Immer besser!

Sziasztok!

A csütörtökről és a péntekről semmi újat nem tudok mondani, minden a legnagyobb rendben volt, semmittevés, gyerekek, sok-sok játék kint és bent egyaránt, pénteken ping-pong.
Érdekesség, ami felett máig sem térek napirendre:
Robinnak segítettem leckét írni, a múlt időket tanulják (aki tanult vagy tanult németet, az tudja miről beszélek), szóval van az első és a második múlt - egyszerű és összetett :) (pl.: machen, machte, hat gemacht), és...nekik ezt meg kell tanulniuk!!! De miért? Annyira érdekes. Sőt, Robin még csak véletlenül sem érez rá, hogy mi hogy helyes. De nekik ezt miért kell megtanulni? Azt hittem, hogy ez "csak jön". Én sem tanultam meg anno, hogy a "csinálok" igének "csináltam" a múlt ideje...vagy nem tudom miért van ez itt így, de neki nehéz, ezt látom. Alig tudok neki mindent megmagyarázni :)...
Pénteken vacsi után Kati mosolyogva közölte velem, hogy már igazán ennének valami magyarosat. Őőő...rávágtam egyből, hogy ám legyen. Mondta, hogy csináljam nyugodtan amikor csak akarom, nem kell most vasárnap...

Szombat délután ismét Münchenbe mentem, találkoztam egy magyar lánnyal, Szimonettával, aki 2 hete jött és szintén au pair. Facebook-on keresett meg, hogy még nincsenek ismerősei és szeretne barátokat szerezni :) Örültem neki, a héten már párszor beszéltem is vele és nagyon kedvesnek tűnt. Mint utóbb kiderült, tényleg az. Kimentem Neubibergbe (ott lakik, Münchentől 20 perc vonattal), majd együtt visszamentünk a városba. Karlsplatzon, Marienplatzon sétáltunk...lejártuk a fél várost :) Kimentünk Leopoldstraße-ra és ettünk egy pizzát a Pizza Hut-ban. Elbúcsúztunk, majd haza jöttem. Nagyon kedves, aranyos, közvetlen lány, azt hiszem, hogy igencsak egy hullámhosszon vagyunk, biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni és közös programokat szervezni. Kellemes kis délután volt! :)
Fél 8-ra értem haza, de 8-kor már úton voltam vissza a városba. Orsival találkoztam, majd elmentünk az úgynevezett Dia's Bar-ba, egy magyar klub, ahol lehet enni, inni, darts-ozni, biliárdozni, jengázni, beszélgetni, ismerkedni. Nagyon sok embert megismertünk, au pair-eket, olyanokat akik itt dolgoznak, volt pár felnőtt is. Nem tudom emlékeztek-e még a Big Brother valóságshowból az Iti-re (valamilyen István, azt hiszem), de ő is ott volt ebben a párban, ott támasztotta a pultot. Egy ideig csak néztük, hogy miért ilyen ismerős, majd rákérdeztünk és mondta, hogy igen, ő az! :) Nagyon jó fej egyébként, együtt jengáztunk, hihetetlen beszólásai vannak. Tudom, hogy nem nagy ügy, hogy ott volt és találkoztunk vele, mert végülis nem sztár, de akkor is hihetetlen, hogy éppen itt Münchenben a magyar klubban kell összefutnunk... :) A bárban mindenki végtelenül kedves volt és segítőkész, be sem állt a szánk. Iszogattunk, eszegettünk, sokat nevettünk, jól éreztem magam! :) 1 óra körül átmentünk a Kultfabrik-ra (szórakozóhely "utcákkal", kb. 40 diszkó van egy helyen és mindenki megtalálja a magának valót), majd a 11er nevű helyen kötöttünk ki. Furcsálltam, hogy csak 4 euró volt a belépő - ami marha olcsónak számít itt :), de a buli őrületesen jó volt, jó zene, sok ember - hat mir Spass gemacht! :D Magam sem tudom miért, de fél 3-kor gondoltam egyet és "leléptem". Mivel utána a következő vonatom fél 6-kor jön, valószínű arra gondoltam, hogy nem akarok hulla lenni a nagy főzés előtt vasárnap délben...pedig komolyan akkor volt a buli a legjobb...megbántam már, hogy eljöttem, de majd legközelebb... :)

