München, 12 fok

Szuper hétvége kipipálva! ;)

Az elmúlt két nap mindenképpen az itt eltöltött legjobb hétvégéim közé fog tartozni! Semmi olyan extrább dolog nem történt - nem kell nagy dologra gondolni -, de egyszerűen minden szempontból tökéletes volt! :)
Szombaton a már megszokott időben (délben) keltem, "reggeli", gyors készülődés, majd Münchenbe mentem. Andival beszéltem meg, hogy találkozunk. Kicsit előbb indultam, annyira jó idő volt, hogy öröm volt kilépni a házból, hét ágra sütött a nap - igazi tavaszias idő. Vonatnál találkoztam Zsuzsival, anyujához ment Münchenbe, szóval végigdumáltuk az utat. Én Marienplatzon sétáltam, nézegelődtem amíg Andit vártam. Baromi sok rendőr és biztonsági emberke volt mindenhol - először azt hittem, hogy Bayern meccs lesz, bár ahhoz túl soknak bizonyult a rendőrök száma -, aztán ma anyuka mondta, hogy hatalmas konferencia volt, mindenféle politikussal (pl. Hillary Clinton, Angela Merkel) és ezért volt "szigorú rend".
Fél 3-kor találkoztam Andival, Mekiben kajáltunk, szokásos túrótorta (Käsekuchen, Cheesecake) és Latte Macchiato...hmm, nyammi :) Bementünk a Müllerbe (drogéria, papír, táskák, élelmiszer - nem tudom pontosan, hogy Magyarországon van e...de mind1 is), ott eltöltöttünk másfél órát minimum :) De egyszerűen annyi minden van 3 emeleten keresztül, hogy hamarabb nem szabadul az ember :)  Én megtaláltam Jack Sparrow kapitányt, fényképezkedtem vele egyet... :P

Andi bevásárolt - ami pedig engem illet, egy fülbevalóval és egy csomag rágóval távoztam :)
Müller után Andiékhoz akartunk menni. Én úgy voltam, hogy még az esti buli előtt szeretnék hazajönni, átöltözni miegymás...de Andinak sikerült rábeszélnie, hogy ne. Nem volt nehéz, én sem szeretek ingázni, 2 órát vett volna el a haza - és visszautazgatás a napomból. Így hát Andihoz mentünk és ott készültem el, ruha ügyileg is szponzorált, de ő sajnos nem jött az esti buliba. Nála teáztunk, megettem a napi vitaminbombám is... :)

9 óra körül elindultam Marienplatzra, Orsival találkoztam. Múltkori bejegyzésemben írtam, hogy Orsinak van egy barátnője, Ági és az ő barátja német, Stefan, így hát hozzájuk mentünk "alapozni" a buli előtt. Boroztunk, beszélgettünk, közben befutott Stefan két kollégája, akik szintén németek. Egy nagyon nagy előnye az estének, hogy többségében németül kellett beszélnünk :), bár mi, lányok néha elvonultunk és megvitattuk a dolgokat :) Már 2 óra lehetett, amikor arra a következtetésre jutottunk, hogy el kellene indulni a buliba. Egy Paradiso nevű helyre mentünk először, mivel éjjel nehézkes U-bahn-nal eljutni bárhova is, ezért taxival mentünk. Fél órát vártunk a bejárat előtt, de nem engedtek be minket - fullon volt a hely (nem belépős, gondolom ezért is). Persze jöttek "nagy" emberek, akiknek két kézfogásba került az egész és már mehettek is be :) Nos, mi ezt meguntuk, taxifogás - irány a Kultfabrik. Egy Spielwiese nevű helyen voltunk. Igényes hely, belépő sem vészes (6 euró, ami itt a legolcsóbb), viszont az átlagéletkor szerintem 16-17 lehetett, valamint a zene kissé retro volt - de nekünk tetszett.


Spielwiese, Kultfabrik from Vivien Koncz on Vimeo.

Orsival megittunk még egy Cuba Libre-t, táncikáltunk, elvoltunk - nem kell minket féteni. :) 5 óra körül jöttünk ki a helyről, majd mindenki haza indult. Fél 7-re értem haza, egyből beestem az ágyba. És, még éjjel is valósággal meleg volt - szeretlek "tavasz"! :D


Vasárnap 1 óra körül kelés, összeszedtem magam, elpakolásztam a szobámban, délután nagyjából semmit sem csináltam - és ez most jó is volt így. Hétvégén majdnem mindig "úton" vagyok vagy rohanok, így tudtam kicsit pihenni. Kis családom sehol sem volt, vagyis - mint ahogy már Kati elmondta, ők is kihasználták a jó időt, fiúk uszodában voltak, majd utána négyen lementek a tóhoz sétálni. Hozzáteszem, hogy a gyerekeket nem láttam péntek este 8 óta... :D
5 órára mentem dolgozni, eszméletlen hajtás volt...van olyan pillanat néha, amikor azt tudnám mondani, hogy nekem itt most elég...

