Jajj úgy élvezem én ezt a "munkát"! :)

Sziasztok!

Most nem írnék "napi rutint", már biztosan unalmas nektek is. Hétfőn Avanti - 3 óra alatt 3 rendelés, hmm...mesés, hogy csak "támasztottam a pultot" :)... Munka után lesétáltam a tóhoz, ajj ami ott van...mindenki teraszokon, kabát és pulcsi nélkül ücsörög, szürcsöli a kis kávét vagy eszi a perecet :) Nekem még volt fél órám a vonatig, vettem Müllerben péksütit , majd csatlakoztam a kacsákhoz - én is ledobtam magam a tó mellé! :)
Délután, ovi után Felix-szel voltam a suli melletti játszótéren, 6-kor jöttünk csak haza. Jött Elias (Felix barátja, őt nem nagyon szeretem):$, Elias anyukája és Elena (Elias húga) is. Anyukával 2 órán keresztül beszélgettem, szinte az egész életét ismerem már, gyerkőcök játszottak, csúsztak, másztak - nyugis volt. :) Elias anyuja elmondta, hogy a srác tulajdonképpen egy sepckó suliba jár, Münchenbe, mert nem egy átlag gyerek - nem bír egy helyben megülni, nem csinálja azt, amit mondanak neki, semmi sem érdekli és nem hallgat senkire. Én ezt csak meredt szemekkel néztem - amikor mesélte -, aztán magamban megállapítottam, hogy valójában miért nem a szívem csücske a kissrác. Pedig nem vagyok utálatos, Felix és Robin össze barátját szeretem, de őt valamiért nem annyira.
Közben jöttek ki a suliból a többiek, Adriano és Nico (Robin barátjai, Nico-val ping-pongozni szokott és én is szoktam) :), és olyan furcsa amikor messziről kiabálnak nekem, hogy "Hi Vivien!"...totál aranyosak :) Pedig Nico-val aztán tényleg nem találkozom sokat...
Amikor hazaértünk már semmi egyebet nem csináltunk, fiúk nézhették a tv-t, apuka megengedte...
Vacsiztunk, majd Kati kérdezgette, hogy mi jót csináltunk ma. Mi elmondtuk, hogy végig kint voltunk - ennek ő nagyon örült, mivel a gyerekeknek állandóan kint kell lenniük - ha akarnak ha nem - ha ennyire szép idő van. Nos hát, Robin nem volt velünk...Wii-t játszott egész idő alatt, amíg mi a sulinál voltunk. Kati nagyon kiakadt rá - amit meg is értek. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lehet ennyire "lusta". Felix teljesen más, mindig kint akar lenni, biciklizni, rollerezni vagy csak sétálni. Robinnak pedig az az első, hogy hazaér és benyomja a tv-t. És ez nekem is rossz, mivel ha a nagy fiú azt csinálja, akkor persze, hogy a kicsi is megy utána...grrrr....nem baj, nem én lettem "letolva" a dolog miatt, hanem apuka - mivel ő volt vele itthon. Ilyenkor legalább megtudják, milyen rossz ha a gyereknek mindig azt kell mondani, hogy nem. Persze az más tészta, hogy ha ők vannak velük akkor lehet :D...mindegy ezt azt hiszem írtam már.
Kedden átmentem Starnbergbe sétálgatni, tónál voltam, de dél körül már jöttem is haza. Kiültem a teraszra - már hétvégén kipakolták a kerti cuccokat, székeket, asztalokat...és csak élveztem a semmittevést :) E-maileket írtam, tettem - vettem, majd vasaltam egy kicsit...na jó, ezt már nem a teraszon :) Annyira jó, hogy ilyen szép idő van már, a kedvem is 100%-os - azért ennyi, mert ha rosszabb idő van, akkor csak 99% :P
Szerda, szerda...munka :) volt összesen két darab rendelésünk, plusz egy, ami 160 euró értékben volt :) Van itt a közelben egy kaszárnya, halom katona meg minden és már kedden leadták a rendelést, szóval az ő 20 pizzájukat kellett sütni. Besegítettem én is egy picit a konyhán - még majdnem hogy jobban tetszett, mint a telefonálgatás :) Hamar elment az idő, jöttem haza. Robin szerdánként csak fél 7 körül jön a foci miatt. Felix itthon benyomott három tál müzlit :O, aztán lementünk a suli melletti sportpályára. Focizgattunk, passzolgattunk, kosarazni is próbált - de mindig alulról akarta dobni a labdát :) Tök jól elvoltunk és neki is tetszett. Egyébként komolyan nem értem miért nem akar foci edzésekre menni, totál ügyes és ami fontos, hogy olyan egyenes passzokat ad, hogy én nem tudok olyat! :)
Később bementünk a suliba - megnézni Robint foci közben. Egy lelátó szerű dologról rálátni az egész "sportcsarnokra", ott voltunk fent végig. Vannak kondigépek, néhányan edzegettek ott, majd amikor mindenki elment, Felix is végigpróbált mindent :D Olyan vicces volt, hogy ott himbálózott a hatalmas súlyokon... :)
Hazajöttünk, vacsi és ennyi...
Lényegében tényleg nem történt semmi, de nekem tetszik itt úgyis minden, mindig! :) Hétvégém is elég jónak ígérkezik - meglátjuk mi lesz majd.