Vasárnap pedig eljött az idő, hogy megmutassam a főzőtudományom. Még szombaton délelőtt elmentem Penny-be és megvettem a rakott krumplihoz a hozzávalókat. Nem akartam még túl nehéz, sem fűszeres vagy számukra nagyon új ételt csinálni, ezért döntöttem a kedvencem mellett. Fél 12 körül kezdtem el, minden simán ment, finom is lett, csak kicsit sótlan. Én viszont úgy vagyok vele, hogy azon még lehet segíteni... :) Uwe és Kati kétszer ettek, Felix kétszer megdicsérte, hogy milyen finom lett, Robinnak nem ízlett csak...de nem velem volt a baj, szerintem csak új volt neki vagy az volt a gondja, hogy nem volt benne tészta :) Délután elvonultam kicsit, pihentem, anyáékkal beszéltem. Fél 4-kor átjöttek hozzánk a magyar szomszédok kávézni és sütizni. Beszélgettünk, ettünk és ittunk, de nekem mennem kellett az Avantiba...munka...

Most pedig egy kis kitekintés...

Egy hetem részletes leírása

No és akkor most jöjjön az, hogy mit is csinálok egy héten, milyen teendőim vannak, mihez kezdek akkor, ha hirtelen nagyon sok a szabadidőm.
A hétköznapokat nem írom le napról napra, csak általánosságban, valamint ha valamelyik nap van valami érdekesség.
Minden reggel - hétfőtől péntekig - pontban 6.50-kor csörög az ébresztőm. Fogmosás, stb. majd felbattyogok a konyhába. Szerda és péntek szokott rémálom lenni - álló helyzetben el tudnék aludni, annyira álmos vagyok :) de amúgy meg mindig minden szuper. 15-20 perc alatt összedobom a reggelit, srácoknak tízórait, kipakolok a mosogatógépből, majd jön Kati, Robin - és jobb esetben Felix - reggelizni (Uwe minden reggel fél 6-kor megy dolgozni, sohasem találkozom vele reggelenként). Néha leülök velük, beszélgetünk közben, de általában elvonulok addig. Magamból indulok ki, nem szeretek egyedül enni én sem, de azt sem szeretem ha néznek evés közben, úgy hogy az illető nem eszik :) Fél 8 körül végeznek, elvonulnak fogat mosni, öltözködni stb. Én ezalatt az idő alatt elpakolok utánuk, leszedem az asztalt. Robint 7.40-kor indítja anyuka suliba, én 8.10 körül indulok Felix-szel oviba. Kati szintén ekkor indul kocsival dolgozni, Münchenbe. Ez számomra érdekes, hogy minden nap eljátszuk; viszem az oviba, hozom az oviból és itt vagyok szinte fél éve, de másik au pairt még nem láttam :) Mindenkit kocsival vagy biciklivel visznek, szinte csak én viszem Felixet gyalog. És ha már egyszer Kati ugyanakkor elindul a munkahelyre, amikor mi az oviba, akkor nincs 5 perce arra, hogy bedobja a srácot? :D Ezt eleinte annyira furcsának találtam. Még azt sem mondhatom, hogy mindig siet, mivel valamikor még itthon van, mikor megteszem az ovi-pékség-bio bolt körutam...de mindegy, nem szólhatok, mivel én ezért a "kísérgetős sétáért" pénzt kapok, szóval ez nekem nem jelent gondot :)
Ovi után - ahogy már írtam - megyek a Meier pékségbe (legeslegjobb), ha kell tej, akkor útba ejtem a bio boltot is (nagyon ritkán Edeka vagy Penny, de anyuka a bio-t preferálja inkább :D). Itthon elfogyasztom a kis reggelim, terülj-terülj asztalkám van, nyugiban, békességben :) A reggeli a kedvencem egyébként és állítólag ez a legfontosabb is.
Délelőtt amíg suli volt oda jártam, most amikor munka van akkor Avanti Pizza, egyébként meg semmi extra. Mikor felkelek és néha álmos vagyok, mindig az az első gondolatom, hogy ha hazaérek oviból akkor tuti visszafekszem aludni, de soha nem csináltam még ilyet :)
Szóval délelőtt általában vasalok ha kell (1 héten egyszer vagy kétszer, de van olyan, hogy egyszer sem), akkor szoktam fürdeni, nagyon sokszor nézek filmet, angolozok, zenét hallgatok (majdnem mindig), internetezek, ilyesmi dolgok. Szerdán mindig összepakolászok kicsit, mert csütörtökön jön Yola (lengyel takarítónő) és kicsit megkönnyítem a dolgát. Egy héten egyszer az saját szobám is kitakarítom.
