Lollihop, Sausalitos, bevásárló körút - 2011.02.18-20.

Sziasztok!

Ott hagytam abba, hogy csütörtök következik; egyedül voltam a fiúkkal, szülők vacsizni mentek. Délután nem volt semmi különös, egymással játszottak végig, tv-zni sem akartak, én pedig olvasgattam addig. Megvacsiztunk, fürdés, fogmosás, tv, meséltem nekik és irány az ágy. Nyugalom volt, szeretem az ilyet :)
Pénteki napom elég rövid lett - ami a munkát illeti. Délben már el kellett hoznom Felixet, mivel délután Münchenbe mentünk. Kati mondta, hogy jó lenne, ha a saját belépőm az úgynevezett Lollihop nevű helyre én fizetném, mivel az Oma a két fiú délutánját állja, de én csak utólag jöttem képbe. Oké, mondom semmi gond, 4 eurót talán még kibírok, de amikor indultunk Kati kezembe nyomott 10 eurót, mondván, hogy délutánra...annyira jó fej, pedig tényleg nem kellett volna neki, én akartam menni. Oma Wehlen-nel töltöttük a délutánt, ő vigyázott néha a gyerekekre, mikor még kicsik voltak, ő volt a nanny. Kati, Robin, Felix és én...autóval mentünk délután 2 körül, először egy bőrgyógyászhoz, mivel Robinnak valamilyen időpontja volt. A kocsiban olyan rosszul lett, hogy majdnem meg kellett állni, végül el is kezdett sírni. Elmondása szerint néha rosszul van útközben - de csak akkor ha kocsival utaznak valahova. Érdekes volt, anyuka szerint csak félt a dokitól...
Találkoztunk az Oma-val, aki nagyon kedves és fiatalos. Vele mentünk tovább a Lollihop nevű hatalmas játszóházba. Külön albumot tettem fel, a képeket látva szerintem el tudjátok képzelni, hogy milyen lehetett :) Égig érő csúszdák, mászókák, medence, rengeteg labda, kis kocsik, mini Las Vegas terem stb. Mindenhol rohangáló gyerekek, sírás, kacagás, amit csak el tudtok képzelni. Volt néhány kajálós hely is, sok szék és asztal, azoknak a felnőtteknek, akik már nem bírják idegekkel :)
Nekem nagyon tetszett az egész és végig azt kívántam, hogy bárcsak egy órára én is gyerek lehetnék megint :D Kipróbáltam volna ott sok mindent az az igazság :P
Fényképeztem, videóztam őket, sétálgattam és néztem a többi gyereket. Klassz volt! Szerintem az Oma-t totál kifosztották szerény nyudíjából, mivel amit megláttak és pénzzel működött mindent kipróbáltak, édességet vetettek, játékgépeztek.. :)

6 óra körül jöttünk ki a helyről, Oma kidobott engem Pasing-ban és S-Bahnnal hazajöttem még. Gyors készülődés és mentem vissza városba. Orsival találkoztam, beültünk egy helyre, ittunk sört, majd átmentünk a Sausalitosba. Itt mellékesen megjegyzem, hogy még mindig az egyik legjobb helynek tartom itt Münchenben, pedig még nagyon sok helyen nem is voltam. Ittunk egy Ladykiller-t, megállapítottam, hogy még mindig itt készítik a világ legjobb koktéljait ;), táncoltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Dehát a Sausalitosban mikor nem jó a buli?! :)

Korán eljöttünk, nem terveztünk hajnalig mulatozást, de nekem még fél órát várnom kellett a vonatig. Leültem, csak néztem magam elé - kicsit fáradt voltam már. Odajött hozzám három német srác, hogy kérdezzenek valamit a vonatról. Aztán elkezdődött a szokásos párbeszéd; honnan jössz, mi a neved, mit csinálsz Münchenben...hát, nem akarták elhinni, hogy én nem francia vagyok, a nevem miatt ugyanis végig azt hajtogatták, hogy csak Franciaország lehet a "hazám" :) Jött a negyedik haverjuk is ééés...elmondta, hogy a nagymamája magyar. Képzeljétek el, elénekelte nekem az "Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék..." című dalt, de olyan akcentussal, hogy alig jöttem rá, hogy ez tényleg magyarul van :) Nem baj, tetszett, mindig tudok örülni az ilyeneknek.
Itthon hulla fáradtan bedőltem az ágyba és másnap délig fel sem keltem.
Szombat délutánra már meg volt beszélve Andival egy bevásárló körút. Fél 3-kor taliztunk Marienplatzon, majd elmentünk a Vapiano-ba (olasz kajálda). Ő pizzát evett, én pedig Cézár salit, majdnem egy órát kellett várnunk, olyan sokan voltak. De én azt mondom, azon a helyen még többet is várnék, egyszerűen mennyei a kaja! :)

Kimentünk az egyik bevásárló központba (Riem Arcaden), na ott eltöltöttünk pár órát, nekem sikerült egy "kerek" pénztárcát vennem :) (ja, és még városban vettem egy Münchenes táskát is), de több mindent nem is nagyon terveztem...már majdnem szomjan haltunk, leszakadtak a lábaink, de végülis jó volt. Andi babaruhát hajtott az egyik ismerősének, ezért még vissza kellett menni a városba is. Imádom, hogy itt nem húzzák le az üzletek a rolót délben, este 8-ig minden nyitva van! Mekiben vettünk egy Käsekuchent, majd Andiékhoz mentünk. Ettünk, filmeztünk, beszélgettünk. Elkezdtünk bacardi-zni is, de éjjel fél 1-kor inkább elindultam haza, mielőtt még elkapott volna minket az az érzés, hogy bulizni akarunk :)
Na, ettől a kis itókától annyira feldobódtam, hogy itthon nem bírtam fél 4-ig elaludni, így hát megnéztem még egy filmet.
Vasárnap délben Tündihez mentem, finom húslevest, csirkemellett és krumplit csinált nekem (vagyis nekünk). Jól laktam ismét! :) Igyekeztem haza, mert megint baj volt a vonatokkal a hétvégén, de mire hazaértem, hívott a főnök a pizzériából, hogy nem kell bemennem, mivel "lapos" ma az egész...

Mára ennyi. A kis összegzéseket is befejeztem már, de ha valakinek valami extra kérése van, akkor jelezzetek és megpróbálom még összeszedni a gondolataimat! :)

Gyönyörű hetet kívánok Mindenkinek, sok puszi!