Most pedig jöjjön a "második családom" bemutatása (tudom tudom, elég időben vagyok még):


A "második" családom bemutatása:

Uwe, az apuka: azt hiszem elmondhatom, hogy vele töltöm itt a legkevesebb időt, hiszen alig találkozunk. Minden reggel fél 6-kor megy dolgozni biciklivel Starnbergbe, majd onnan vonattal Münchenbe. A Straßenbau-nál dolgozik, mérnök. Esténként általában fél 6-kor ér haza, de előfordul olyan is, hogy később vagy egyáltalán nem is találkozom vele. Amúgy nagyon bírom, igyekszik szerintem mindent viccesen felfogni, jó kis beszólásai vannak :), nagyon szeret dolgozni. Ha éppen hazaért már, akkor is talál valamit itthon, amit meg kell reparálni. Kertben munkálkodik, a pincében, a fürdőszobában - azt hiszem neki mindegy, csak legyen mit csinálni. Nem mondanám, hogy tipikus német, de magas és vékony, pedig sokat eszik és imád nassolni (néha szerintem jobban mint a gyerekek). Az általam hozott házi pálinkára szinte sasként csap le :D Azt rendszerint a vendégekkel vagy a nagyszülőkkel fogyasztja el - evés után. Igen, itt ez fordítva van és nem evés előtt, étvágygerjesztőként isszák :) Nagyon sportos, szeret kint lenni, biciklizik, néha kocog, gyerkőcökkel néha strandra/uszodába megy. Szerintem érdekesen lépked...de ezt nem tudom elmagyarázni; látni kellene :) Néha megkérdezi mi újság van velem, milyen a munkám, hogy vagyok, hova megyek, milyen volt a hétvégém, Magyarországról is sokat kérdez - legtöbbször azt, hogy mi hogy állunk a focival :D A gyerekekkel szerintem engedékenyebb mint anyuka, tv-t is sokkal többször enged nekik nézni, sőt néha ő is leül közéjük. Hétvégén szinte egész végig ő van a gyerekekkel - amíg Kati "pihenget"...ezt nem értem, miért így van, de ám legyen, amíg nem nekem "kell" velük lennem! :P
Szóval, jófej, közvetlen, segítőkész, ennyit tudok róla mondani.