Ez teljesen más, amikor jó idő van, akkor reggeli után egyből megyek a tóhoz futni vagy csak biciklizek Pöckingben (számomra még mindig vannak új és szép helyek itt) vagy szintén a tónál. Amíg Celia itt volt, sokszor mentem Starnbergbe is, sétáltunk, kajáltunk vagy csak beültünk valahova. Ritkán megyek a hétköznapjaimon Münchenbe, mivel egy óra az út amíg beérek és szintén egy óra vissza, ez így szerintem annyira nem éri meg.
Az ebédet néha megoldom néha pedig nem :) Ahogy már írtam, nem vagyok egy konyhatündér. Ha éhes vagyok, akkor úgyis összeütök magamnak valamit, de van olyan (többségében), hogy semmit sem eszek a reggeli után és este 7 óráig is simán kibírom. Ez elég változó. Lehet, hogy ez annak is tudható be, hogy itt teljesen más időpontokban eszek, mint otthon, Magyarországon. Átálltam már erre, egyszerűen a bőséges reggeli után már nem kívánok semmit, maximum küldök magamba pár kekszet délután vagy iszok egy kakaót (ami szerintem nagyon laktató)...és ne nevessetek! :) Ez tényleg így van. Délutáni programom ugyanaz, mint a délelőtti. Mégis, majdnem hogy semmit sem csinálok, de olyan hamar 3/4 4 lesz, ilyenkor indulok Felixért az oviba. Már távolról látni szoktam, hogy éppen milyen hangulata van. Amikor kiabál, hogy "Ohh Mann!", akkor tudom, hogy valószínűleg korán jöttem és még maradna...
Van olyan is, amikor már fut elém a hátizsákjával, hogy megkérdezze, hogy elmehet e X vagy Y-hoz játszani, X vagy Y jöhet e hozzánk...
Ha semmi terve sincs, akkor hazajövünk "édes kettesben". Itthon relaxál kicsit, iszik egy kakaót, futkozik. Közben befut Robin is, közösen átnézzük a leckéjét - bár erre sem lenne szükség, mert valamelyik szülővel is átnézik minden este. Kitalálják...hmm, dehogy találják ki, hogy mit akarnak játszani. Mivel rendszerint az jön, hogy "Tv-zhetünk???" - Én: "Igen, fél óra!"
Ezalatt az idő alatt pakolászok, teszek-veszek. Semmi pénzért nem ülök be a Super RTL vagy a Kika semmitmondó meséit nézni, földönkívüliekkel, szörnyekkel, mindenféle nem mindennapi lénnyel (legalább valami értelmesebb dolgot néznének), nem hiszem el, hogy itt nincs egy Micimackó, Tesz-vesz város vagy Pizsamás banánok!? :D Fél óra elteltével lehet, hogy még plusz 5-ször kell rájuk szólnom, hogy kapcsolják már ki. Van olyan, hogy nekem kell odamennem megragadni a távirányítót - tudom, gonosz vagyok -, de ez a "szabály".
Ezek után felsorolom nekik a két szobányi játékot, hogy mégis mit játszhatunk, mik a lehetőségek, kilátások. Nagyon ritka az olyan, amikor valamire egyből rábólintanak. A tv után szokott jönni, hogy had PS-ezzenek...vagy a Wii. Nem! Mivel már "le tv-zték" a mai adagot, azt a bizonyos fél órát. Röhej szerintem, de mindegy. :)
Játékkal elvagyunk estig is, ha úgy istenigazából belelendülünk. Legó, kis autók, nagy autók, ezerféle társasjáték, rajzolás, színezés...jöhet bármi.
Ha itt vannak barátaik, akkor általában elvannak egymással, játszanak. Egy kezemen meg tudnám számolni azokat az alkalmakat, amikor mások itt voltak nálunk és egyszerűen nem bírtak magukkal. Ez akkor szokott néha előfordulni, amikor Robin osztálytársa, Adriano vagy Felix barátja, Elias van itt. De ura vagyok a helyzetnek, aggodalomra semmi ok, nincs olyan probléma, amit ne tudnék megoldani :)
18.00 óra és 19.00 között megérkezik anyuka és apuka, beszélgetnek a nap eseményeiről, kiosztanak 1-1 ölelést a fiúknak, megkérdeznek mindig engem is, hogy milyen napom volt. 3/4 7 körül "összedobom" a vacsit, mindig hideget eszünk. Kenyér (rossz, barna, nem lehet szelni, néha magvas és 4 euró!), 15 féle felvágott vagy Wurst, vaj, zöldség, ilyen krém olyan krém, néha tojás...
Közben be nem áll a szájuk :) Ez érthető, mivel ez az az óra, amikor együtt vannak, igen, egy nap 1-2 óra és ennyi. Ilyenkor én általában csak csendes szemlélőként majszolom a vacsim. :) 19.30 körül elvonul mindenki, leszedem az asztalt, mosogatógépet beindítom és irány a szobám. Este ottohniakkal beszélek, barátok, barátnők, család, néha megkukkantom Picurt a webkamerában :), filmezek...23.00 - éjfél körül szoktam menni aludni, de van olyan is, amikor már hajnali fél 1 van.