Holnap megint kezdődik egy hét, pizzéria, még jó idő, gyerekek...
Képeket folyamatosan töltök fel, albumoknál láthatjátok!

Most pedig jöjjön az, amit az előző bejegyzésem végén beígértem! :)

Emberek vagyunk, különbözünk, máshogy gondolkodunk, máshogy látjuk a dolgokat. Ebben az egészben ez a szép, hogy nem mindenki mindent ugyanúgy.
Szóval, ígértem, hogy minden bejegyzésem végére illesztek egy kis összegzést egy adott "témával" kapcsolatban. Ezt a pár sort csak most írtam meg, először és utoljára, jelezve azt, hogy ezek tényleg csak az én személyes véleményeim és tapasztalataim. Jó "szórakozást" hozzá! ;)

Összehasonlítás
Ezeket a dolgokat véltem eddigi németországi életem alatt felfedezni - különbségek Magyarország és Németország között. A kettőt szinte össze sem lehet hasonlítani, Németország sokkal előbbre jár azon a bizonyos "képzeletbeli" ranglétrán, mint szerény országunk :) Azt hiszem elmondható az, hogy gazdag országról beszélünk. Ahhoz, hogy itt tartanak - ahol -, elég sok mindent tettek. A németek rengeteget dolgoznak, magasabb az életszínvonal. Különbségek vannak az itteni és az otthoni családok között, a munkahelyek között, a falvak és városok, a közlekedés, a megélhetés között.
A napokban olvastam egy könyvet - Miért nem bírjuk a németeket címmel -, soha nem értettem, hogy sokak szájából miért hangzik el egy bizonyos mondat: "Nagyon szép Németország, színvonalas az élet, minden oké, csak egy a gond; hogy sok a német." Szerintem mindenkinek, minden népnek vannak "hibái" (bár ezt elég furcsa egy népre mondani), inkább azt mondom, hogy nem túl jó szokásai, van történelmi hátterük, az emberek olyanok, amilyenek. Én itt élek köztük, lassan fél éve, de semmi olyat nem tapasztaltam, ami miatt egy percre is azt mondtam volna, hogy én mennyire nem szeretem őket. Semmi okom rá. Velem mindig kedvesek, segítőkészek és befogadóak voltak.
Egy részlet a könyvől: "A német karakter még a megrögzött idegengyűlölőt is elgondolkodtatásra készteti. A németeket sokan olyan nemzetnek tekintik, melyet kockafejű robotok alkotnak, akiknek az anyanyelve a csatornába alázúduló förtelem zajára emlékeztet, akik minden másnál jobb teljesítményű kocsikat gyártanak, akiknek futballcsapata szinte sohasem veszít, és ilyenformán a németek mintha minden kritikán felül állnának." - csak mosolyogtam :)
A magyar néphez képest mindenképpen kissé ridegebb nép, úgy tűnhet, mintha többet dolgoznának mint mi - valójában ez nem így van, uralkodó típusúak. Itt rend a lelke mindennek, a dolgoknak a helyén kell lenniük. Az égvilágon semmit nem kezelnek lazán.
Az ország nagyobb, hegyes, folyós, kissé talán hidegebb terület, mint Magyarország. Több a nagyobb város, többen járnak kocsival. Mindenük a sör, a foci és a Wurst (kolbász).
Nem tudom igazán megmondani, hogy miért, de én nagyon megszerettem őket. Tetszik az életvitel - habár én ennél kicsit lazább vagyok -, a színvonalas életmód, az országuk, a szokásaik - amikkel többé-kevésbé sikerült megbarátkoznom. Habár ridegnek tűnnek, mosolyognak. Nekem eddig csak ilyen élményem van velük kapcsolatban, nagyon befogadóak, megkérdezik hogy vagyok, szép napot kívánnak, az utcán rám köszönnek ismeretlenül is. Ezek az apróságok pedig valamiért csak-csak kedvesebbé teszik őket. :)
Magyarország pedig Magyarország! Nincs honvágyam, nincs az, hogy valami hiányozna az életemből. Azért jöttem, hogy megismerjem egy másik ország kultúráját, ételeit, italait, embereit, népét és nyelvét. Otthonról ez nem menne.
Szeretem kis hazámat is - természetesen, minden rossz és jó "dolgával" együtt. A Balaton, a magyar ételek, az emberek "nem törődöm"-sége (igen, még ez is tetszik), az a drága anyanyelv :), a városoktól kezdve az apró falvakig, a borospincék a hegyekben, az olcsóság (az ittenihez képest veszem)...ezek mind-mind olyan dolgok, amik itt nincsenek, mégsem sóvárgok utánuk. Mert leszek majd még otthon, de most itt élek, teljesen máshogyan. De engem valamiért ez is megfogott. :)

Sziasztok-sziasztok, szép hetet Mindenkinek! :)