Kati, az anyuka: rengeteget dolgozik, vele beszélek meg nagyjából mindent, tőle kérem a legtöbb segítséget. Üzletasszony, egy müncheni cégnél (Conject AG.) dolgozik. Néha el kell utaznia Düsseldorfba, Duisburgba vagy Londonba...akkor én vagyok a fiúkkal. Reggel mindig ő készíti a gyerekeket, 8 óra körül indul dolgozni, de elég sokszor van az, hogy 9-10 körül megy csak be vagy délután, valamint az, hogy be sem megy - itthonról dolgozik. Tulajdonképpen minden laptopon van neki, szóval ezt meg is értem. Aranyos, végtelenül közvetlen, érdeklődő, segítőkész - egy angyal (szárnyak nélkül) :)
Gyerekekkel hétközben többet van, mint Uwe - már arra is gondoltam, hogy így osztják meg, hogy a hétköznapok anyukáé hétvégék apukáé :) de ez igaz arra is, hogy reggel anyuka készíti őket, este pedig apuka a vacsora után.
Talán egy konfluktusom volt vele, az is a fiúk miatt. Első időkben, amikor még nem igazán ismertem ki magam, mit hogyan kellene csinálni, és nyomatékosabban megkért rá, hogy én döntsem el, hogy mit kelljen csinálni a gyerekeknek - legyen az bármi más a tv-n, a nintendo-n és a hasonló dolgokon kívül.
Uwe-val is talán egy hangosabb szóváltását hallottam, de az sem volt komoly. Elmondhatom, hogy itt mindig nyugalom van - ha éppen a gyerekek nem üvöltöznek :) A gyerekkel szigorúbb, házi feladatot mindig megcsinálni, szigorúan fél óra tv-zés, valamint az, hogy kötelező heti egyszer mindkettőnek valamilyen sporttevékenységre menni - ha törik, ha szakad, ha van kedvük, ha nincs.
Ha szép idő van, akkor egyből mindenki "kifelé"! Ha nem akarnak természetesen akkor is...
Nekem ez az egy dolog, ami nem jön be annyira. Hogy miért kell mindig azt a "szerencsétlen" gyereket olyanokra "kényszeríteni", amit egyáltalán nem akar...ez nekem annyira furcsa. Meg ez a "fél órás tv-zős szindróma", ne haragudjatok, hogy mindig ennél kötök ki, de én nem emlékszem olyanra, hogy nekem vagy akárki másnak a környezetemben ezt valaha is beszabályozták volna...és szerintem a sok tv-zés ellenére sem lett belőlem rossz, agresszív, nem normális ember :D Végülis nem értem, hogy miért csinálják ezt, mert nevelni annyira nem tudják őket - én ezt veszem észre.
Szóval, hétköznaponként 7 óra körül ér haza, utána egyből vacsizunk, így hát reggel vagyok vele inkább több időt. Hétvégén alig van a fiúkkal - átadja e nemes feladatot apukának :) Szeret sokáig aludni, teázni, kint ücsörögni a teraszon, sétálni a tónál, leheveredni a kanapéra.
Mindig megkérdezi előre az összes tervem, hétvégére és a jövőre vonatkozóan is. Segít ahol csak tud. Nekem az első időkben furcsa volt, hogy amikor mondtam neki, hogy buliba megyünk, akkor fél órán keresztül kérdezgette, hogy anyáékkal ezt megbeszéltem e, nagyon vigyázzak magamra stb stb stb...itt máshogy megy minden :) Szeret mindent tudni és tisztán látni, én pedig hozzászoktam ehhez. Ha úgy van, hogy valamiért Münchenbe maradok, vagy később jövök, mindig írok neki egy sms-t is. Róla többet nem is szeretnék mondani, annyi legyen elég, hogy benne van a top 10 legkedvesebb emberben, akiket ismerek! :)

Robin, a nagyobbik fiú (9 éves lesz áprilisban): vele azóta jó a kapcsolatom, mióta megláttuk egymást. A második napon már ketten mentünk biciklivel a tóhoz és ő mutatott meg nekem mindent a környéken. Okos, értelmes gyerkőc. Tanulni nem igazán szeret, pedig a matek jól megy neki. Focizni jár, valamint kétszer egy héten ping-pongra. Nincs sok barátja, szóval mindig ugyanazokat emlegeti, de így is elvan :) Nem igazán szeret kint lenni, a szabadban. Első dolga ha hazaér az, hogy bekapcsolja a tv-t. Ő nagyobb függő, mint Felix. Egyszerűen csak húzza maga után a kicsit is...ez a legnagyobb baj. A napi fél órát sem bírja betartani, ha azt mondom neki, hogy most kikapcs - azt nem érti meg. Rendszerint oda kell mennem intézkedni - akkor gondolom elküld melegebb éghajlatra így magában :) de ez az én munkám, ezt meg ő érthetné meg. Soha nincs kedve semmilyen játékhoz. Legózni nagyon szeret, de ezenkívül más nem igazán kelti fel az érdeklődését. Időszakok vannak, amikor rájön az, hogy most "Star Wars-mániája" vagy "YugiYooh-kártya-mániája" van... :) Imádja a telet, de csak azért mert lehet menni síelni és snowboard-ozni. Nagyon tud örülni minden apróságnak, pl. ha azt mondják, hogy hétvégén jönnek a nagyszülők akkor majdnem kiugrik a bőréből (gondolom azért, mert mami és papi rendszerint több halom ajándékkal érkezik) :)
Szerintem érzékenyebb mint Felix, hamar elkezdi a sírást bármi miatt. Kiabál a szüleivel néha és sokszor nevet a "semmin" - mit nevet, hahotázik. :)
Így összességében elmondhatom, hogy szeret engem. Mondjuk ezt többször mondta már, hogy jobban mint az előző au pairt, Katját. Ez nagyon jól esik tőle. Egy hangosabb szóváltásunk nem volt még, sohasem kiabált velem, nem mondott rám semmi rosszat sem, sőt...Látszik rajta, hogy azért már több esze van, mint a kicsinek.