Hmm, lássuk mik vannak még. Kedden torna van/lenne Felixnek, de szinte soha nincs kedve menni. Ovi után egyből szoktam vinni Robin sulijába, a torna pedig 4-től 5 óráig tart. Ha nincs kedve menni, akkor Katit mindig fel kell hívnom, aki ennyiben is hagyja a dolgot. Nem, nem parancsol rá, hogy menjen... :)
Szerdán Robinnak van foci, suli után haza sem jön, hanem 5-ig a napköziben marad, majd 5-től 6 óráig foci és ilyenkor általában fél 7 körül szokott hazaérni.

Nos, nekem ugye lett még munkám, az Avanti Pizza-ban, Starnbergben. Oda minden hétfőn és szerdán megyek, délelőtt 11-től délután 2-ig dolgozom. Ezek a napok azért jól elmennek, kis vonatozás, kis ez, kis az... :D

Hát a hétvégéim totál különbözőek. Hála istennek sok jó embert megismertem itt, mindig kitalálunk valamit. Nagyon keveset vagyok itthon, a családot összesen ha két órát látom, akkor sokat mondtam :) Szombaton és vasárnap mindig 11 körül kelek, még lustálkodom, netezgetek, elmegyek fürdeni, olyan is előfordul, hogy dél vagy 1 óra van már, mire előbújok :)
Hétvégén csak akkor "reggelizem" (délben), ha nagyon éhes vagyok. De egyébként csak köszönök, elhadarom, hogy mi a programom és már megyek is a szobámba készülődni. Általában Münchenben megyek, találkozom a többiekkel, egész délutánokat tudunk elütni akárhol :) Szombat este jön néha egy-egy buli is - azért anélkül nem lehetne kibírni -, no és "új" helyen is vagyunk ugyebár :)
Vasárnap délben, kb. két hetente Tündihez megyek ebédelni. Mindig nagyon finom magyarosat főz nekem, ezer köszi még egyszer! :) Délutánt pihenéssel, lazsálással töltöm, de előfordul olyan is, hogy Tündi után még találkozom valamelyik "sorstárssal", megbeszéljük a fejleményeket és csak este jövök haza.
Most pedig már vasárnap is járok dolgozni, délután 5-től este 8-ig. Szóval legalább azt az időt is nagyon hasznosan töltöm. Vasárnap este msn, skype maraton, blogírás, e-mailek...de szinte hajnali 1 óránál előbb soha nem tudok elaludni, valószínű a szombati és vasárnapi 12 órás alvásoknak köszönhetően :)

HIÁNYOZTOK ÁM, NAGYON!! HA MÉG NEM MONDTAM VOLNA... :)

Sok-sok puszi Mindenkinek!