ohh yeeee! :)

Hétfő: kissé rosszul indult a hetem. Tudni illik, még a múlt héten történt, hogy a 3 fiúval (Adriano is jött) lementünk a suli melletti játszótérre. Ott voltak Robin osztálytársai, két lány. Egyszerűen nem tudom miért, de a fiúk elkezdték a csajokat piszkálni, kergetni, bottal "kardoztak", homokkal szórták egymást stb. Az egyik kiscsaj el is kezdett sírni. Én többször is rájuk kiabáltam, hogy hagyják abba, de ilyen esetekben nem mindig tudom, hogy "meddig is mehetek el velük". Nos, ennek olyan visszhangja lett, hogy az egyik kislány anyukája felhívta Katit hétvégén, hogy mi történt. Kati ki volt akadva, hogy Robinnal amúgy is gondok vannak mostanában, mindent és mindenkit "doof"-nak (hülyének) talál és a félévi értesítőjében is a magatartására panaszkodtak. Anyuka elmondta, hogy oda kellett volna mennem a fiúkhoz és ha kell, erőszakkal elvenni tőlük a botot, homokot. De én ezzel tényleg nem vagyok tisztában, isten ments, hogy valamit is elvegyek tőlük. Néha, ha csak hangosabban szólok rájuk, már akkor is úgy szólnak vissza, hogy nem tetszik. Nah, de mindegy is, mostantól fel lettem hatalmazva, hogy ezt kell csinálnom, mivel én vagyok a "felnőtt". Valamint mindig be kell számolnom, hogy mi történik, mert akkor el kell beszélgetniük a gyerekekkel. Tudom, hogy valójában én voltam a hibás, Katinak igaza van, de eszembe jutott, hogy "talán ha jobban nevelted volna őket, akkor nem utálnának mindenkit alapból"...annyira ez a gondolat volt bennem, elszontyolodtam kicsit, nem tudom így abban a pillanatban mindenféle gondolat kavargott bennem. Aztán amikor elköszöntem Katitól akkor már mosolygott, tudom, hogy igazából nem is haragszik rám, mondta azt is, hogy ő tisztában van vele, hogy mennyire nehéz a fiúkkal...
Dolgoztam Avantiban is, délután pedig nálunk volt Elias (Felix barátja) és Robin megint nem hagyta őket játszani. Nagyon ideges lettem rá, de aztán lekötöttem a figyelmét, majd elment Adriano-hoz - jessz! :D Este Felix-szel havat lapátoltam - már megint nagyon sok esett, csak remélni merem, hogy ez volt az utolsó adag :)
Kedd: Kati korán reggel Düsseldorfba utazott - ergo egyedül voltam. A reggel kissé nehézkesen indult - Felix nem akart felkelni. Beindítottam a rádiót max hangerőn a fürdőszobában (ami a szobájukkal szemben van), lerántottam róla a takarót és kiabáltam, hogy azonnal keljen fel. Hatásos volt :) Reggeli után az elkészülés is nehézkesen ment, Felix egy szál semmiben áll a fürdőszoba közepén és állítgatja a rádiót - magamban feltettem a kérdést párszor; "vajon még ma odaérünk az oviba?"...
Délelőtt vasaltam - nem számoltam, de 30 ruhadarabot tuti, jól elégettem a kezem is...
Délután nem volt semmi extra. Én nem is értem, hogy mi van velük mostanában, de minden apelláta nélkül eljátszanak egymással, kiabálás, veszekedés és az én közbeszólásom nélkül is. 6-kor szokásos ping-pong.
Képzeljétek el, Andit és Orsit én még nem mutattam be egymásnak - bár mindkettővel jóban vagyok. Mindketten kezdtek egy másik nyelvtanfolyamot kedden és a másnap azzal kezdődött, hogy elmondták, hogy megismerkedtek. De nem tudták egymásról, hogy ki kicsoda és hogy van egy közös ismerősük is - én. Hát ez nagyon poén. Azért ebből látszik, hogy München sem olyan nagy - beigazolódott megint, hogy kicsi a világ! :)
Szerda: gyönyörűen sütött a nap, dolgoztam az Avantiban.
Délután Felix egyik ovis társát, Moritz-ot is el kellett hoznom, anyuja megkért, hogy tegyem meg ezt és ő majd később jön érte. Robin 3-kor hazajöhetett a suliból - természetsen Star Wars-ot akart nézni. Bezzeg amikor velem vannak, akkor nem lehet. Uwe viszont itthon volt egész nap, így a gyerek nyugodtan eltölthet akár pár órát is a tv előtt. Hihetetlen.
A két kisebbel nagyon jól elvoltam, átnéztünk valami 200 oldalas könyvet, mindent el kellett nekik magyaráznom, olyasmi címe volt, hogy A világ, ahol élünk - minden be volt mutatva a dinoszauruszoktól a felhőkarcolókig. Aranyosak voltak. Én imádom, amikor Moritz van itt - itt megjegyzem, hogy jöhetne sűrűbben is. Mert akkor nyugi van, mindennel lekötik magukat és Felix is normális. Elias-szal pl. sokkal másabb, szemtelen, visszabeszél, üvöltözik...
Szóval, ez a nap is eltelt. Én pedig már megint azon kaptam magam, hogy "holnap csütörtök", újra... ;)
Megismertem még egy magyar lányt, Tamarát. Bár még csak neten beszéltem vele, de itt lakik ő is Starnberg mellett. Egyelőre 3 hónapot marad, mindenképpen találkozni fogok vele, belevaló, jófej csajnak tűnik. Egyik közös ismerősünk ajánlott neki engem - "mint jó arcot a környéken" - hát köszi Zsuzsa, ha olvasod a bejegyzést, meg amúgy is! :)
Csütörtök: jelzem, ezen a napon végre minden dokumentumot a kezemben tartok, ami a jövő évi terveimhez kell. Kati volt olyan rendes, felajánlotta, hogy elviszi és beszkenneli nekem mindet, köszi érte! :)
Az ég világon semmi említésre méltó nem történt. Szerintem ha 2 órát dolgoztam aznap akkor sokat mondok. Felix bejelentette az oviban, hogy elmenne játszani az egyik óvónő fiához - szóval Paulina vitte őket haza, majd 6 órára beszéltük meg, akkor hozta vissza a gyereket.
Mivel Uwe 2 napot itthon volt - beteg, szerdán és csütörtökön is, így Robinnal szinte semmit sem voltam. Miután hazaért a suliból elvonultak leckét írni, én csak a kiabálásból hallottam mindig, hogy éppen veszekszenek. A srác nem bír odafigyelni a lecke megírásánál, mindig mindent elfelejt, nem tud írni, nem tud olvasni és ezt a szülők hatalmas tragédiaként élik meg. Megértem. Mert tényleg minden más érdekli, de az, hogy 9 évesen ennyire ne bírjon odafigyelni semmire - na ez még nekem is magas... :)
Lecke után egész estig a tv előtt ültek és megy a Wii. Ha-ha, ilyenkor bezzeg szabad, igaz?! Megszoktam már. :) Ezalatt az idő alatt én feltalálom magam, olvasok, baromi sok "gyönyörű házak és kertek" katalógust nézegetek, "lemegyek párszor hídba". Hmm, ha még nem mondtam volna; április végén kezdik meg a kertben a munkálatokat, totál új lesz az egész, renoválva, kis lépcsőkkel, tavacskával, hatalmas terasszal, grillezgetővel, faházikóval kell elképzelni. Ahogy ezekben a magazinokban látom - már amik be vannak jelölve - hát, lehet, hogy idén tényleg csak 2 hétre mennek nyaralni (nem három hétre és nem Indonéziába, mint tavaly)... :) Na jó, csak viccelek ám. Az a helyzet, hogy szerintem meseszép lesz és nagyon örülök neki, hogy még itt lehetek, amikorra kész lesz.
Péntek: délelőtt megnéztem egy kissé - számomra - érdekes filmet, a Fekete hattyú-t. Nemrég jött ki, ha jól tudom már Oscar-ra is van jelölve - lényegtelen, de mindenkinek ajánlom! Kicsit kesze, kicsit kusza, rázós egy film, tulajdonképpen még nem értem, hogy mi is lett a vége!? Azt hiszem többször meg kell még néznem. 2 körül csörög a teló - Kati hív - legyek olyan kedves és vigyem be a gyerkőcöket Münchenbe a fél 5-ös vonattal. Mondanom sem kell, a két fiúnak semmi kedve nem volt menni. A vonatnál várakozós időben az volt a legnagyobb szórakozásuk, hogy kúsztak a földön és a kukákban könyékig, összegyűjtve minden szemetet. Robin talált egy aranyozott hajcsatot és a Münchenbe vezető úton hol az egyik hol a másik fiú hajába kellett tűzögetnem :D Komoly volt. Felix talált egy medált, ez az:

Kérdés: mi ez a nőcis alak, ez valaminek a jele? Ha valaki tudja, segítsen légyszi. Már nagyon sok ideje nem találok erről semmit sem. Sok amerikai filmben van, nyakláncon medálként szokták hordani, valamint kocsik és lakókocsik elején is látni néha. Köszi előre is! :)
Kiscsalád az  Ikeába ment - azt hiszem. Bevittem őket, apukának leadtam őket a Hauptbahnhof-on, megérkezett anyuka is. Azzal indított, hogy "szabad vagy"! Ejjha, köszönöm, elrebegtem egy "bis Abend und Viel Spass!"-t és már ott sem voltam. :)
Nem akartam már egyik csajt sem elhívni magammal várost nézni, különben is szerintem mindenki dolgozott. Egyedül talán még nem is voltam soha. Marienplatzon, Karlsplatzon, Kaufingerstraße-n voltam - fényképeztem, mint egy őrült túrista :) Anya már szóvá tette, hogy nem csak bulis képeket szeretne látni. Oké, feladat teljesítve és folyamatosan rajta leszek az ügyön. Oltári jó volt kimoccanni, péntek este, ennyi szabadidővel megint. Szép idő volt, meleg, rengeteg ember mindenhol. Kimentem az Olympia bevásárlóközpontba, ettem egy gyümölcssalátát, nézegelődtem még és hazajöttem. Még így egyedül is, de nagyon jól éreztem magam. :)
Tulajdonképpen itt hozzátenném, hogy ennyi szabadidőm még sosem volt, mint ezen a héten. Naponta a 2 óráim alig jöttek össze...
Sokszor felteszem magamban a kérdést - válasz nem jön még rá, de az életben mikor lesz még ilyen, hogy napi 24 órából 20 órában azt csinálok amihez éppen kedvem van?! Munka és kötelezettségek nélkül. Valószínűleg soha. Ezért is szeretem ezt a "munkát" nagyon. Ha elkezdtem volna egy sulit, akkor tanulni kellene, utána valószínűleg már munkát keresni, megteremteni az életem...úgy gondolom kellett ez az 1 év, mindenképpen. Tanulni ráérek, ha ahhoz lesz kedvem úgyis elkezdem. Ezt is itt tanultam meg, ha valamit akarok, akkor azt bármi áron. Ha akaratom lesz, akkor úgyis meg fogom találni a sikerhez vezető utat. :)

Szóval, a ma készített képeket az albumok között megtaláljátok! Vasárnap jövök. A hétvégém pedig ismét nagyon jónak ígérkezik... :)

Puszilok Mindenkit!