az a ping-pong volt. Arra indultunk...volna! Ugyanis 10 perccel az indulás előtt Robin bejelentette, hogy nincs kedve menni. Erre Felix is felbuzdult, persze neki sem lett kedve. Oké. Annyira belefeledkeztek a legózásba, hogy inkább hagytam is őket, Adriano közben elment úszni. (neki ez a program a ping-pong helyett). A fiúk alig várták, hogy megjöjjön apuka. Tudni illik Star Wars-láz van, igen, azt hiszem őket még csak most érte el :) Apuka pedig hazaért és természetsen megengedte neki, hogy nézzék. Ezt én mindig érdekesnek találom, hogy ha velem vannak, akkor nagyon maximum is csak fél órát szabad tv-zni, bezzeg ha hétvége van vagy a szülők itthon, akkor akár órákat is eltöltenek a "masina" előtt...na igen...

szerda: Reggel 7 óra, Uwe nem volt itthon, nekem kellett felkelteni a fiúkat. Ez annyi volt, hogy felkapcsoltam az összes létező villanyt a szobájukban, kiabáltam egy "Guten Morgen-t" és 10 perc múlva arra lettem figyelmes (akkor már a konyhában voltam), hogy mindketten baktatnak le a lépcsőn. Ez gyors volt - gondoltam magamban. Hihetetlen számomra, hogy amikor anyuka itthon van, akkor nagy hisztik és sírások közepette, nyűgösen lehet csak kezdeni a napot - elvégre nagyon reggel van. Amikor először kellett Felix-et egyedül keltenem (bár erről már lehet meséltem), akkor 8 órakor az ágyban feküdt még. Én azt sem tudtam már, hogy milyen cselhez folyamodjak, nyomatékosabban mondtam neki, hogy keljen fel, ígértem füvet-fát...de semmi. Aztán egyszercsak eszembe jutott, hogy sírást imitálok (tényleg sikerült úgy tennem mint aki sír), elvégre fél 9-re oviban kell lenni és ő csak feküdt, reggeli, felöltözés minden nélkül. Erre az "ál-sírásomra" kiugrott az ágyból, beviharzott a fürdőszobába és 10 perc alatt elkészítette magát. Bejött, nem mondhatjátok, hogy nem. Azóta szerintem ez mindig eszébe jut és inkább megelőzi, magától felkel. Büszke vagyok arra, hogy legalább ezt sikerült megtanítanom nekik. Ha én vagyok velük reggel, akkor nincs játék, meg lego, meg PS stb...
8 óra előtt 10 perccel már indultunk is - hárman - az ovi és a suli felé! Juhúúú :)
Mondanom sem kell, hogy Felix volt az első az oviban, én pedig rá 10 percre a reggelimet ettem itthon. Így kell ezt csinálni! ;)
Indultam dolgozni, 11-re kell mennem szerdán is és hétfőn is. Nagyon kevés rendelésünk volt aznap, alig kellett csinálnom valamit. Végre megkóstoltam a pizzát is - de csak a bambini méretűt:) - sok helyen ettem már pizzát, de ez azt hiszem visz mindent! Bejött a főnök egyik német haverja, bizonyos Thomas, és - nem akarok semmit sem elkiabálni - de lehet lesz még egy "másodállásom"...
Erről egyelőre még nem mondok semmit sem, majd ha biztos lesz. Thomas-szal gyors telszámcsere, aznap este már hívott is, hogy most el kell utaznia, de hétfőn mindenképpen keres és megbeszéljük a részleteket. Oké.
Délután jött az édes semmittevés. Felixet felkaptam (volna) az oviban, de azzal fogadott, hogy Elias-hoz szeretne menni játszani. Sokat engem sem kellett győzködni :) Így hát hazajöttem egyedül, itthon elvoltam, vasaltam. 6-kor elindultam Felix-ért, mire hazaértünk már itt volt Robin (ő foci edzésen volt) és Kati is megérkezett. Gyorsan megbeszéltük az elmúlt napok eseményeit, majd vacsoráztunk. Egyébként - tudjátok, hogy semmi bajom anyukával - legjobb fej a világon, kedves, rendes aranyos, stb...de egyszerűen annyira más és annyira észre lehet venni, ha nincs itthon pár napig. Mindenki rendben van, elkészül mindig mindenki időre és időben, Uwe nem kiabál a gyerekekkel, a tv-t sem veszi olyan szigorúan, a vacsi nem 1 órát vesz igénybe, csak felet, utána pedig mindenki elvonul... :) Szerda este mondta anyuka, hogy Robinnak megint hasmenése volt...:O Miért, mikor volt még neki? :D Rájöttem, hogy amikor vasárnap munka után hazaestem, akkor azt mondta, hogy "durchfall"-ja volt, amit én - nem tudom milyen meggondolásból -, de valami olyasminek fordítottam, hogy elesett... uhh :D Tudom tudom, ne mondjatok semmit sem, dehát én sem tudhatok minden szót és tényleg nagyon fáradt is voltam, nem igazán figyeltem Katira.