Felix, a kisebbik fiú (6 éves): vele az első két hónapban szörnyű volt a kapcsolatom. Nem igazán akart hozzámszokni, sokszor kiabált velem, káromkodott, úgy tett velem szemben, mintha ő mindent jobban tudna. Megkaptam tőle azt is, hogy nem szereti az au pair lányokat...igen...
Volt egy olyan este, amikor nagyon elszabadult a pokol, akkor kitálaltam anyukának, hogy mi a baj a sráccal. Utána, kb. november elején minden megváltozott. Az én szobámban akart aludni, mindent velem akart csinálni, hétvégén is sokat játszottunk. Nem tudom máig sem, hogy ez minek köszönhető, de szerintem az a legnagyobb baja, hogy már a nagyobbakat akarja követni, róluk akar példát venni. Ezt abból veszem észre, hogy sokszor mondja, hogy nem szeret óvodába járni és hogy mennyire várja már a sulit. Legszívesebben egyedül menne oviba és mindenhova - nem érti, hogy miért kell neki "kísérő".  Robinnal és a nagyobbakkal akar mindig játszani...mindegy már csak fél évet kell várnia :)
Eszméletlenül neveletlen (bocsi mindenkitől, de ez az igazság), minden meg van neki engedve, nem szépen kifejezve; "ki van nyalva a popója". Lassú, nagyon lassú. Minimum 10-szer kell rászólnia anyukának, hogy végre megmozduljon valami miatt. Reggeleket hisztivel indítja - nem akar felkelni, még 3/4 8 körül sem.
Pici és vékony, tesóm amikor meglátta ennyit mondott: "Úristen, milyen pici!" :D
Imádja az édességet, szeret kint lenni. Totál ellentéte Robinnak. Biciklizik, rollerezik és jön velünk ping-pongra is, annak ellenére, hogy ő az egyetlen óvodás :) Ha megkap valamit, akkor az nála nem 3 napos, hanem 3 perces csoda...sajnos. Megáll minden egyes jármű mellett, minden kutyát megnéz, meglát egy hótolót akkor 5 percig vigyázállásban van :) Abban a korban lehet, hogy minden érdekli. Becsenget idegenekhez - akkor futnunk kell, beszól az oviban a gyerekeknek, a szomszédnak is beszól...nem túl kedves. Hullámvölgyei vannak, valamikor kenyérre lehet kenni, a másik pillanatban viszont lenne pár nem túl kedves szavam hozzá.
Ő nem érzékeny, mint Robin és nem sír, hanem hisztizik. Ez sokkal rosszabb. Viszont eljátszik mindennel, ha kell akkor egyedül is. Sokkal jobban feltalálja magát, mint a tesója.
Ami a kapcsolatunkat illeti, szerintem már ilyen is marad. Én ennek nagyon örülök, ennél ne legyen soha rosszabb! Jobb persze még lehet, de azt mondhatom, hogy azért megszokott már. Én már csak az utódomat sajnálom amiatt a bizonyos első két hónap miatt... :)

Mára ennyi! :) További szép hetet Nektek és millió puszi! :*