csütörtök: Kati először itthon a héten, mindenki elaludt. 7 óra 20 körül jöttek le reggelizni - azt hittem már sohasem jelennek meg. :) Rohantak, hatalmas kapkodás, kiabálás, csörömpölés...bezzeg amikor én vagyok velük reggel :D
Mikor készítettem a reggelit világosabb volt mint szokott, sütött a nap is, lehet hogy tényleg jön már a tavasz?! Mindenesetre jöhetne, szeretettel várom! :P
Délelőtt nem csináltam semmi egyebet, angoloztam, anyával skype-oztam, fürödtem. Alig várom már a jobb időt és hogy elolvadjon a hó, akkor újra mehetek majd a tóhoz futni és biciklizni.
Délután gondoltam egyet, hatalmas kedvet éreztem ahhoz, hogy tejberizst csináljak. Hmm. Aki ismer, tudja, hogy "borzalmas" a főzőtudományom, nem is szívesen sürgök-forgok a konyhában, nem tudom, ez valahogy nem az én "asztalom". És, életemben először megcsináltam a tejberizst. Lépésről lépésre haladtam a neten a recepttel, minden szuper lett és semmit sem rontottam el. Kevertem bele egy kis citromhéjat is és azt kell, hogy mondjam; mennyei lett. Most ezt nem azért mondom, mert én csináltam. Tudom, hogy nem "nagy cucc" összedobni egy ilyet, de ahhoz képest, hogy egyedül csináltam és életemben először...na igen... :)

Mikor hazaértünk Felix-et meg is kínáltam - ő nem kért. Tv-zett kicsit, majd utána legóztunk egészen estig. Megjött a család, Robin Adriano-nál volt, megterítettem, vacsi. Megkértem őket, hogy mindenképpen kóstolják meg amit "alkottam". Felix még mindig nem kért, hogy őt hagyjuk békén ezzel mert utálja...okééé...csak nyugi. Megszoktam már, hogy vannak ilyen "hullámvölgyei".
Robin kétszer is evett egy nagy adagot, Kati és Uwe szintén. És...nagyon nagyon meg lettem dicsérve, különösen az, hogy teljesen lehetett érezni az ízén a citromot - ez nagyon tetszett nekik. Csak úgy "tukmálták" a tányérkákat :)
Megígértették velem, hogy legközelebb valami jó kis fűszeres magyarosat kell csinálnom. :)
péntek: minden a régi, délelőtt kitakarítottam a fürdőszobám, fél 12-kor Robinnak volt a suliban valami ugróköteles bemutató. Olyan fél órát voltam ott - addig tartott. Utána bank - elvégre jön a hétvége:) -, majd sétáltam még egy kicsit. Tényleg gyönyörű idő van, 10 fok körül, süt a nap! Végre! :)
Hazahoztam Felixet, de én nem értem mi van vele mostanában, egész úton azt hajtogatta, hogy mennyire gyűlöli a telet és hogy legyen már nyár. Amint hazaértünk átvette a tavaszi/nyári cipőjét és "utasított", hogy nyissam a garázst, biciklizni akar :) Oké, benne vagyok, ezt én is szeretem. Megjött Robin is közben, ő is velünk jött. Letekertünk a sulihoz, ott pár kör, de 10 perc után Robin elkezdte - "das macht gar nicht Spass" -, hogy haza akar jönni. Magamban valahol megértettem és díjaztam az ötletet, mivel nekem sem volt nagy öröm a hóban bringázni. Inkább majd ha elolvad végre.
Egy időben értünk haza anyukával (fél 5 körül itthon volt már), ittunk minden kakaót, Robin gépezhetett egy kicsit, Felix és én pedig elvonultunk legózni - mi mást?! :D De még nem unom. Azt bírom, hogy akárhányszor építek valami jót, akkor jönni akar (és jön is) segíteni, de csak lerombolja, mert tök erősen rányom mindent mindenre :D Nem probléma, elvoltunk. 6-kor mentünk ping-pongozni. Most csak néztem őket, de a végén játszottam egy negyed órát Robinnal, közben befutott Uwe is, ő pedig Felix-szel játszott. Így ma sikerült megfigyelnem, hogy majdnem az összes gyereken Bayern München-es mez volt - és mindig az is van, szerintem mindenkinek van legalább öt féle. Valamint, ami feltűnt, hogy amikor visszaadtam a labdát az idegenebb gyerekeknek, mind egytől-egyig megköszönték...azt gondoltam magamban, hogy ezek szerint nem mindegyik van elkényeztetve. Nem tudom, lehet, hogy csak én vagyok a "nem normális", de nálam alap, hogy megköszönök mindent, de tényleg :) Mindegy, aranyosak voltak, elnézegelődtem. Itthon vacsi, megbeszéltük ki mit csinál, merre megy a hétvégén.


Én holnap délután Andival találkozom, városban kajálunk utána pedig majd meglátjuk. Előre örülök a tv-ben beígért 10-15 foknak és az egész napos napsütésnek! :) Este hazajövök elkészülni, majd irány vissza Münchenbe, belevetjük magunkat az éjszakába :)
Vasárnap előreláthatólag semmi, de jobb is, kipihenhetem magam, mert 5-re megint megyek dolgozni...
Valószínű, hogy vasárnap este vagy hétfőn jövök a hétvégi beszámolóval.
Képeket folyamatosan teszek fel, a jobb oldali oszlopban megtaláljátok.
Sokak kérésére ezentúl minden bejegyzésemben írok valami olyan dologról, ami itt jellemző. (pl.: napirendem, gyerekek, családok, az ország, szokások, ételek, italok) Így képet kaphattok róla, hogy milyen itt az élet! :) Hátha kedvet kap valaki.


Szép hétvégét Mindenkinek! sok sok puszi :*